Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Molnár László: Egykori vízimalmok a mai Zalaegerszegen
Egykori vízimalmok a mai Zalaegerszegen 309 része a közösségé „Comünitatis” volt84. Ezt látszik bizonyítani, hogy amikor 1756-57-ben összeírták az Egerszegi céhbeli azon molnárokat, akik tagdíjukkal tartoztak, a gógányi molnár: Fehér György tartozása 10 Ft volt85. 1762-ben a Gógányi malom molnára még mindig Fehér György86. 1811. november 15-én: „N. Tóth Katalin a Zala Egerszeg mellett Gógán nevezetű malomban meg halálozott Molnár György Eözvegye” az újonnan felállított Szentháromság-szoborra 100, a Molnárok kápolnája előtt leendő kőkeresztre 200 forintot hagyott. A Molnárok kápolnája, a molnár céh Nepomuki Szent Jánosról elnevezett kápolnája volt, amely a mai Zrínyi gimnázium helyén állt. Az 1826-os tűzvészben pusztult el. A molnár céhbe nem csak az egerszegi, hanem a környék több településének molnárai is beletartoztak87. 1830-ban egy adásvételi szerződésben találkozunk Ötvös József gógáni molnár és felesége, Fíorváth Borbála nevével, amikor házuk licit alá került88. 1850-ben összeírták a kereskedőket és iparosokat, köztük a „Zala Egerszegi Molnár Czéhbeli” molnárokat. Gógányi malomban Takáts Károlyt89. A II. katonai térképen Gogán M.-ként szerepel. 1857-ben a malom rekesztő tábláinak száma: 1, magassága: 2 such v. láb, szélessége: 6 such90. 1902-ben kapott vízhasználati jogot a Gógáni malomra Bakó Lajos és neje, Eőry Irén, zalaegerszegi lakos. Bakó ekkor ígéretet tett, hogy a baloldali kerék zúgóját szabadzúgóvá alakítja. 1908-ban, 1910-ben és 1912-ben megállapították, hogy Bakó a malomra és a Zala medrére nem fordított gondot, azt elhanyagolta. Már 1910-ben arra hivatkozott, hogy anyagi okokból nem tudta a munkákat elvégezni. Ekkor kérte, hogy a határidőt 2 évvel hosszabbítsák meg. 1911 végéig kapott haladékot. Az idő lejárt, de Bakó továbbra sem tett semmit. Az 1912. április 13-án tartott helyszíni szemlén felek részéről Bakó Lajos és özv. Gál Károlyné vett részt. Megállapították, hogy Bakó továbbra sem végezte el a szükséges munkákat. Ő arra hivatkozott, hogy 1911 májusában eladta a malmot és a hozzá tartozó ingatlanokat özvegy Gál Károlyné kiskorú gyermekeinek: Gál Myra és Gál Renée botfai lakosoknak. A malom vételárának a botfai ingatlanok és a zalaegerszegi Úri utcai ház eladásából származna a fedezete. A vízhasználattól eltiltották a vevőket a hiányosságok pótlásáig. Ez - az alispánnak írt levelükből tudjuk - négy hónapba telt. Panaszolják, hogy az állás miatt az őrlők elpártoltak tőlük, ezért szerény a jövedelmük. Kérték, hogy a hiányok pótlására haladékot kapjanak 1914. október 1.-ig. (1913. szeptember 15. Gaál Myra, Gaál Renée.) 1914 áprilisáig kaptak haladékot. 1914 áprilisában a kiküldött bizottság megállapította, hogy a munkákat nem kezdték meg. Felhívták a polgármester figyelmét, hogy a malom zsiliptábláit távolíttassa el. Erre intézkedés is történt. 84 MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-l/b. Malmok, molnárok összeírása, 1757. 85 MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-l/b. Céhbeli molnárok tartozása a céh felé, 1756-57. 86 MNL ZML Közgyűlési iratok IV. 1/a-l/b. Molnárok összeírása 1762. 87 Megyeri Anna: A zalaegerszegi Szentháromság kép. In. Zalai Múzeum 16. 2007. 194-195. p. 88 MNL ZML Adás-vételek Zalaegerszeg, 1800-1850. II. kötet, 389.sorsz. 1068. szám. 89 MNL ZML Na 508. Kereskedők és iparosok jegyzéke 1850. 90 MNL ZML XII. 3. Na 43. (43-42)
