Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Tugya Beáta: Nagykanizsa–Miklósfa–Romlott vár (Botszentgyörgy vára) 16. századi állatcsont leletei
186 Tugya Beáta hető tárgynak. Utóbbit az állatcsontokról készített statisztikába tettem (Ltsz. TGYM.2005.1.49.82) (I. tábla 4). A tanulmányban szereplő csontméretek a régészeti állattanban egyezményesen elfogadott nemzetközi szabványnak felelnek meg.5 Az életkor meghatározások forrása a háziállatoknál SCHMID (1972). A csontok anatómiai megoszlása (2. táblázat) és a méretadatok (3. táblázat) a dolgozat végén lévő táblázatokban tanulmányozhatók. A vár területéről összesen 662 db konyhahulladék jellegű csontot ismerünk, 16. századiak. Ez viszonylag kis mennyiségnek számít, nem szabad azonban arról megfeledkeznünk, hogy mindössze néhány évtized alatt halmozódhattak fel: 1481-ben már épült a várkastély, az 1570-es évek végén pedig lerombolták. A lelőhely fajlistája az 1. táblázaton látható. A háziállatokból származó csontok adják a meghatározható leletek 92,4%-át (612 db) és a legkisebb egyedszám 72%-át (31 egyed). Nemcsak háziállatok húsát fogyasztották, hanem legalább négyféle vadra vadásztak, továbbá kétféle halból készült étel is a főúri asztalra került. Háziállatok Szarvasmarha A meghatározható csontok 58,8%-át, 384 db-ot szarvasmarha leletek jelentik. A legkisebb egyedszám azonban nem kiemelkedő (6 példány), sőt a házisertésekhez képest igen szerény. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy egy-egy szarvasmarha levágásával sokkal több hús nyerhető, illetve a nagyméretű marhacsontok a sütés-főzési tevékenység során intenzívebb darabolást igényelnek, ez is okozhatja a marhacsontok kimagasló fölényét. Az alacsony egyedszám oka az is lehet, hogy a szarvasmarha a legértékesebb háziállat, ugyanis életében erejével, egy-egy tehén pedig tejével is hasznot hoz az embernek. Értékét növeli, hogy a hosszú vemhességi időszak és a szoptatás miatt csak kétévenkénti elletés lehetséges szemben a sertéssel, amely rövid vemhességi ideje miatt évente akár kétszer is képes utódot a világra hozni. Ráadásul a sertésnél az egyszerre születő utódok száma is magas, almonként 6-12 malac is születhet. A marha levágása után bőre, húsa, szarva, csontjai is mind hasznosíthatók. Az állatok fele húshasznú volt, fiatal korban, sőt egyiket 2-3 hónaposán vágták le. Három példány kifejlett kort is elért. Egy állat neme6 és marmagassága7 megállapítható: a 106 cm-es marmagasságú, alacsony példány tehén volt. A leletek 10%-án lehetett darabolásnyomokat megfigyelni, a 40 db csont, 5 kivételével húsban gazdag testrégióból származik: csigolyák, bordák, comb-, karcsontok, lábszár húsosabb részei. A legtöbb darabolt csont borda volt (22 db), többségük nagyjából arasznyi méretű, egyik vagy mindkét végük vágott volt, sütés előtt darabolták őket a szükséges méretűre, hasonlóan ahhoz, ahogy ma is tesszük. Egy viszonylag nagyméretű szarvcsapot a homlokcsont kis részével együtt vágtak le a koponyáról (1. kép 1). A csigolyákat többnyire a gerincoszlop mentén hasították ketté (1. kép 2). A hosszúcsontok egy részén is hasításnyomok, illetve a diaphysisen és epiphysise.ken bárd- és vágásnyomok láthatók. Házisertés Jóllehet több mint 200 db-bal kevesebb sertéscsont került elő (174 db, 26,6%), mint szarvasmarha (384 db), az egyedek száma a sertéseknél mégis meglehetősen magas. A 14 példány életkori és nemi összetétele vegyes. Szemfoguk alakja és mérete alapján legalább 8 hím, 2 pedig nőstény volt. Az állatok többségét 1-2, legfeljebb 2,5 éves korában vágták le. Kevesebb egye- det jelent a 2,5-3,5 éves (1. kép 3) és a kifejlett példányok csoportja. Előbbi 4, utóbbi 3 állatot takar. Állkapcsokon és sipcsontokon láthatók darabolás nyomok. Az állkapcsokat függőleges irányban, a rágófogak után csapták ketté, a sípcsontokon az alsó, dista- lis epiphysishez közel ejtettek bárd- és vágásnyomokat. Juh, kecske, juh/kecske A vár területéről az eddigi két fajhoz képest jóval kevesebb, mindössze 40 db házi kiskérődző csont került elő, mindkét faj, a juh és a kecske is megtalálható volt. Csontjaik nagyon hasonlítanak, csak néhány leletük bizonyos jegyei alapján különböztethetők meg. A 40 db csont közül 1 biztosan juhból, 2 kecskéből 5 DRIESCH 1976 6 NOBIS 1954, 154-194. 7 MATOLCSI 1970, 89-137.
