Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bekő Tamás: Zalatárnokiak az első világháborúban, 1914–1918
240 Bekö Tamás TÖRÖK ISTVÁN (Vakola, 1873. november 7.) népfelkelő gyalogos. Foglalkozása, családi állapota, utolsó lakhelye ismeretlen. A 20. honvéd gyalogezred állományához tartozó frontharcos. Hadi szolgálatra 1915-ben vonult be, majd 1916. július 11-e és 31-e között ismeretlen helyen nyoma veszett. További sorsáról nincs adat. Neve szerepel a hősi emléktáblán. KA FK Terek R.-Tereni 138., Akvi ir. 2209/916. VARGA FERENC (Oroklán, 1877. január 13. - ?) népfelkelő gyalogos. Apja Varga Péter földműves, anyja Soós Anna. Foglalkozása földműves, nős Tulok Etelkával (hk. Nagylengyel, 1907. január 13.), gellénházai lakos. Tényleges katonai szolgálatra 1898-ban sorozták be a nagykanizsai 20-as gyalogezredhez. A háború kitörésekor 1914. augusztus 3-án jelentkezett anyaezredénél, és a 11. század kötelékében az orosz harctérre került. 1915-ben összekeverték egy hasonnevű bajtársával, és tévedésből halálhírét keltették. A 20. népfelkelő parancsnokság veszteségi névjegyzéke szerint Varga Ferenc 1915. január 31-én elesett a Bokovec melletti ütközetben. Egy másik hivatalos halotti jelentés három tanúval igazolta, hogy nevezett Bukovinában egy istállóban bennégett, és az ottani major háta mögött temették el. Időközben kiderült, hogy Varga mégsem halt meg, és 1916 januárjában hadiszolgálatot teljesít a kaposvári cs. és kir. 44. gyalogezred kötelékében. Ezt feleségének írt levelével is igazolták. 1917 nyarán 21 napi aratási szabadságát töltötte Gellénházán. Innét július 20-án ment vissza alakulatához. További sorsa, katonai pályafutása nem ismeretes. Akvi. ir. 48/916. VARGA ISTVÁN (Zalatárnok, 1874. augusztus 24. - Zalatárnok, 1952. december 29.) népfelkelő gyalogos. Apja Varga György földműves, anyja Tóth Terézia. Foglalkozása földműves, nős Kulcsár Máriával (hk. Zalatárnok, 1915. február 5.), több- gyermekes, zalatárnoki lakos. Ragadványneve: Kukoli. A világháború idején, 1915 elején vonult be hadi szolgálatra a m. kir. 20. honvéd gyalogezredhez Nagykanizsára. Innét február 25-én a galíciai harcvonalba vezényelték, ahol 1916. június 23-án a cári csapatok fogságába esett. A háború végéig Szibériában raboskodott. Később gyakran mesélt tűzvonalbeli élményeiről, és arról, hogy kinn muszkaföldön olyan kenyeret evett, mint a kalács. Bajtársai Sipos Ferenc és Sipos Vendel baktüttösi népfelkelők voltak. Varga István Károly Csapatkereszt igényjogosultságáról szóló igazolványa 1926. (34. kép) VARGA JÁNOS (Zalatárnok, 1886. május 19.) vadász. Apja Varga János földműves, anyja Kanta Terézia. Foglalkozása földműves, nőtlen, zalatárnoki lakos. A világháborúban a cs. és kir. 11. tábori vadászzászlóalj kötelékében teljesített frontszolgálatot Galíciában. Hősi halált halt 1915. június 20-án Rudnikinál66. Eltemették az ütközet helyszínén. Halálesete bejegyezve a BM 34. kép: Varga István, 20. honvéd gyalogezredbeli népfelkelő, a világháború idején (Bekő Tamás magángyűjteménye). 66 Egykori galíciai település a Zydaczowi kerületben. Napjainkban lengyel város.
