Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bekő Tamás: Zalatárnokiak az első világháborúban, 1914–1918
234 Bekő Tamás SZABÓ GÁBOR (Zalatárnok, 1884. július 4.) tizedes. Apja Szabó Pál erdőőr, anyja Császár Rozália. Foglalkozása földműves, nős Sipos Rozáliával (hk. Zalatárnok, 1914. február 2.), gyermektelen, zalatárnoki lakos. 1914. augusztus 1-jén vonult be katonai szolgálatra a cs. és kir. 48. gyalogezredhez, Nagykanizsára. Innét, mint szanitéc, a szerb harctérre került, ahol 1914 folyamán ismeretlen körülmények közt nyoma veszett. Özvegyét a háború után bajtársa, Bogdán Ferenc vette feleségül. A Zalaegerszegi Királyi Járásbíróság 1922. szeptember 29-én, Pk. 4083/1921/7. sz. végzéssel holttá nyilvánította. Az elhalálozás vélelmezett időpontja 1919. december 31-e. Halálesete bejegyezve 63/1922. sz. alatt a zalatárnoki halotti anyakönyvbe. Neve szerepel a hősi emléktáblán. B. Közlöny 1922. január 19. (15. sz.) 3. o„ (28. kép) SZABÓ JÓZSEF (Zalatárnok, 1894. április 30.) őrvezető. Szabó Gábor testvéröccse. Foglalkozása földműves, nőtlen, zalatárnoki lakos. 1913-ban vonult be a 48. közös gyalogezredhez Nagykanizsára, majd a világháború kitörése tényleges katonai szolgálatában érte. 1914. október 28-án az orosz harctérre vitték, ahol a 6. században teljesített frontszolgálatot. Ezt követően az év novemberében nyomtalanul eltűnt. Többé levelet nem írt és életben létéről hír nem érkezett. A Zalaegerszegi Királyi Járásbíróság 1921. november 3-án Pk. 4021/1921/5. sz. végzéssel holtnak nyilvánította. Az elhalálozás vélelmezett időpontja 1917. december 31-e. Halálesete bejegyezve 5/1922. sz. alatt a zalatárnoki halotti anyakönyvbe. Neve szerepel a hősi emléktáblán. MNL ZML Zegi. Kjb. Szabó József holttá nyilvánítási ügye Pk. 4021/1921. SZABÓ JÓZSEF (Zalatárnok-Rókaháza, 1881. január 9.) népfelkelő gyalogos. Apja Szabó Vendel béres, anyja Varga Rozália. Foglalkozása hivatalszolga, nős Túri Juliannával, háromgyermekes, budapesti lakos. Tényleges katonai szolgálatra 1902-ben sorozták. A háború kitörésekor a nagykanizsai 48-as közös bakákkal vonult el az ezred olaszországi hadműveleti területére, az Isonzó-Doberdó vidékére. Hősi halált halt 1915. augusztus 1-jén, egy gránátszilánk okozta sérülésből eredő vérmérgezésben, a Tengermelléki tartomány vöröskeresztes egyleteinek egyesített tartalékkórházában, Görzben. Eltemették a görzi hősi temetőben. Halálesete bejegyezve a BM 69603/917. sz. értesítése alapján, 29/1917. sz. alatt a zalatárnoki halotti anyakönyvbe. Neve nem szerepel a hősi emléktáblán. KA TK Saba Joh. 7., KA VL MK Saba Joh. 71., Akvi. ir. 773/1818. SZAKÁLY ISTVÁN (Zalatárnok, 1878. február 16.) népfelkelő szakaszvezető. Apja Szakály György juhász, anyja Farkas Anna. Foglalkozása napszámos, családi állapota ismeretlen. Bevonult az első mozgósításkor a m. kir. 20. népfelkelő gyalogezredhez, Nagykanizsára. Innét az orosz harctérre vitték, ahol 1915 tavaszán súlyos tüdőlövést szenvedett. Sebesülésébe belehalt 1915. március 13-án, a mezőkövesdi közkórházban. A halál beálltát dr. Szőnyi Dezső polgári orvos állapította meg. Eltemették két nap múlva a mezőkövesdi katolikus temetőben. Neve nem szerepel a hősi emléktáblán. HL 20. honv. gye. h. ak. 1917.
