Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bilkei Irén: Szentgrót és birtokosai a középkorban
132 Bilkei Irén 1423. november 13-án Zsigmond a Vas megyei Rumi családnak szóló adománylevelet keltezett innen (in Zenthgerolth)34. Szentgróti László valószínűleg nagy birtokszerzö lehetett, 1525-ben Zsigmondtól határjárással kérte biztosítani Nyírlak nevű birtokát, de a beiktatásának a veszprémi püspök sümegi alvárnagya ellentmondott35. A 15. század első évtizedeiben jelentek meg Zala megye és Szentgrót életében az új földesurak, a Temes megyéből származó Berekszói Hagymási család, akik aztán két évszázadon keresztül itt birtokosok maradtak36. Egy 1418. évi oklevél tanúsága szerint Zsigmond király megparancsolta Kanizsai István soproni és Gersei Pethő János zalai ispánnak, hogy a jelenleg királyi szolgálatban álló Hagymási László nővérét, Jusztinát, Alsólendvai Bánffy János özvegyét védjék meg a zaklatóktól37. Vele párhuzamosan történhetett, hogy Hagymási László pedig feleségül vette Szentgróti László özvegyét, Szécsi Margitot. 1430-ban Hagymási László és neje, Margit asszony bepanaszolták Filemend Lászlót, aki hatalmaskodott az ő udvarnoki birtokukon38. A házasságokat követő új földesurak megjelenésével 4 fontos zalai család története ezután összefonódott: Szentgróti - Szécsi - Hagymási - Bánffy. 1433. március 13-án Hagymási László felesége, Felsőlendvai Szécsi Margit panaszt tett, hogy anyja, a német származású Borbála tekintélyes összegű hitbére (1000 font bécsi dénár, 200 arany forint, gemmák, gyönggyel és drágakővel díszített nyakláncok, családi címeres ezüstneműk) anyja halála után őt illette volna, de Margit mostohaanyja, Katalin ezt ismételt kérésre sem adja oda neki. Zsigmond a vasvári káptalant utasította intézkedésre39. Úgy látszik, hogy az 1433. év a kölcsönös hatalmaskodások éve volt, július 25-én Hagymási László, felesége, Margit, és fiuk, János panaszt tettek, hogy Ukki András és a sümegi várnagy, László uruk, Rozgonyi Simon, veszprémi püspök megbízásából familiárisaikkal a panaszosok Nyírlak nevű birtokán hatalmaskodtak, bántalmazták a jobbágyokat és gabonát raboltak. Garai Miklós nádor augusztus 9-én Zala megyét utasította a vizsgálatra40. Néhány hónappal később, november 11-én Aranyad, Zalaszeg és Szentpéter nevű birtokaikat, amelyek Zana István és felesége, Dorottya asszony birtokában voltak, igyekeztek megvédeni a nagyhatalmú Kanizsai családtól, és a szomszédság jogán eltiltották őket a nevezett birtokok megszerzésétől41. Az év végén, december 2.-én újabb hatalmaskodásra került sor, a Szentgróti- Hagymási család panasza szerint a Kanizsaiak familiárisai, Damonyai Benedek és Szepetki György offi- ciálisok megtámadták a Tűrje határában lévő erdejükben dolgozó parasztokat, és elvettek tőlük 7 nagy kést és 3 bárdot. Ezen kívül a panaszosok pakodi jobbágyainak házait fosztották ki 200 forint értékben42. 1438. április. 15-i oklevélben Szentgrót várnagya, Lacza (Lukács) Zala megye ispánjainak, Gersei Pethő Lászlónak és Péternek küldött levelet, amiben tisztázni akarta magát arról, hogy ő nem vitte el azokat az ökröket, amivel vádolták43. 34 Engel-C. Tóth 2005, 115. 35ZSOXlI. 1192. és 1303. 36 Petrovay 1897, 128. 37 ZSO VI. 1834. 38 ZOH.467. nr. 221. 39 MÓL DL 102447. 40 MÓL DL 102450. 41 MÓL DL 102451. 42 ZO II. 480-482. - MÓL DL 102059. 43 MÓL DL 94008.
