Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Müller Róbert: A kontinuitás kérdései Fenékpusztán
30 Müller Róbert Müller 2014, 28-31.)- Szentpéteri J. (1995, 242.) feltételezte, hogy a Keszthely-kultúra népessége az avarok segédnépe volt. Másrészt a jól felkészült kézművesek bőven kaptak megrendelést, és termékeiket jól megfizették. Ezért a vezető réteg sírjai ugyanolyan gazdagok, mint a korai avarokéi. Bevándorlókra következtethetünk az 568 után újonnan megnyitott temetők alapján is. Bierbrauer a Lipp által 1885-ben feltárt gazdag sírokat a továbbélő késő antik népesség, a populos temetkezései közé sorolta, de mint említettük, itt az I. késő római temető sírjai közé temetett külön sírcsoportról van szó, amely az övgarnitúrák és a Garam III.2.b. típusú korongfibula (Garam 1993, 114. és 8. kép 8.) alapján bizonyosan kora avar kori. Ez a csoport abban is eltér a többitől, hogy itt egy fegyver is, talán épp egy germán spatha (Müller 2010, 227-228.) került mellékletként az egyik sírba. Ha nem jöttek a bevándorlók, hogyan magyarázható meg, hogy a Keszthely-kultúra nagy temetőinek mindegyikéből hiányoznak az előzmények, a melléklet nélküli vagy csak szegényes mellékleteket tartalmazó késő antik temetkezések? Kik lehettek a bevándorlók? A „hadifogoly elmélet” számomra nem elfogadható (Müller 1987, 109- 110.). Bóna különböző elképzeléseit a Balkánról behurcolt hadifoglyokról különböző érvek alapján cáfolták (Müller 1987, 109-110.; Bálint 1993, 226.; Daim 2000, 472.; Kiss G. 2006, 157.).Több szerző különböző germán csoportok betelepedésével (a különböző elképzelésekről összefoglalóan ld. Müller 1987, 109-110.; Müller 1992, 253-254.; Daim 2000, 468-470.) és bizánci elemek megjelenésével számolt. Legutóbb Vida Tivadar tett kísérletet arra, hogy kelet-mediterrán tárgyak, mint a madár alakban végződő tűk, az aláhajtott lábú fibulák és egy különleges csat-típus alapján igazolja bizánci eredetű csoportok megtelepedését Fenékpusztán (Vida 2009, 244-245.). J. Werner elképzelését (1986, 50.), hogy a nagyhar- sányi fibula az avarok által behurcolt görög nyelvű népesség bizonyítéka, Bálint Csanád cáfolta (1993, 226-227.; 1995, 285.). Vida szerint a nyugat-mediterrán tárgyak, mint pl. a korongfibulák, a madár alakú fibulák, a kosárkás függők, viszont a helyi késő római lakosság továbbélésének bizonyítékai, mert ez a népesség a 6-7. században is hagyományos és szoros kapcsolatot tarthatott fenn a dél-alpi, a dalmáci- ai és az É-itáliai területekkel (Vida 2009, 239-243., 254-255.). Bierbrauer is úgy vélte, hogy Pannónia romanizált népessége a 6. században és a 7. század elején a nagyobb területet magába foglaló, az antik hagyományokat továbbvivő Romania része volt (Bierbrauer 2004a, 75.). Ezt 568 után elképzelhetetlennek tartjuk, hisz a korai avar szállásterület a Szombathely-Fenékpuszta-Pécs vonalon, tehát itt húzódott (Bóna 1961-1962, 62.), és ez a 7. század legelején éppen itt, a Zala-völgy avar-szláv megszállásával még nyugatabbra is tolódott (Szőke 2000, 479-89. és 498-499.). Az előbbiekben röviden bemutatott fenékpusztai temetőkből és temetőrészekből még jóindulattal sem mutatható ki annyi temetkezés az 5. század második feléből és a 6. század első két harmadából, amiből megmagyarázható lenne a korai Keszthely-kultúrás temetkezések kora avar kori magas száma. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a további feltárások sem fogják ezt alapvetően módosítani. A meglehetősen egységes anyagi műveltség elemeinek analógiáit Dalmáciából, E-Itáliából és az Alpok vidékéről ismerjük, ahol a késő antik népesség törés nélkül élt még a 6. században is. Ez arra utalhat, hogy 568 után az avarok erről a területről telepíthettek embereket Fenékpusztára és környékére, amint azt Kiss Gábor már feltételezte (1992, 247.). Utóbb viszont úgy vélte, hogy a szlávok expanziója kényszerít- hette elvándorlásra ezeknek a területeknek a romanizált lakosságát (Kiss G. 2006, 156.; Kiss G. 2008, 266.). Ez magyarázattal szolgál a Keszthely-kultúra római gyökereire éppúgy, mint az új, nagy temetők megnyitására. A következőkben röviden érintenünk kell a különböző germán csoportok kora avar kori bevándorlásának kérdését is. Falko Daim elmélete szerint különböző germán harcosok kíséretükkel a gazdag hadi
