Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Béres Katalin: A tófeji díszmű-kerámia
266 Béres Katalin ártalmas bevonatok helyett új mázakkal kísérleteztek Tófejen, s az évtized elejére sikerült olyan kollekciót kidolgozni, ami annak ellenére, hogy ólomtartalmú volt, nem eredményezett nehézfém-kioldást a háztartásban, étkezésben használt savakkal36. A mázgyártás megújítása mellett, „túllépve a hamutartó és váza gyártáson, praktikus, a háztartásban jól felhasználható termékek készítésébe fogtak.”37. A nyolcvanas évek lakáskultúrájának megfelelő szín- és formavilágú háztartási kerámiák: étkészletek, tea- és kávészervizek gyártását kezdték meg az üzemben. Az új termékek háromféle mázzal készültek, „zsírfényű fehér, cirmosbarna és matt sötétbarna” bevonattal látták el őket. A gyártáshoz két olasz formázóprést vásároltak, amelyek lehetővé tették szögletes és ovális termékek készítését is, s új kemencét állítottak munkába38. A korszerűsítés után, 1982 végén, 83-ban jelentek meg a piacon az új termékekkel, amelyeket a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ kiállítótermében rendezett hagyományos termék- bemutatón teszteltettek a közönséggel39. Mind a kiállításon, mind pedig a vállalat mintaboltjában sikert arattak a prototípusok, így sorozatgyártásuk megkezdődött. Az új termékek már képzett formatervezők tervei alapján készültek, a „cirmosbarna” peremű, „zsírfényű fehér” testű reggeliző készletet Kancsal Béla, a matt sötétbarna modern vonalú étkészletet a lengyel származású, Zalába telepedett Ryszard Jankowski iparművész készítette40. Az új stílusú portékák gyártása azonban kérészéletűnek bizonyult, a különféle készletek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A modern vonalú, sötétbarna színű tányérokból nem esett jól a húsleves, a teás- és kávéskészletek fala továbbra is vastag maradt, használat közben könnyen csorbult, a kereslet nem igazolta az előzetes várakozásokat. Az üzem, amelyben továbbra is alapvetően hatalmas élőmunka ráfordítással, manufakturális módon zajlott a termelés, egyre nagyobb veszteséget termelt. A nyolcvanas évekre a díszkerámia-gyártás csak töredékét képezte a tófeji gyár termelésének, az olasz technológiával, három szakaszban korszerűsített, hatalmas anyagi sikert hozó burkolólap-gyártás mellett. így 1985-ben a vállalat vezetése a díszmű-gyártás leállítása, a termelés beszüntetése mellett döntött. A tófeji kerámiaüzem színes termékei a hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évekig, sok esetben napjainkig, lettek jellegzetes dísztárgyai az otthonoknak, intézményeknek, nemcsak Zalában, hanem szerte az országban. A manufakturális termeléssel előállított kerámiák nem esztétikai értékükkel, magas minőségükkel, hanem színvilágukkal, játékos formájukkal, hangulatkeltő képességükkel, s nem utolsó sorban széles rétegek számára elfogadható árukkal arattak sikert a falusi és városi „munkások, parasztok és értelmiségiek” körében. 36 Interjú Czugh Máriával. Göcseji Múzeum Adattára 37 Étkészletek Tófejről. Zalai Hírlap, 1983. dec. 2. 1. p. 38 Új étkészlet ólommentes mázzal. Termékváltás Tófejen. Zalai Hírlap, 1982.nov.28. 1. p. 39 Ipar és esztétika a zalaegerszegi Kerámia és Cserépkályhagyár termékbemutatóján. Zalai Hírlap, 1983. szept. 2. 5. p. 40 Új étkészlet ólommentes mázzal. Termékváltás Tófejen. Zalai Hírlap, 1982.nov.28. 1. p., Étkészletek Tófejről. Zalai Hírlap, 1983. dec. 2. l.p.
