Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Orha Zoltán–Simon Anna: Adatok az andráshidai római katolikus templom építéstörténetéhez
Adatok az andráshidai római katolikus templom építéstörténetéhez 87 Összegzés A Zala megyei Andráshida középkori eredetű téglatemplomában 2011-2013 között, több ütemben, a templom felújításához kapcsolódva, részleges falkutatásra és régészeti kutatásra nyílt lehetőség. Megfigyeléseink pontosították, illetve kiegészítették az 1971-1972-ben Gergelyffy András által a homlokzatokon végzett kiterjedt falkutatás eredményeit. A középkori téglatemplom a kutatási eredményeink alapján egy építési periódusban készült. Az egy- hajós, homlokzati tornyos téglatemplom szentélyzáródásának indítása a felmenő falakon kívül-belül megfigyelhető volt, a régészeti kutatás meghatározta a poligonális szentély-záródás pontos helyét, és megállapította, hogy az diadalív közbeiktatása nélkül indult. A szentélyben feltártuk az oltár helyét, valamint előtte, a hajó középtengelyében egy melléklet nélküli sírt, amelynek helyzete, kialakítása kegyúri temetkezésre vall. A középkorban is rendelkezett karzattal a templom, a fából ácsolt építmény egyik tartóoszlopának helyét megtaláltuk az ásatás során. A déli kapu téglából falazott, bélletes volt, faragott kőelemekre nincs bizonyíték, talán valamiféle kisebb előépítmény tartozott hozzá. A korábban feltárt egy, festett középkori ablakmaradvány helyét a jelenlegi középső ablak aszimmetrikus formája igazolja, festésének fennmaradására nincs adatunk. A középkori homlokzattagolás további elemeit csak az 1970-es fényképeken vizsgálhattuk, ezek tanúsága szerint a zárópárkány feltételezett helyén maga a középkori falazat hiányzik, a jelenlegi falkoronát barokk falazat alkotja. A torony azonos anyagból, a templommal együtt épült. Keskeny résablakai és harangszinti páros ablakai, valamint téglából falazott sisakja, az azt díszítő jellegzetes pártázat-szerű elemekkel, megőrizték eredeti kialakításukat. Faragott kő elemek itt sem találhatók. Középkori homlokzati vakolat sehol nem maradt fenn, azonban több helyen volt megfigyelhető a téglafugák közt gondosan kisimított falazóhabarcs, és vékonyan simított mésztej. A belsőben már korábban látható volt az 1996-os felújítás során feltárt, és pontatlanul bemutatott két falfülke, a déli hajófalban. A templom építési idejét az írott források és történeti adatok alapján a 13. század utolsó harmadára tehetjük. Feltételezhetjük, hogy a Fábián fiai közti, 1264. évi birtokmegosztást követően, kegyúri reprezentáció részeként épülhetett a templom, amelyet Szent András titulusával 1278-ban már említenek. Építészeti stílusjegyeit megtaláljuk több román kori zalai kis téglatemplomon. Hasonló sokszögzáródású szentélye van a közeli veleméri r. k. templomnak (Vas megye)59, amelyet 1268-ban említenek először, a lábodi temetőkápolnának, (Somogy megye)60, melynek építése az 1260-as évekre tehető, és a szenyéri egyháznak61, amely az 1270-es években épült, továbbá a berhidai templomnak (Veszprém megye)62, amelyet közülük a legkésőbbre, a 13 század végétől a 14. század elejéig terjedő időszakra datálnak. A templom két fő építési periódusát - a középkori építést és a barokk kori szentélybővítését - kiegészíthettük egy, a török kori pusztulást követő és a barokk kori nagyszabású kiépítést megelőző periódussal, amelyet az 1746. évi, Padányi Biró Márton veszprémi püspök által végeztetett felújítással azonosíthatunk. Ekkor a templomot használhatóvá tették, megőrizve és javítva a déli bejáratot, a déli fal belső ülőfülkéit, illetve a középkori szentélyformát. Azonosítottuk a korabeli járószintet, amely egybeesik a 59 AMBRUSNÉ 1972, 236. 60 MARÓCZKY 1979, 323. 61 VALTER 1975,92. 62 SZ. CZEGLÉDY - ÁGOSTHÁZY 1967, 224.
