Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Horváth Sándor: Nyőgér és környéke történetéhez és néprajzához
Nyőgér és környéke történetéhez és néprajzához 295 A fejezet címében megfogalmazott kérdésre még elhamarkodott lenne egy végleges válasz, de az eddigiek alapján úgy vélem, sem a Hegyháthoz, sem a Kemenesaljához nem sorolható e településbokor. Ellenben laza szálakkal összefüződő miktorájat, mikrokulturális régiót alkotnak. Az egyházi közigazgatásban évszázadokon át összefonódott a sorsuk. A világi közigazgatás korai rendszerében a Sárvári Uradalomhoz, majd az - abból leváló - Ikervári Uradalomhoz tartoztak. Az egymáshoz való kapcsolatot, hasonlóságot e téren megbontotta, hogy Bejcen jelentős számban - egykoron kizárólagosan - nemesek éltek. A bejei hegyközség pecsétje egy 18. századi iraton (Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára) Königmayer Károly Miksa nyőgéri plébános Étkező koldus (Lenarsich Imre fotója) Imádkozó anya gyermekével, egy határbeli keresztnél (Lenarsich Imre fotója)
