Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Szemes Péter: Tájak, lány- és asszonyhangon (Pécsi Gabriella indulásáról)
352 Szemes Péter megaláztatásait és félelmeit, a kisváros és a tágabb világ tespedtségét, az életformák válságát emeli ki, az alapvetően bánatos-keserű kötethang eredőjeként18. Ezt részben maga, Pécsi Gabriella oldja, mikor így vall egy 1981 -es interjúban: „Bár hajlamos vagyok a pesszimizmusra, életelemem mégiscsak a remény, s ebből táplálkozva még félősen is elég erős vagyok ahhoz, hogy kétségeimet, aggodalmaimat is ki tudjam mondani.”19. A még ifjonti hitből és a későbbi reményből, a lányos bűbájból és az asszonylétet meghatározó vi- szont-varázslatokból, a népi hagyományokból és a magáévá élt magyar (Radnóti, Weöres Sándor) és világirodalmi örökségből (Jeszenyin, Francis Jammes20) táplálkozó, Hajnal Anna áradó gazdagságát, Gergely Ágnes szatirikusságát, Nemes Nagy Ágnes és Székely Magda halálosan pontos ütéseit egyaránt hordozó, virághangú kötet21 nemcsak ígéretes pályakezdet, de „a fiatal nemzedék helyzetéről, törekvéseiről és a fiatal költők egy csoportjának formakereső küzdelmeiről, művészi terveiről és eredményeiről”22 is hírt ad. Új, friss hang jelentkezett általa a magyar irodalomban. Abstract Gabriella Pécsi was an author of great importance in the literature of Zala County in recent years. This study presents an overview of the beginning of her career. The poetess - the daughter of the poet, István Pákolitz - was born in Paks and came to Zalaegerszeg from Pécs. The study deals with her father’s and also her mentor, István Kormos’s influence on her, the first publications, the circumstances of the adoption of her poetic name and examines thoroughly her debut book of poems, appeared in 1973, entitled ’Whose Peoples are You?’. All these are done with the help of secondary sources of contemporary writings (reviews, critiques) and using the interviews with the poetess. 18 Vö. Bertók László: Id. mü 122.p. 19 Hiszek magamban és hiszek másokban is... (Bán Zsuzsa interjúja Pécsi Gabriellával). In: Zalai Hírlap 1981. november 22. 9.p. 20 Pécsi Gabriella „Jeszenyin fájó kékjét és Francis Jammes tipegő mandarin-kisasszonyait, emberi szívvel és lélegzettel megáldott virágjait és madarait költöztette honi tájakra”. - írta ezzel kapcsolatban, már az újabb versek ismeretében, Szakolczay Lajos. - Uő: Pécsi Gabriella új verseiről. In: Zalai Hírlap 1976. május 23. 8.p. 21 Vö. Keményffi Margit: Új virág. In: Élet és Irodalom 1973. szeptember 29. lO.p. 22 Pomogáts Béla: Id. mű 452.p.
