Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Mészáros Ádám: Kiskanizsára költözött családok 1690 és 1760 között. Újabb adatok Kiskanizsa településtörténetéhez
218 Mészáros Adám földeket. A közeli piacokon túl Pest-Buda, Fehérvár, Sopron és Pécs piacaira is rendszeresen jártak árujukkal a kiskanizsai szekeresek. Szinte csak szántóföldi, majd házikerti zöldségtermesztéssel és piacozással foglalkoztak, iparos alig akadt köztük. Kiskanizsa egy sajátos településtörténeti képződmény. Barbarits Lajos7 szavaival „városba oltott falu”, melynek lakói foglalkozásukra nézve falusiak, piacorientált szemléletük viszont merőben városias. A kiskanizsai családfők nevei már a Kanizsa város lakosairól 1703-ban készített adóalap-összeírásban is megtalálhatók.8 Noha itt együtt szerepelnek a „városiakkal”, a Paul Wibmer által összeállított névsorban több kiskanizsai család neve egyértelműen azonosítható. Az 1703-as összeírásban olvasható Imre, Tornyos, Dani, Körmendi, Kéry, Milley, Ötvös, Polay, Vajda, Rácz, Jurácz, Faits (Feitsch), Margarits, Ver- tics, Zadravecz (Zadrabitz), Anek (Anneth), Bunczom (Wunsom), Adler, valamint Gudlin (Gutlin) nevet viselő családfőkről - a korabeli katolikus anyakönyv bejegyzései és más, később keletkezett összeírások segítségével - kijelenthetjük, hogy kiskanizsaiak voltak. Már ekkor kitűnik egyes kiskanizsai családnevek magyar, délszláv, illetve német jellege. Az 1711-ben, 1715-ben és 1720-ban felvett újabb adóalap-összeírások jól szemléltetik, hogy Kanizsa lakossága a magyar, a horvát és a német nyelvterületről egyaránt gyarapodott. A falvakból beáramló népesség mellett a lerombolt vár feloszlatott német helyőrségéből is sokan telepedtek le Kanizsán. Noha a migráció főként a városba irányult, időnként Kiskanizsa is a beköltözők célpontjává vált. Csákányból Kiskanizsára költözött családok A Somogy megyei Csákány a török után részben Horvátországból, részben a környékbeli falvakból népesült újra.9 1699-ben nyolc család lakott itt.10 11 Közülük három - Tököli Márké, Tiszai Mátyásé és Malik Mihályé - az elkövetkező évek során Kiskanizsára költözött. Tiszai Mátyás nevével először Csákányban találkozunk, ahol 1699-ben két igás lovat, egy fejős tehenet és egy borjút számláltak össze nála. Az 1715-ben készült összeírás ugyanőt már Kanizsán találta meg. Az immár Kiskanizsán lakó Tiszai Mátyás 1713-ban Szepetneken esküvői tanúként működött közre. A család ebben az időben származott át Szepetnekre és a muraközi Goricsánra (Muracsány) is. Az 1728-as adóalap-összeírásban Tiszai Mátyás 'A telkes és Tiszai Mihály % telkes jobbágyok Kiskanizsa lakói közt szerepelnek." Tököli Márkot 1699-ben szintén a Somogy megyei Csákány lakói közt találjuk. Két igás lovat, két tehenet és két borjút vettek számba nála. 1701-ben is itt írták össze, ám a későbbi összeírásokban már nem szerepel.12 1715-től tartják nyilván Kiskanizsa polgárai közt.13 Márk 1716 augusztusában született gyermekét Kiskanizsán keresztelték meg. 1728-ban már csak Márk özvegyét találjuk meg Kiskanizsán, aki fél házhellyel, két igavonó állattal és két tehénnel rendelkezett.14 Malek vagy Malik Mihály 1699-ben Csákányban lakott, ahol családjának két igás lova és három fejős tehene volt. A család innen Szepetnekre költözött, ahol Malik Mihály és Kudász Borbála 1711. december 28-án keresztszülők voltak. Egy 1715-ben készült adóalap-összeírás Mihály özvegyét említi a szepetneki jobbágyok közt. Az özvegy és fiai fél jobbágy telken gazdálkodtak.15 1719-ben már az özvegy sem él: fiuk, András a családfő ekkor. Malik András és Mátyás Szepetneken, Dániel és Miklós pedig Kiskanizsán alapított családot. Malik Mihály Anna nevű leánya is Kanizsára házasodott, ám később visszatért Szepetnekre. A család szepetneki és kanizsai kötődését szemlélteti Malik György szabó esete is, aki szepetneki lakos volt, de 1736. december 6-án Kiskanizsán hunyt el. Az 1710-es években tehát több csákányi család is Kiskanizsára költözött. Ennek hátterében akár egy szervezett telepítést is feltételezhetünk, bár erre vonatkozóan közvetlen bizonyítékkal nem rendelkezünk. Muraközi betelepülők Azok a tendenciák, melyek a Kanizsára irányuló migrációt jellemezték a 18. század első felében, kis 7 Barbarits 1929 8 MNL OL E 156 - a. - Fasc. 029. - No. 4. 9 Ld. Kotoriba, Gorican és Oporovec névanyagát - MOL N. 78. (1715) és OSZK Kézirattár FM / 1. 3814 /Pesty 10 SML IV. 1. h. 3. d. (1699) Pagus Csákány 11 SML IV. 1. h. 3. d. 93-94. p. Pagus Csákány (1699) és MOL E. 156. Urbaria et Conscriptiones 29: 5. (1728) 12 SML IV. 1. h. 3. d. 93-94. p. Pagus Csákány (1699) és Ö. 4. Conscriptio Domestica (1701) 13 ZMLIV. 9. a. Conscriptiones Universales és MOLN. 78. és N. 79. 1715. és 1720. (3148. t.) 14 MOL E. 156. Urbaria et Conscriptiones 29: 5. 15 SML IV. 1. h. 3. d. 93-94. p. Pagus Csákány (1699) és MOLN. 78. (1715)
