Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Tugya Beáta: Nagykanizsa–Miklósfa–Romlott vár (Botszentgyörgy vára) 16. századi állatcsont leletei
190 Tugya Beáta ként rögzítették a nyéllaphoz. H.: 11,2 cm, Sz.: 1,7 cm. Szép lelet a várkútból előkerült csontfésü, melyet egyetlen csontlapból28 készítettek. Fogai sajnos alig maradtak meg (Ltsz.: TGYM.2005.1.57.1.) (2. kép 3). A fésű egyik vége teljes nagyságában látható, ma- gassága/szélessége 6 cm, felülete teljesen sima, két vége lekerekített, a teljes hossza 5 cm. A fésű fogai kitörtek, az azonban jól látszik, hogy egyik oldalán ritkább, másik oldalán sűrűbb a kialakításuk. Méretében, kialakításában ugyanilyen jellegű fésű került elő Bajcsa várából is. Fogai épebben maradtak, még jobban látszik, hogy egyik oldalán sűrűbb a fogak elhelyezkedése.29 A fésűk sűrűbb fogazató oldala kiválóan alkalmas a tetvek eltávolítására. 1976-ban került napvilágra egy gímszarvas agancs ágvég, amelyet valószínűleg nyélként használtak (Ltsz.: 80.86.4.) (2. kép 4). Vastagabb végén a gyön- gyözést lefaragták róla, az ág végét az állat még életében dörzsölte fényesre. Szélesebb végébe 4 cm mély, szélénél 6 mm átmérőjű lyukat fúrtak. Agancs ágvégből faragták ki a nagyjából csonka kúp alakú tárgyat. Belsejét kivájták, de az agancs szivacsos állománya még látható (Ltsz.: TGYM.2005.1.21.40.) (2. kép 5). M.: 3,2 cm, legnagyobb átmérője: 1,6 cm, legkisebb átmérője 0,9 cm. Szép és nagyméretű tárgy egy gímszarvas agancs szárból és ágból készített félkész lőportartó (Ltsz.: TGYM.2005.1.66.2) (2. kép 6). A belső szivacsos állományt az agancs belsejéből eltávolították, külsejéről a gyöngyözést lefaragták, de csak az egyik oldaláról. Díszítés, minta nem került a felületére. H.: 19,4 cm, a szár és az ág közötti távolság 9 cm. A leletanyag legszebb lelete egy gazdagon díszített agancs lőportartó, hossza 13 cm [(TGYM.2005.1.66.1), (2. kép 7), a tárgy mind a négy oldaláról készült fotó]. A lőportartó összetört, de sikerült restaurálni, kiegészíteni. Agancsszárból és egy ágból lett kialakítva, külsejéről az eredeti gyöngyözést eltávolították, belsejét kivájták. A szárrész felső, vékonyabb részénél kettő, az ág végénél egy eredeti szög is benne maradt. Elülső felülete és a két oldala díszítettebb, a hátulsó oldalán csak a felfüggesztést szolgáló két egymás melletti furat (átmérőjük: 5,8-6 mm) és három egymást metsző 28-29 mm átmérőjű szabályos kör látható. A lőportartó szélesebb oldalsó részén a kiegészítések mellett szabálytalan, eszköz nélkül, kézzel bevésett körök láthatók. Három, illetve valószínűleg négy (az utolsó a kiegészítés miatt alig látszik) az elülső oldalon lévő mintával érintkezik, ezért csak félkörök, belsejükbe több pontot is mélyítettek. A teljes köröket négy részre osztották, minden körcikkelyt egy-egy ponttal díszítettek. Az agancs másik oldalsó, keskenyebb részén egyszerűbb díszítés látható: egymás alatt sorjázó pontok és két függőleges vonal által határoltan ferde, átlagosan 1 cm hosszúságú vonalak díszítik. Felső, felfüggesztéshez közeli végén sűrűn rovátkolt. Elülső legdíszesebb oldalán a nagy kiegészítés mellett is jól látszik, milyen gazdagon megmunkált. Ferde irányú vonalakkal karcolták, valamint a V-alakú elágazásnál 8 kör díszíti, mindegyikbe a dobókockával megegyező módon 5-5 pontot is belerögzítettek. Összefoglalás Kis mennyiségű, de igen gazdag és színes 16. századi leletanyag került elő Nagykanizsa-Miklósfa-Rom- lottvár területéről. Az egyszerű, mindennaposnak számító ételhulladékok mellett különleges csont is a leletanyag része, egy vizacsont. Fontosságát jelzi, hogy a Délnyugat-Dunántúl területéről eddig nem kerültek elő nagyméretű tokfélék maradványai. Megmunkált tárgyak is bepillantást engednek a várkastély életébe, markolatok, használati tárgy (fésű), egy félkész és egy gazdagon díszített agancs lőportartó emeli a leletanyag színvonalát. Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom Hohl Zoltánnak (Thúry György Múzeum) a csontok fotózásában és a képtáblák szerkesztésében nyújtott segítségéért. Köszönöm dr. Bartosiewicz László (Osteoarchaeo- logical Research Laboratory, Stockholm University) és dr. Gál Erika (MTA Régészeti Intézet) szakmai segítségét is. 28 A római és népvándorláskorban a fésűket agancsból készítették, három lapból állították össze, középsőn képezték ki a fogakat. A három lapot összeragasztották és szegeccsel is megerősítették. A külső lapokat általában díszítették, legtöbbször pontkörös motívumokkal. 29 VÁNDOR 2002, 78, 133.
