Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Müller Róbert: Cece vagy guzsaly, radius vagy colus? Textilgyártás és a Balaton vízállása a 4. században
150 Müller Róbert ’gát’ elbontásával,76 vagyis a vízszint további emelkedésének megakadályozásával. Sümegi Pál és munkatársai a M7-es autópálya somogyi szakaszán végzett környezetrégészeti kutatásaik alapján a 2-3. századi 102-103 mBf vízszint az 5-6. században 104-105 m-re emelkedett, amire három magyarázat adható: 1. a rómaiak szabályozták a Balatont, de a népvándorláskorban elhanyagolták a vízelvezető rendszert, ezért a vízszint megemelkedett; 2. a rómaiak nem szabályozták a tavat, a meleg, száraz éghajlati ciklus hatására lesüllyedt a vízszint; 3. a római szabályozás ellenére a meleg, száraz klíma következtében alacsony, majd a vízelvezető rendszer elhanyagolása és a csapadék növekedése miatt a vízszint megemelkedett.77 Serlegi Gábor a domborzati modell alapján készített vízborí- tottsági térképpel bizonyította, hogy a Sió völgy 105 mBf magasságnál a Balaton természetes, nyíltvizű öblévé vált, tehát a 292-es beavatkozás helye az öböl végpontjánál Szabadhídvég, Mezőkomárom vonalában lehetett.78 PSzJ-vel közösen írott művében még tovább ment, megállapította, hogy a Balaton, a Kis-Koppány és a Jaba patak külön vízgyűjtőt alkotott, nem volt köze a Kapos-Koppány-Sárvíz-Duna vízrendszerhez. Galerius 292-ben Mezőkomáromnál a Csikgát patak völgye felé egy másfél km-es átvágással összekötötte a két vízrendszert, és ezzel megteremtette a Balaton összeköttetését a Dunával.79 Ezen keresztül pedig jelentősen lesüllyesztette a Balaton 3. században 105 m Bf magasságú vízszintjét. A jelentős vízszintcsökke- nés csak emberi beavatkozás következménye lehetett, mert a svájci tavak vízszintingadozása összhangban van az északi féltekét érintő klimatológiai trendekkel. A Bodeni tó vízszintje a hűvös, csapadékos éghajlat hatására a 4. század második felében magasabb volt mint ma, a Balatoné viszont lesüllyedt,80 amit két régészeti lelőhely adatai igazolnak.81 Az első a keszthely-fenékpusztai késő római erőd, amit a 4. században emeltek. Serlegi Gábor közölte a MRT erődtérképét, amelyen jól látszik, hogy az erőd EK-i része helyén ma víz van,82 és ebből arra következtet, hogy a rómaiak nem építkeztek a vízre, tehát a 4. században a mainál lényegesen alacsonyabb vízállásnak kellett lennie.83 Lipp Vilmos 1883-ban ásatott először Fenékpusztán. Összefoglalásából84 kiderül, hogy 1859-ben, amikor rendkívül alacsony volt a vízállás, majd az 1863-as Sió-zsilip megnyitását követő vízszintsüllyesztés után, az erőd előtt a parti iszapban beomlott római téglasírokat vélt felfedezni. A lapos parton húzott árkaiban nem találta a római temető folytatását, illetve csak szegényes mellékletű sírokra bukkant, ezért a magas parton folytatta a feltárást. A mai partfal az erőd DK-i részénél még a római kori partfalnak felel meg, mert 2002-ben feltártuk a K3 torony D-i felét, és megállapíthattuk, hogy a felszín süllyedése miatt a falhoz kívülről csatlakozó torony alapozása mélyebb, mint a K-i erődfalé.85 1888-ban a Balatonszentgyörgy-Keszthely szárnyvasút építésekor itt, az erődfal előtt, az alacsony, lapos területen késő római sírokat bolygattak meg, ezek egy részét 2002-ben meg is találtuk. Talán itt is nyitott kutatóárkot Lipp. Az erőd ÉK-i részén, a mai partfal előtt az iszapban nem láthatott összedőlt sírokat, mert akkor azok az erőd területén lettek volna. 1983-ban az AMPHORA Könnyűbúvár Sport Klub együttműködve az Agrártudományi Egyetemmel nádrizóma kutatást folytatott a sekély vízben. Ennek során az É-i erődfal vonalában is kiszivattyúzták az iszapot. Lehetőséget kaptam, hogy magam is merüljek, és megállapíthattam, hogy az E-i erődfal vonalában semmilyen kőfalmaradvány nincs. Márpedig ha a rómaiak a mainál lényegesen alacsonyabb vízszintnél építkeztek volna ide, akkor annak nyoma maradt volna, hisz a későbbi évszázadok magasabb vízállása idején nem lehetett volna a követ kibányászni. Még egy félreérthető adatot sikerült ekkor tisztáznunk. Römer Flóris 1861-ben járt itt, amikor még nagyon alacsony volt a vízszint. Az általa közölt Fenékpuszta térképen a vízben jelzett egy kőkoporsót.86 Ez Lipp megfigyeléseit igazolhatná. 1983-ban megtaláltuk a ’kőkoporsót’, ez egy lekerekedett sarkú, szögletes homokkőpad a parttól kb. 80 m-re, akkor mintegy 70 cm víz borította. Az erőd EK-i részét a Balaton a kora újkorban, 76 VIRÁG 1998, 364-379., különösen 378-379. 77 SÜMEGI et al. 2007, 252-253. 78 SERLEGI 2007, 305-306. 79 PÁSZTÓKAI-SZEŐKE - SERLEGI 2013, 70. és 5. kép; PÁSZTÓKAI-SZEŐKE - SERLEGI 2014, 59. 80 SERLEGI 2007, 303-306. 81 Elképzeléseit elfogadta Vajda Tamás is (VAJDA 2014, 54-55.). 82 SERLEGI 2007, 9. ábra. 83 PÁSZTÓKAI-SZEŐKE - SERLEGI 2013, 70. 84 LIPP 1886, 39^12. 85 MÜLLER 2011 b, 239-243. 86 RÖMER 1862, 39.
