Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bazsika Enikő: Göcsej nyelvjárásának vizsgálata
Göcsej nyelvjárásának vizsgálata 341 kettősnyelvü beszélőben a köznyelvi(es) kiejtésre való törekvést. A nyelvjárási beszédmód így könnyen marad rejtve az idegen beszédpartner számára, s a nyelvjárások e rejtőzködő létmódja napjainkban az egyik oka a megszűnésükről szóló téves vélekedéseknek. A különböző generációk nyelvhasználata közötti eltérés is ismert a megkérdezett becsvölgyei adatközlők előtt. A kérdésre: „Beszélnek-e itt, ezen a településen táj szólásban?” adott válaszok: „Én igén. Még az it lakók igén. A fijatalabbak már ném annyira, má ity harminc alat nem jellemző, mék talán fele sem. Inkább a negyven fölöttiek. Azok tájszólázsba. Egymás közöd bisztosan, asztán ha elmennek, idegénék- kel léhet, hogy ném." „A fiatalok értik, de inkább az öregek beszélik." (47 éves nő). „így ilenformán óesz'ének, mind 'én, az öregek, fijatalok azok finomabban." (78 éves nő). A saját nyelvhasználatában megfigyelt változást pedig a következőképpen fogalmazta meg egy 82 éves férfi: „Mos má azér mi is naggyábu ádvedlünk. Én is sokszor ném asz mondom: millen - mijen. De azér éty kicsit ojan furcsán esik ám észt kimondani." A fönti beszélői vélekedések rávilágítanak arra, hogy még egy kis beszélőközösség nyelve is mennyire tagolt, rétegzett, nyelvhasználata milyen nagy eltéréseket mutat. Összességében az előző fejezetben bemutatott nyelvjárási sajátosságok az idősebb generáció nyelvében érvényesülnek leginkább, azonban nem szabad megfeledkeznünk a nagy egyéni nyelvhasználati különbségekről - ízes tájszólást beszélő fiatalokról, köznyelvi kiejtésre törekvő, a kirívó nyelvjárásiasságokat kerülő idős emberekről, más családokban a nagyszülőktől archaikus nyelvjárást megtanuló unokákról. Mindemellett nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy az egyén nyelvhasználatának változása élete során a társadalmi életkorral van összefüggésben: az életkor szerinti nyelvhasználati különbségeket a nyelvi piac eltérő elvárásaival szokás magyarázni (KISS J. 2001, 178-179.). Ennek megfelelően a legnagyobb fokú (a választékos, köznyelvi formáknak megfelelő) nyelvhasználati elvárások a közösségek társadalmilag aktív tagjaival szemben érvényesülnek, s a tapasztalati tények igazolják, hogy a leginkább köznyelvi(es) a mindenkori aktív középnemzedék tagjainak nyelvhasználata. Az életkor előrehaladtával pedig egyre nagyobb teret nyer a korábbi években mellőzött nyelvjárás használata. A kommunikáció során a nyelvi formák közötti választásban, s így a nyelvi változásokban is, nagy szerepe van a beszélők nyelvi attitűdjének, a saját nyelvjárásukhoz és más nyelvváltozatokhoz való viszonyulásnak. A valamely nyelvváltozatra, nyelvi formára, jelenségre vonatkozó pozitív, illetve negatív attitűdök - s a nyomukban kialakuló nyelvi presztízs és stigma - nem nyelvi alapúak, hanem társadalmi eredetűek (KISS 1995, 135-136). Általában valamely, már meglévő, nem nyelvi értékítélet nyomán, annak mintegy nyelvi megerősítéseként jönnek létre. A nyelvi attitűd meghatározói: az egyén anyanyelvi és általános műveltsége, nyelvi tudása, nyelvhez kapcsolódó ismeretei és hiedelmei, illetve a környezet hagyományai, szokásai s az abban megnyilvánuló értékítéletek. A nyelvi változások okait kutatva a nyelvi attitűd változását is figyelemmel kell kísérnünk (vö. BAZSIKA 2009b). A nyelvjárási beszélőknek a nyelvjárásukhoz való negatív viszonyulása (nyelvjárásuk szégyellése) a legnagyobb „csapás” a nyelvjárási nyelvhasználatra, hiszen annak következtében nagymértékben zsugorodik a nyelvjárás használata, s növekszik a köznyelvé, ennek folytán pedig gyorsul a nyelvjárási sajátosságok visszaszorulása és a nyelvjárás általános destabilizálódása. A nyelvjárási beszélőknek nyelvjárásukhoz való pozitív viszonyulása azonban a nyelvjárás további használatát elősegítő, erősítő tényező, amely a nyelvjárási sajátosságok továbbélését, illetőleg a kettősnyelvüség fennmaradását segíti elő. A dialektológiai kutatások tapasztalatai alapján „elmondható, hogy a falusi fiatalság jelentős hányada Magyarországon napjainkban, az ezredfordulón is aktívan ismeri, s családi környezetében használja is faluja nyelvjárását, illetőleg annak neológ változatát. A nagy változás nem abban következett be, hogy a
