Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Szemes Péter: Tájak, lány- és asszonyhangon (Pécsi Gabriella indulásáról)
Tájak, lány- és asszonyhangon 351 és senki sincs, ki helyettem megoldja. Ezt a kis kockát ama piramisba, arra a helyre én viszem, magam. S annak, ki a csúcsot jelző követ majd felviszi, lába alá a többiek között egy pillanatra én is tartom a vállam.”. S ahogy ezek talán a kötet legszebb versei, a legigazabbak kétségkívül a Vane florescens és a Harangok tombolnak a kapcsolat hullámzásával, az asszony-szerep nehézségeivel és a gyermektelenségre kéltséggel, az anyaság lehetetlenségével szembenéző, keserű dalai. Volt-dáliaként nyomorúsággá vált szépségét siratja el a Fű közűiben, a múló szerelem emlékét a Kíméletlen és az Úgy múlik, a társi harcban alulmaradt szól a Knock out-ban és a Pontos válaszban, a „megverten elvonuló” az Etűdökben, míg az Ezért? szatyorcipelő női a lusta férfiak szolgáiként élnek-halnak. „sorálláshoz gyerek illett / most meg három orvos mellett / reménytelen” - írja a Januárokban, másutt a „hiába virágzó árva anyácskák” nevében beszél (Hiábavirágzók sorai...), a Sorsban a fiatlan Mária jelenik meg, ám legkeserűbb - s egyben a kötet egyik legjobb darabja — a Díszít ángyom koszorúja'. „Háromélü fekete sás vágja gyönge semmi-arcom, semmi-asszony semmi-arcát fájdalmában sírva vágja. Kérdezetlen fölfeleltem, keresetlen megjelentem, megáldottan nem teremtem, éveimmel megtörettem. Díszít ángyom koszorúja, lehúz könnyű napok súlya, értük árkát könnyem sója halott kabátomra rója.”, hogy végül aztán mások minden gyermekét magáénak vallja (Gyermektelenül)'5. Egyetérthetünk Futaky Hajnával, aki szerint a tündér-ség ellenében a „valóság sorsfordító viszont-va- rázslatai”, az elveszett illúziók (a meddő vágyakozás az anyaságra, az örömtelen-józanná hűlő-szerelem, a nagyvilág embertelenségének, esztelenségének beleszólása az egyén életébe), a tapasztalás, teljesebb emberi tartáshoz vezették a költőt15 16 17 és érettebb poézist eredményeztek17. Bertók László még - a 60-as évek második felében indult társaihoz kapcsolva a szerzőt - a pályakezdés (kor és vidék által is determinált) bizonytalanságát, az alkotói önbizalom hullámzásait, a „világméretű egyedül iséget”, a gyermekkor 15 Ez a bánatot szeretettel feloldó hang a harmadik, Fogadjatok örökbe című kötetben bomlik majd ki igazán. 16 Futaky Hajna: Id. mű 1149.p. 17 Vö. Pomogáts Béla: Id. mű 453.p.
