Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bilkei Irén: Szentgrót és birtokosai a középkorban
Szentgrót és birtokosai a középkorban 131 A település az Anjouk korában gyors fejlődésnek indult, jelentőségére és nagyságára az is utalhat, hogy az 1333. évi pápai tizedlajstromokban 2 papja is szerepelt (Péter és András), tehát két temploma lehetett - ami utalhat a település nagyságára és a lakosok számára21. A Tűrje nemzetség leszármazottai a későbbiekben sem szűntek meg kegyes adományokat tenni: 1335. március. 29-én Szentgróti Fülöp és fiai: Miklós, Dezső és László a mai Balatonszentgyörgy birtokát a tiirjei monostornak adományozták pro refrigerio et remedio animarum22. Az Anjou királyok korából meglehetősen kevés okleveles adatunk van, ezek egy része a lassú, de folyamatos birtokgyarapodásra vonatkozik. Szentgróti Fülöp fiai, László és Miklós Pakodon és környékén szereztek birtokokat zálogjogon, 1360-ban 1 telket és 30 hold földet Sarimásszegen23, vásárlással Bőiben szőlőt és birtokot Cibriánhegyen24, valamint 1364-ben Pakodot is zálogba vették25. Ezzel nyilvánvalóan összefüggésben az Anjouk korában jelentek meg a Szentgróti család tagjai a köznemesek számára elérhető hivatalokban: 1343-ban Szentgróti Fülöp fia, Miklós magister alispán volt Hahót Miklós ispán mellett26. 1383-ban pedig Szentgróti László fia Dénes magister alispán Szécsi Miklós országbíró, ispán mellett27. Tehát a Szentgrótiak először az Alsólendvai, majd a Szécsi család familiárisai voltak. A település a 14. század végére jutott el a piacközpont funkcióinak ellátásáig. Az első vásárra vonatkozó adat 1370-ből származik szerdai napról, egy három vásáros kikiáltás kapcsán28. (Még egy szentgróti vásárról van adat, 1479-ből.) 1397-ben említették először oppidum-ként29, de a terminológia ekkor még nem következetes, Szentgrót többször possesio-ként szerepelt az oklevelekben, pl. 1408-ban Karmacs határjárásában30. A várról a 14. századból gyakorlatilag nincs adat, de nincs okunk kételkedni benne, hogy a Szentgróti család tulajdonában volt. A Zsigmond-korban hirtelen megszaporodtak a várra vonatkozó oklevelek, rendszerint hatalmasko- dási ügyek kapcsán. 1403 körül rövid időre Bebek János birtokába került, az ő várnagya, Recski Tamás egy pontosabban nem ismert dátumú oklevélben Gersei Pethő János zalai ispánhoz (1404-1424) fordult egy hatalmaskodási ügyben31. Néhány évvel később ismét a Szentgrótiak kezén volt a vár, 1411-ből és 1412-ből ismerjük egy hatalmaskodási ügy kapcsán várnagyai nevét: Enyerei Antal és Tekenyei János32. 1420-ban egy újabb hatalmaskodás kapcsán hallunk újra a várról és a vár börtönéről, ahová Szentgróti László csukatta be Dabronci Lászlót és az ő dabronci birtokát kiraboltatta33. Az áldozat meglehetősen tehetős lehetett, hiszen 6 ökröt, 6 tehenet, 20 hízott disznót, 4 jó lovat és egy ládát, amiben 12 márka értékű holmi volt, vittek el tőle. 21 Holub 1933, 141. - Székelyhidi-Iványi kézirat. - Vándor 1986, 57. 22 MÓL DL 101 663. -ZOI. 291. nr. 203. 23 ZO I. 605-606. nr. 383. 24 ZO I. 630. 25 ZO II. 1. 26 Engel 1996, 234. 27 Uo. 236. 28 Weisz 2010, 1451. - Kubinyi 2001, 56. 29 Holub 1933, 141. 30 MOL DL 42954. 31 Engel 1996, 425. - Holub 1929, 134. - MOL DL 94007. 32 ZSO III. 2601. - Engel 1996, 425. 33ZSO VII. 1277.
