Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bilkei Irén: Szentgrót és birtokosai a középkorban
Szentgrót és birtokosai a középkorban 133 A Habsburg Albert király halála utáni zavaros időkben Ulászló és Erzsébet pártharcába belekeveredtek Szentgrót urai is. A Hagymásiak Ulászló-pártiak lettek, 1441. június 30-án a király utasította Zala megye főispánjait, a Gersei Pethőket, hogy védjék meg a családot és birtokaikat Marcali Imre és János támadásaitól44. 1441-ben (pontos időpontot nem ismerünk) a vár várnagyai, Gyömörei Mihály és Hollósy Gergely árulása folytán Bánffy Pál (aki Erzsébet-párti volt) kezére került, aki kifosztotta a várúrnőket, a települést pedig felégették. Mindezt egy néhány évvel későbbi, 1447. január 7-én Hunyadi János kormányzónak a kapornaki konventhez intézett okleveléből45 tudjuk: Döbröntei Himfi Vazul felesége, Szentgróti Ágota, valamint Hagymási László lánya, Anna és fia, Miklós panaszolták el, hogy Bánffy Pál név szerint felsorolt familiárisaival elfoglalta és kifosztotta Szentgrót várát, több mint 5 ezer forint értékű holmit rabolt el tőlük: arany ékszereket, drágaköveket, gyöngyöket, értékes ruhákat, ezüst edényeket és okleveleket. Ezen kívül a mezővárosban élő jobbágyoktól jogtalanul sok pénzt szedett be, megölte 4 jobbágyukat és felgyújtatta a várost, amivel 20 ezer forintnyi kárt okozott. A településen az eddigi 1000 helyett összesen 20 jobbágytelek maradt. Hozzá kell tenni, hogy mind az ezer telek, mind a 20 ezer forintnyi kár erős túlzásnak számít46. Érdemes közelebbről is megvizsgálni azonban a fentebb említett, az oklevélben név szerint felsorolt Bánffy-familiárisokat! Martonfalvai Laca Lukács és Mátyás, Aszúvölgyi Benedek, Patai János, Halápi Fekécs György, Baranyai Benedek mind a Bánffyak várnagyaként szerepeltek a forrásokban47. Mellettük Csányi Jánost és Pogány Dénest, a két neves későközépkori zalai köznemesi família tagjait kell még kiemelni, akiknek ekkor indulhatott a karrierje. Bánffy Pál 1443-ban még birtokolhatta Szentgrótot, mert egy hatalmaskodási oklevél arról szól, hogy csapatai feldúlták a vasvári káptalan birtokait és egy jobbágyukat a szentgróti várban tartották fogva48. Az I. Ulászló király 1444. április. 26-i oklevelében foglaltak szerint Bánffy Pál fogott bírák útján kiegyezett a Szentgrótiakkal és a Hagymásiakkal, hogy visszaadja nekik a várat és a rá vonatkozó okleveleket, de azok megtérítenek neki 560 arany forintot, amit a vár újjáépítésére fordított49. Még 1447-ben (ápr. 2.) is folytatódott az ügy, amikor kiderült, hogy a Szentgrótiak még mindig azoknak a károknak a megtérítését kérik, amiket Bánffy nekik okozott50. A vár ügyében végül 1448-ban Hunyadi János szolgáltatott igazságot: elrendelte Döbröntei Himfi Vazul feleségének, Szentgróti Ágotának a várból és tartozékaiból az őt megillető részek visszaadását51. A hatalmaskodás szinte mindennapos eseménynek számított a középkorban 1446. június 19-én Gersei Pethő László és Péter panaszolta be Bánffy Pál szentgróti várnagyát, Laczát, hogy őket, amikor Vasvárról, a vásárról hazafelé tartottak, a várnagy emberei uruk megbízásából megtámadták, és tőlük elrabolták a vásárfiát (ruhaanyagokat), 200 arany forint értékben52. Néhány évvel később, 1451-ben Gersei Pethő László és Péter újabb panaszának kivizsgálására utasította Garai László nádor a kapornaki kon- ventet: Szentgróti János és Miklós várnagya, Söjtöri Domokos valamint név szerint felsorolt familiárisai 44 MÓL DL 102487. 45 MÓL DL 102504. 46 Hermann 2001, kézirat 47 Uo. 48 MOL DF 279193. 49 MÓL DL 102489. 50 MÓL DL 102508. 51 MÓL DL 102513. 52 MÓL DL 93018.
