Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bekő Tamás: Zalatárnokiak az első világháborúban, 1914–1918
Zalatárnokiak az első világháborúban, 1914-1918 231 SIMON PÉTER (Zalatárnok, 1891. március 8. - Zalatárnok, 1968. május 5.) tizedes. Apja Simon Péter földműves, anyja Tóth Verona. Foglalkozása földműves, besorozásakor még nőtlen, zalatárnoki lakos. Ragadványneve: Mácsik. Tényleges katonai szolgálatra 1912. október 15-én hívták be a cs. és kir. 48. gyalogezredhez, majd a világháború kitörésekor egyből hadba vonult, és 1915-ben az orosz arcvonalon szakaszával együtt fogságba esett. Innét Szibériába került, ahol a családi emlékezet szerint Minszk környéki gyárakban dolgozott. Még a háború tartama alatt épségben visszatért Magyarországra. Az összeomlás után, 1918. október 30-án, szerelt le, mellén a II. osztályú Ezüst Vitézségi Éremmel. Ezt követően megnősült, majd 1920-ban ismét csatasorba állt és részt vett a nemzeti hadsereg hadműveleteiben. A háború után Kanta Péter hősi halott özvegyét, Bogdán Teréziát vette feleségül (hk. Zalatárnok, 1919. november 16.). Zalatárnoki bajtársai voltak: Balogh Ferenc őrmester és Bogdán Ferenc szakaszvezető. HL Akvi 1891/41., Simon Péter 78 éves zalatárnoki lakos szóbeli közlése (2001)., (24. kép) 24. kép: Simon Péter tizedes (álló sor, balról az első) és bajtársai (a fotó eredetije Simon Péter örökösei tulajdonában). SIPOS FERENC (Vakola, 1890. november 24.) póttartalékos gyalogos. Apja Sipos Sándor kisbirtokos, anyja Sipos Terézia. Foglalkozása földműves, nőtlen, vakolai lakos. 1911-ben kezdte meg tényleges katonai szolgálatát Nagykanizsán. A világháború kitörését követően a cs. és kir. 48. gyalogezred 4. századának kötelékében vonult el a galíciai harctérre, ahol rövid ideig tartó frontszolgálata idején, 1914. december 23. és 27. között, Sepiehow mellett, orosz fogságba esett. Elhunyt rabsága negyedik havában, 1915. április 19-én, a novonyikolajevszki57 hadifogolytáborban. Holtteste a láger temetőjében nyugszik. 57 Szibériai orosz város. Az 1917-es októberi oroszországi forradalmat követően Novonyikolajevszk a bolsevik hatalom központjává válik. 1925-ben a szovjethatalom Szibéria közigazgatási központjává tette, és átnevezte Novoszibirszknek.
