Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Orha Zoltán–Simon Anna: Adatok az andráshidai római katolikus templom építéstörténetéhez
82 Orha Zoltán — Simon Anna a korábbi oltárképet átfestve az oldalfalon szándékoztak elhelyezni, és a korábbi Mindenszentek napján tartott litániát és búcsút továbbra is szándékoztak megtartani48. A templomot az Országos Műemléki Felügyelőség részéről Gergelyffy András által 1971-1972-ben végzett kutatását követően 1973-ban, majd 1996-ban Farkas Károly atya szorgalmazására és műemlékvédelmi részvétel nélkül felújították49. A templomépület Andráshida római katolikus temploma téglából épült, a mai település nyugati szélén, a Zala folyó enyhe emelkedésű északi partján, az Andráshida utca déli oldalán található. A templom szabadon álló, keletek, a modern kerítésekkel övezett templomkertben Nepomuki Szent János szobrát őrző 18. századi kápolna áll. A templom egyhajós, a nyugati homlokzat középrésze elé ugró, téglalap alaprajzú toronnyal, keleten a hajóval azonos szélességű, kívül sokszög három oldalával, bent lapos ívvel zárt szentéllyel. A hajó nyeregtetős, a szentélyzáródás felett ferde tetősíkokkal, cserépfedésű, a torony a koronázó párkány felett gúlasisakkal fedett, bádogozott, a sarkokon, és a hosszabb oldalfalai felett egy-egy közbülső pártázat-szerű elemmel. A szentély északi oldalához alacsony sekrestye, a hajó és a torony északi szögletében négyszög alaprajzon külső karzatfeljáró csatlakozik. A homlokzatok - a kis kiülésü lábazattól eltekintve - tagolatlanok, a nyílások keretezés nélküliek. A templom bejárata a nyugati torony földszintjén nyílik, a torony teljes vastagságát átfogó árkádív keleti síkján, modern (1996) kétszárnyú faajtóval. A déli homlokzaton a hajó két, illetve a szentély egy, nagyméretű, szegmensíves záródású ablaka nyílik. Az 1971-1972. évi falkutatást követően a helyreállítás során a feltárt középkori részletekre jelzésértékűén utaltak a vakolat-kialakítás, festés során. A legutóbbi helyreállítás ezen nem változtatott: a homlokzatok simított vakolattal, fehér festéssel készültek. A középkori szentélyindítás vonalát, illetve a barokk bővítési határt végigfutó nút, annak két oldalán a fehér festés két különböző árnyalata, valamint esetleges magasságú vakolt rés jelzi, mely utóbbiban a poli- gonális szentélyzáródás ferde falsíkja is érzékelhető. A déli hajófalon a feltárt középkori kapunyílásra sekély mélységű, egyenes kávával és szegmensíves záradékkal alakított alacsony falfülke utal, hátfalán a modern falazat struktúráját mutató vékony simítással. A feltárt középkori ablak maradványára csak a mai középső ablak szabálytalan formájából következtethetünk. A hajó kétszakaszos csehsüveg-boltozattal, a szentély fiókos dongaboltozattal fedett, A szentélyhatáron a két szomszédos hevederív között beálló hasábos falpillérekről lapos kosáríves diadalív indul. A toronyalj mögött, az első nyugati boltszakasznál keskenyebb, vaskos pilléreken nyugvó, tömör falazott mellvéddel ellátott karzat áll, földszinti tere alacsony, boltozott, karzatszinten csúcsíves nyílással a toronyba. A templombelsőt az 1970-es évekbeli felújítás - tudomásunk szerint - nem érintette, jelen kutatást megelőző kialakítását az 1996-os felújítás során kapta. Ekkor kívül-belül 150 centiméterig biztosan, de talán a függőleges falsíkokon végig, továbbá a tornyon is, teljes vakolatcserét hajtottak végre. A korábbi berendezést — néhány 20. század eleji kegyszobor kivételével — újra cserélték, a déli belsőfalon középkori részleteket azonosítottak: két befalazott középkori falfülkét, valamint a szentélyhatár vonalát. 48 SzEL, 1949-1414. 49IVICSICS 1999
