Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Sz. Simon Éva: Várfoglalás vagy illúziókeltés? Az 1574. évi Kanizsa elleni oszmán támadás és következményei
208 Sz. Simon Éva Kanizsa elleni támadásban.49 Jól megfigyelhető, ahogy a vállalkozásban résztvevő fáriszok területi hovatartozása kirajzolja a portya felvonulási útvonalát. A környező várak közül elsősorban a csapatösszevonások szokásos színteréül szolgáló Babócsa és a közelében fekvő Barcs fáriszai közül javasoltak többeket jövedelememelésre (7+6 fő lépett újonnan szpáhi sorba), míg a portyák általános útvonalán fekvő s a jelen felvonulás során is érintett Segesdről50 további öten. Ez a létszám azonban a várak több mint másfél-másfélszáz fős állományának csak csekély töredéke volt. Hogy a teljes katonaság mekkora hányada vett részt a portyán, biztosan nem lehet tudni. Lakról 1, Sellyéről 1, Kaposvárról 3 főt jutalmaztak. A berzencei fáriszokat, valamint a szomszédos koppányi és pécsi szandzsák várkatonáit talán azért, mert a felvonulás útvonalából kiestek, nem mozgósították (vagy csak nem nyújtottak kimagasló teljesítményt?). Inkább érdekességnek számít, hogy egy-két fővel Buda, Kizilhiszár, Fehérvár, Hatvan, Szolnok, Csongrád, Fülek vára is képviseltette magát. Ok minden bizonnyal a Szokollu Musztafa által küldött csapattal érkezhettek, amit az is bizonyítani látszik, hogy a beglerbég javasolta jövedelememelésüket. A kanizsai támadás alkalmából nemcsak a várkatonaság, hanem az önkéntes haderő (martalócok, záim fiák, garibyigitek) számára is kiosztásra kerültek kezdő tímárok, a javadalmazottak közel 9%-a újonnan került be a szpáhik rendjébe. Ellentétben a két nagyobb csoporttal, az ő tímáros-állományba kerülésüket elsősorban a helyi hadvezetés támogatta, nagyobb részüket Ali szigetvári bég javasolta. Ebbe az állományba azonban mind a feltörekvők, mind a szpáhik fiai, mind a mázul állományba került szpáhik beletartoztak.51 A mellékletben látható összegző táblázat az ismert személyek szandzsákhoz tartozását mutatja (2. táblázat). Az itt felsorakoztatott adatokból jól látszik, hogy a vállalkozás szervezése Szigetváron folyt a környező szandzsákok támogatásával. Ebben a kérdésben azonban némi kétségünk támadhat Istvánffy elbeszélésének helytállóságát illetően, miszerint Ali „nem sokáig késvén az dologgal, kevesekkel tanácskozván felőle, az őalatta lévő végbeliek közül, s azok közül is, kik Soklyóst [Siklós], Pécsen, Kapóst és egyéb helyeken valónak, népet gyűjte.” Ez a szűkszavú és némileg bizonytalan felsorolás épp a pécsi szandzsák hadinépét emeli ki részletesebben a vállalkozás tanácsadói között. Ennek alapján eddig bemutatott forrásainkban talán alulreprezentáltnak tűnik a pécsiek, de különösen a siklósiak aránya. Ha a tímár-adományozási naplók adatait összehasonlítjuk a jutalmazásra javasoltak két listájával, illetve a felterjesztések összesítőjével, azonnal kiderül, hogy eredetileg nem csak ez a két fennmaradt jegyzék születhetett. Találunk olyan neveket is, amelyek a rúznámcsékban szerepelnek, a felterjesztettek listájában viszont nem.52 Közöttük épp a pécsiek vannak legtöbben. A vállalkozásban például biztosan részt vett a rúznámcsék szerint a két felterjesztésben nem szereplő Musztafa pécsi alajbég több pécsi katonával, de ott volt Kanizsán Musztafa simon- tornyai alajbég is, akit önállóan terjesztett fel Ali szigetvári bég javadalomemelésre épp a kanizsai csatában való részvételéért.53 Annak ellenére, hogy eddig nem került elő, joggal feltételezhetjük tehát, hogy a Kanizsa körül fekvő többi szandzsák elöljárói is megtették javaslataikat, ha nem is hosszú lista formájában. A kérdésben az időszak szultáni tanácsi határozatainak tüzetes átvizsgálása hozhat még új eredményeket. Mindezekből következően a javadalmazottak számát mindenképp 320-nál többre kell becsülni, minimum 350 főre. Az összlétszámot vizsgálva feltétlenül számolnunk kell a hadművelet során tímáros állományban nem lévő és később sem kerülő, ezért a jegyzékekből hiányzó gyalogos haderővel. Jelenlétükre a fent már említett Ali pesti azab agának, és a barcsi azabok agájának, Iljásznak a jutalmazása utal.54 Ha mindketten elhozták az irányításuk alatt álló katonai egységeket, az legalább 50 fővel növelte a létszámot. Ők vehettek részt a támadás első szakaszában. A támadás második szakaszában az alvó városra rohanó és azt „elfoglaló” seregrész a javadalomemelések indoklásából kiindulva nem lehetett más, mint az önmagát kitüntető 320 ismert személy, továbbá azok, akiket az egyéb, eddig fel nem dolgozott vagy fenn nem maradt felterjesztésekben javasoltak. Az ő 49 Mxt. 626 p. 187-188. A forrást Hegyi Klárának köszönöm, aki felhívta rá a figyelmemet és rendelkezésemre bocsátotta másolatát. 50 Vö.: „S nem sokáig késvén az dologgal, kevesekkel tanácskozván felőle, az őalatta lévő végbeliek közül, s azok közül is, kik Soklyóst [Siklós], Pécsen, Kapóst és egyéb helyeken valának, népet gyűjte, s azokkal Segesdé méné...” 51 Amennyiben nem bizonyították vitézségüket, az előírások szerint a mázullá lett szpáhiknak 7, a szpáhik fiainak 19 év után elvesztették birtokszerzésre vonatkozó jogukat. Fodor 1996, 67. 52 A rúznámcsék áttekintése alapján még legkevesebb 22 fő felterjesztése történt meg a kanizsai vár elfoglalásának indokával. ÖNB Mxt 571 passim, BOA DFE RZ d. 42.passim. 53 Az indoklás arra utal, hogy ő nem vett részt a foglalásban, csak a kirablásban segédkezett. 54 BOA A.DVN.MHM.d. 25. 127. p.
