Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Vándor László: Újabb adatok a középkori Kanizsa mezőváros topográfiájához. A Kanizsai Boldogságos Szűzről címzett ferencrendi kolostor régészeti emlékei
168 Vándor László Szlavóniában is megtaláljuk őket.32 Ebből az anyagból ismerjük az egyetlen rekonstruálható edénykét is (8. kép 8). A kisszámú mázas edénytöredékek közül kiemelkedik egy zöldessárgás mázú pohártöredék, melyen a mázatlan poharakhoz hasonló bepecsételt díszítés található (8. kép 10). Előkerült egy díszített fajansztöredék is (8. kép 5). Az, hogy a Délnyugat-Dunántúlon kevés hasonlót ismerünk, inkább kutatási hiányosságnak tűnik. Párhuzamai nagyobb számban megtalálhatók a kőszegi vár anyagában.33 A legnagyobb számú lelet természetes módon a mindennapi használati kerámia volt. Az előkerült anyag döntő része az átforgatott, felső törmelékes rétegből származik, ennél lényegesen kevesebb, de érintetlen rétegből származó anyag a pincerész feltárásakor került elő. Az anyag nagyon töredékes, ösz- szeállítható darabokat nem tartalmazott. Elsősorban főző-, tárolóedények, valamint tálak töredékei fordulnak elő nagyobb számban. A peremprofilok nagy változatosságot mutatnak az egyszerűtől a többszörösen tagoltakig (9. kép, 1-14). A mázatlan töredékek döntő többségben vannak. A mázas kerámia aránya kicsi, legfeljebb 8-10 %-a az anyagnak. A sárgásanyagú edények, éppúgy, mint a szürke anyagúak, többségükben jól iszapolt agyagból készültek. A keltezés szempontjából a legtöbb információt a kályhacsempe és kályhaszem töredékek adják. A 3. szelvényben talált későgótikus áttört, benyom kodásokkal díszített (10. kép 1), és a 4. szelvényben talált bordázott díszű mérműves töredékek (10. kép 2) párhuzamai a kanizsai vár leletanyagából is ismertek. Méri István a 15-16-századra, Parádi Nándor, aki ezeket helyi termékeknek tartja, a 15. század vége és a 16. század elejére keltezte.34 Előkerültek zöldmázas kályhacsempék kisebb töredékei is (10. kép, 3-4). A nyugat-magyarországi térség egyik jól ismert kályhacsempéje a mázatlan, szürke színű oroszlános csempe, amelyet a 15. század közepétől a 16. század közepéig terjedő időszakra datálnak. Ezt a típust eddig Nagykanizsáról nem ismertük, a kolostor leletanyagában is csak egyetlen töredék képviseli, melyen az oroszlán mellső lába látható (10. kép 6.). Egyelőre egyedi típusok ezen a területen azok a mázatlan kályhaszem peremek, melyek között profilált, csavart és benyomkodásos, hullámos díszítésű is előkerült (10. kép 5, 7-9). Az egyszerű tál alakú, döntően szürke színű, kisebb számban téglavörös, kályhaszemek mellett előkerült egy kiegészíthető, dongás hátú sarokcsempe is, oldalán csavart díszítéssel, hátsó falán hármas kereszt alakú áttöréssel (11. kép). Ez a típus a nagykanizsai ásatásokból jól ismert, megtaláljuk a kanizsai vár anyagában,35 valamint a város délnyugati határában fekvő botszentgyörgyi várkastély leletei között is.36 A típus nemcsak Magyarországon, hanem Ausztriában is ismert,37 de az áttört hátlapú változata ritka. Fémlelet viszonylag kis számban került elő. A legtöbb fémanyagot a vasszegek jelentették. Egy nagyobb méretű harapófogó mellett egy bronz gyűszű, valamint egy ugyancsak bronz veret érdemel említést (12. kép 1, 8, 10). Viszonylag kisszámú üveglelet többsége kerek ablakszemek töredéke (12. kép 6-7), néhány oldaltöredék és egy tagolt öntött fedőgomb (12. kép 2-3, 5, 12), egy csavart nyakú üveg töredéke, valamint egy kis üveggyöngy, talán olvasóról (12. kép 4, 11). A kolostor területén 15. századnál korábbi lelet nem került elő, ami egyértelműsíti, hogy addig használaton kívüli területre építették. Az előkerült anyag döntően a 15. századra és a 16. század első felére jellemző, tehát egyidős az épület használati idejével. A kevert rétegben ugyanakkor találtunk kisebb számban későbbi időkre, elsősorban a 17. századra utaló darabokat is. Ilyen egy pipatöredék, valamint azok a durva, kézikorongon formált edény töredékek, amelyek a törökökkel érkező balkáni közösségek leletanyagából ismertek.38 A kerámia jelenléte alapján a kolostor romjai között hosszabb-rövidebb ideig tanyáztak a „rác”-nak, ’’bosnyáknak” nevezett elemek. Említésre méltó, s talán meglepő egy tömör, 10 cm átmérőjű vas ágyúgolyó előkerülése a kolostor területéről. Mivel azonban a kolostor területe a kanizsai vár többszöri ostromára felvonuló hadseregek táborozási térségében van, erre könnyen találunk magyarázatot. 32 Pl. Mladen-Radic-Zvonko Bojcic: Grad Ruzica, Osijek 2004, 187-189. Döntően a 15-16. századra keltezve. 33 Holl 1992, 138-140. kép 34 Méri 1988, XXI. tábla, Parádi 1961, 185-186. 35 Méri 1988, XXIII. tábla 36 Vándor 1995, VII. ábra. 37 Handbuch 2010, 74. ,s Újabban a hasonló balkáni kerámiáról vonatkozó irodalommakTamás, Pusztai: The Pottery of the Türkisch Palisade at Bátaszék. In: Archaeology of the Ottoman period in Hungary. Budapest, 2003. 303-306.