Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Müller Róbert: Cece vagy guzsaly, radius vagy colus? Textilgyártás és a Balaton vízállása a 4. században
152 Müller Róbert 20-30 cm vastag, Kr. u. 4. századi réteget észleltünk [...] a telep egyes, Kr. u. 3. század közepe táján betemetett objektumaiban, a megsüllyedt betöltések tetején markánsan megfogható volt ez a Kr. u. 4. századra keltezhető réteg.”96 A lelőhely magasabb részein oszlopszerkezetes épületek nyomaira bukkantak, de járószint nélkül. „Bár stratigráfiai jellegű bizonyítékok nem állnak rendelkezésünkre, az építmények késő római eredetére nézve - minthogy ezek az erózió által lepusztított felületrészeken kerültek elő -, azonban [...] a lelőhely sajátos rétegtani viszonyai erre engednek következtetni. A felület nagy részén markánsan jelentkező, valamint a megsüllyedt objektumok fölé húzódó Kr. u. 4. századi rétegből ugyanis nagy meny- nyiségű római kori téglatöredék került elő, amely szinte kizárólag tetőfedő téglákból állt. Minthogy azonban a lelőhelyen sem kő-, sem tégla alapozású építmény nyomaira nem akadtunk, ezért feltételezhető, hogy ezek fakonstrukciós építmények lefedésére szolgáltak, amelyben a fent említett oszlopszerkezetes épületeket sejthetjük.”97 A helyzet egyértelmű, a késő római leleteket tartalmazó réteg az erózió által került a lelőhely alsó részére, tehát másodlagos helyzetű. A benne talált tegula és imbrex töredékek a magasabb szinten előkerült oszlopszerkezetű építményeket fedték eredetileg. Tehát a 4. században visszatelepedettek nem a koracsászárkori település helyén, hanem magasabb szinten építették fel házaikat. Ez viszont azt jelenti, hogy a 4. században magasabb balatoni vízszinttel kell számolnunk, mint a kora császárkorban. A koncepció szerint a Galerius által végrehajtott nagyszabású beruházáshoz az általa 295 táján betelepített karpok biztosították a munkaerőt. Ammianus Marcellinus közli, hogy Sopianae környékére telepítettek karpokat.98 Aurelius Victor arról tudósít, hogy már korábban, Aurelianus uralkodása idején,99 feltehetően 273-ban is telepítettek karpokat a birodalomba, valószínűleg az al-dunai tartományokba.100 Többen felvetették, hogy a karpok Valériába történt betelepítése összefüggésbe hozható Galerius vízrendezési tevékenységével, az újonnan nyert szántóföldek megművelésével,101 de még Tóth Endre is arra az eredményre jutott: „.. .a karp betelepítés a Balaton K-i végétől délre megvalósult, akár közreműködtek a csatorna építésében, akár nem, akár nyertek termőföldet, akár nem.”102 Legutóbb Kovács Péter tekintette át a karp betelepítésre vonatkozó forrásokat. Megállapítása szerint, tekintve, hogy Galerius 293-294-ben Egyiptomban tartózkodott, 295-299-ben pedig a perzsák ellen viselt háborút, és Illyricumban csak 297 nyarán járt, amikor csapatokat gyűjtött a perzsa háborúhoz, a 295-296-os karp betelepítés Diocletianus felügyelete alatt történhetett.103 Diocletianus 299-300 előtt nem bízhatta Galeriusra a dunai tartományokat. A karpok betelepítése ezt követően is több lépcsőben történhetett, mert 301 és 304 között Galerius minden évben felvette a Carpicus maximus jelzőt. Tehát a karp kérdés végleges rendezése elhúzódott. Sőt a hatodik carpicus jelzőt csak 308-309-ben vagy 310-ben vette fel Galerius. Kovács Péter úgy véli, hogy a karpok betelepítése zömmel 303 után történt.104 Ez viszont azt jelenti, ha a karpok többsége több mint egy évtizeddel a balatoni vízrendezési munkák megkezdése után érkezett ide, nem valószínű, hogy a csatornaépítési munkák elvégzésére telepítették be őket Valériába. A nagyszabású ’beruházás’ sikerét mutatja, hogy beindítása után mintegy 30-40 évvel ’előzmények nélkül’ megépítik a Balatontól D-re a három belső erődöt: Alsóhetényben, Ságváron és Fenékpusztán. Mindhárom erődítményben nagyméretű horreum került elő. Ezek alapterülete alapján még arra is kísérletet tettek, hogy meghatározzák, mekkora terület terményével lehetett megtölteni a horreumokat. Attól függően, hogy azok egy- vagy háromszintesek voltak, 3831-11494 hektárnyi területtel számoltak.105 Ez a becslés nem veszi tekintetbe, hogy kedvezőtlen időjárás esetén előfordulhatott, hogy a termés csak az elvetett mag másfélszerese volt, kedvező körülmények esetén pedig meghaladhatta a háromszorosát. Ezért ha azzal számolunk, hogy a horreumokat minden évben feltöltötték, akkor ehhez csaknem 4000-től mintegy 23000 hektárig terjedő szántóföld termése kellett. Ekkora határérték mellett nincs értelme a becslésnek. És ez vonatkozik az általuk kiszámított többi adatra 96 MARTON - SERLEGI 2004, 16. Hasonló megfogalmazás SERLEG 1 - MARTON 2004, 176. 97 MARTON - SERLEGI 2004, 16-18. 98 Ammianus Marcellinus: Res Gestae XXVIII. 1.5. 99 Aurelius Victor: de Caesaribus 39.43. 100 KOVÁCS 2011,32. 101 PI. MÓCSY 1974, 101-102. Legutóbb BORHY 2014, 124; BORHY 2015, 194. 102 TÓTH 2009, 102. 103 KOVÁCS 2011,33. 104 KOVÁCS 2011, 34, 105 PÁSZTÓKAI-SZEŐKE - SERLEGI 2013, 71. VISY 2013, 37. szerint a fenékpusztai erőd 4500 m2-es horreuma kb. 5000 ha termését volt képes befogadni.