Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bekő Tamás: Zalatárnokiak az első világháborúban, 1914–1918
Zalatárnokiak az első világháborúban, 1914-1918 243 népfelkelő gyalogezreddel került ki a keleti harctérre, ahol 1915. február 8-án, a polánki ütközet után, orosz fogságba esett, majd Ostaschow68 táborában raboskodott. A háború végén épségben hazatért. KA Kgf. RÍ., Akvi ir. 265/916. V1ZSY JÓZSEF (Zalatárnok, 1883. május 22.) vadász. Apja Vizsy Kálmán földműves, anyja Gombos Ilona. Foglalkozása földműves, nős Jakab Máriával (hk. Zalatárnok, 1913. február 2.), kétgyermekes, zalatárnoki lakos. A világháború második évében, 1915. március 15-én vonult be katonai szolgálatra Győrbe, a cs. és kir. 11. tábori vadászezredhez. Innét rövidesen Komáromba a cs. és kir. 12. gyalogezredhez került, majd májusban a galíciai frontra, ahol az 5. század 2. szakaszában látott el harctéri szolgálatot. Még ugyanebben az évben, szeptember 9-e és 13-a között, Rydomilnál orosz fogságba esett. Az 1916. március 11-én érkezett 389. sz. veszteségi lajstrom szerint is hadifogoly, a jelentés azonban az internálás helyét nem közölte. A hírről 1916. június 13-án értesítették Vizsi Józsefnét Zalatárnokon. Rövid frontszolgálatának ideje alatt nem járt otthon Zalatárnokon, és fogságba kerülése után sem adott magáról többé életjelet. A Zalaegerszegi Királyi Járásbíróság 1924. augusztus 2-án Pk. 1429/1924/4. sz. végzéssel holttá nyilvánította. Az elhalálozás megállapított időpontja 1917. december 31-e. Halálesete bejegyezve 54/1924. sz. alatt a zalatárnoki halotti anyakönyvbe. Özvegyét később az elhunyt testvéröccse, Vizsy János (ki szintén részt vett a háborúban) vette feleségül (hk. Zalatárnok, 1931. március 2.). Neve szerepel a hősi emléktáblán. KA Phon Wizer R. - Wiziaf 326., KA Kgf. RÍ. Vincze J. 296., MNL ZML Zegi. Kjb. Vizsy József hagyatéki ügye. Pk. 5483/1924., Akvi ir. 1136/917. VÖRÖS FERENC (Zalatárnok, 1892. október 28. - Zalatárnok, 1970. június 13.) tüzér őrvezető. Apja Vörös József földműves, anyja Kulcsár Mária. Foglalkozása gazdasági cseléd, 1913-as sorozásakor még nőtlen, zalatárnoki lakos. A világháború kitörése tényleges katonai szolgálatában érte, majd a cs. és kir. 33. tábori tarackosezred I. ütegének kötelékében először az orosz, utóbb az olasz harctérre került. Az ellenség előtt kinyilvánított hősies helytállásáért 1917. február 22-én Bronz Vitézségi Érmet kapott. Ez év december 31-én, az október 24-i tolmeini áttörés69 alkalmával és a Monte Tómba körül november 23-a és december 30-a között vívott harcokban mutatott hősiessége jeléül, a kitüntetést újólag is megítélték számára. Ezt követően 1918 nyarán részt vett a Piave deltájában lezajló véres támadássorozatban. A háború után szülőfalujában alapított családot, és feleségétől, Boldics Vilmától (hk. Zalatárnok, 1919. január 11.) három gyermeke született. KA MBA 1340728., Vörös László zalaegerszegi lakos szóbeli közlése (2002). VÖRÖS JÓZSEF (Zalatárnok, 1881. február 16.) népfelkelő gyalogos. Vörös Ferenc testvérbátyja. Foglalkozása földműves, nős Varga Erzsébettel, egygyermekes, mikekarácsonyfai lakos. Harctéri szolgálatra a cs. és kir. 12. gyalogezred állomáshelyén jelentkezett Komáromban, és a 2/IX. menetszázaddal vonult el az északi arcvonalra. Hősi halált halt 1915. május 18-án az ostrowi70 ütközetben. Temetésére aznap került sor, a csata helyszínén. A gyászszertartást Ranfstein Antal tábori lelkész celebrálta. Halálesete bejegyezve a BM 129085/915. sz. értesítése alapján, 15/1916. sz. alatt a zalatárnoki halotti anyakönyvbe. 68 A világháború idején a Tver kormányzóság alá tartozó oroszországi település. 69 Tóiméin (Tolmin) néhány kilométernyire található kisváros Caporetto (Karfreit), vagy mai nevén Kobarid falutól. A 12. isonzói csata kezdetét jelentő áttörés, a caporettoi csoda fejezeteként vonult be az I. világháború hadtörténetébe. 70 Történelmi galíciai település a Rudki-i kerületben. Ma lengyel város a Kaliska vidéken.
