Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bekő Tamás: Zalatárnokiak az első világháborúban, 1914–1918
210 Bekő Tamás szombathelyi cs. és kir. 83. gyalogezred 10. századához. További harctéri tevékenységéért 1918. április 23-án Bronz Vitézségi Érmet kapott. HL LKJ 57790. BÁRCZAY ANDRÁS BÉLA (Hejőcsaba, 1869. március 1. - Zalatárnok, 1935. április 27.) huszár alezredes. Apja Bárczay Miklós földbirtokos, 1848-as honvédszázados, anyja Vay Etelka. Foglalkozása hivatásos katonatiszt, nős Deák Emmával (hk. Zalaegerszeg, 1903. november 9.), háromgyermekes, zalaegerszegi lakos. Középiskoláit Kassán és Fehértemplomon, a katonai akadémiát Bécsújhelyen végezte. Szolgálati idejét 1890-ben hadnagyként kezdte meg a cs. és kir. 12. huszárezredben. Innét 1901-ben a m. kir. pápai 7. honvéd huszárezred zalaegerszegi állomáshelyére irányították. 1914. augusztus elején, mint őrnagy és osztályparancsnok, a II. huszárosztály élén vonult ki a galíciai hadszíntérre, ahol átesve a tűzkeresztségen, részt vett az első világháború egyik leggyászosabb lovas ütközetében, az augusztus 17- én lezajlott gorodoki lovasrohamban. A vesztes csata után négy lőtt és számtalan szúrt sebből vérezve orosz hadifogságba esett. A kórházi gyógykezelését követően Szibériába, a krasznojarszki19 táborba internálták. Innét 1917. május 24-én, mint dán csererokkant, gyengült látása és jobb alsó végtagjának állapota miatt Viborgba, a halb tábori kórházba került. Még távollétében, 1916 áprilisában az ellenség előtt tanúsított hősies helytállásáért kiérdemelte a hadiékítményes Vaskorona Rend III. osztályát. A dániai kitérő után, 1917 folyamán hazatért és a forradalomig aktív szolgálatban maradt. 1919-ben alezredesi rendfokozattal vonult nyugállományba. Ezt követően még két évig Zalaegerszegen élt, és a hadirokkantak elnökeként gondoskodott a háború áldozatairól. HL Bárczay András Béla tiszti anyakönyvi lapja 18326., KA ÓBA 25187., HL TKJ 25187.,(3. kép) BECS KÁROLY (Zalatárnok, 1898. november 29. - Zalatárnok, 1932. december 22.) tüzér. Apja Becs Imre földműves, anyja Szőke Mária. Foglalkozása földműves, sorozásakor még nőtlen, zalatárnoki lakos. Katonai szolgálatra 1916-ban vonult be Nagykanizsára, majd kiképzését követően, mint tüzér 1917 tavaszán az olasz frontra került. További katonai pályafutása nem ismert. Egyetlen fennmaradt fényképes tábori lapját 1917. február 9-én írta a nagykanizsai kaszárnyából. A háború után szülőfalujában alapított családot és feleségétől, Tóth Máriától (hk. Zalatárnok, 1922. november 25.) két gyermeke született. Becs Károly tábori lapja., Becs Károlyné Lévai Klára zalatárnoki és Sümeghné Tér Magdolna zalaegerszegi lakos szóbeli közlése., (4. kép) 3. kép: Bárczay András Béla huszár alezredes még főhadnagyi uniformisban és jegyese, Deák Emma 1903-ban (MNL Zala Megyei Levéltára, Zalaegerszeg). 4. kép: Becs Károly tüzér az olasz frontra indulás előtt, 1917-ben (a fotó eredetije Sümeghné Tér Magdolna tulajdonában). 19 Nagyváros Oroszország szibériai területén, a Jenyiszej partján.
