Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Tanulmányok Mindszenty Józsefről - Paksy Zoltán: Mindszenty József küzdelme a nyilasok ellen az 1930-as években
38 Paksy Zoltán népszerűbb és tudott híveket toborozni. A meginduló pártélet gyorsan túllépte a korszak szokásos tevékenységét, határozott ellenzéki, a törvényes kereteket is túllépő aktivitást tanúsítva.5 Ez a működés elsősorban a fennálló rendszerrel szembeni izgatásban és szélsőséges antiszemitizmusban nyilvánult meg, mely maga után vonta a hatóságok fellépéseit.6 A nyilas szervezkedés súlypontja a Zalaegerszeg környéki régió volt, ahol szinte megmagyarázhatatlan gyorsasággal, néhány hónap alatt egész falvak váltak nyilassá. A lendületes szervezkedés következő évében, 1934-ben vált láthatóvá az is, hogy a szimpatizánsok a társadalom alsóbb, főként földműves rétegeiből, ezen kívül pedig elsősorban a falusi lakosságból kerülnek ki. A szerveződő nyilaskeresztes párt zalaegerszegi zászlóbontó nagygyűlését 1933. december 10-én tartotta a város legelőkelőbb szállójának, az Arany Báránynak a nagytermében. A gyűlésen a sajtó beszámolója szerint kétezer fő vett részt. Ebből az időszakból rendelkezésünkre áll egy érdekes forrás, amely egy zalai nyilas falu életét mutatja be, illetve keresi a magyarázatot az „újpogányság” népszerűségének okaira. Pömeczi József pusztaválic- kai földbirtokos írása 1936 szeptemberében jelent meg a katolikus folyóiratban, a Magyar Kultúrában.7 A szerző hívő katolikusként arról értekezik, hogy a politikai katolicizmusnak miben kellene megújulnia és hogyan szerezhetné vissza falusi bázisát: „Az eredmény azon dől el, hogy a falu világnézeti válaszútjainál az újkori pogányság csalogatásaival szemben milyen eszközökkel tudjuk a népleiket a magyar katolicizmusnak a ki- lencszáz éves szentistváni eszme jegyében megtartani! [...] A krisztusi gondolatért való küzdelem ellenfele a modern pogányság, a sokféle keresztes mozgalom. Ez a mozgalom terjed, szélesedik, terül egyik falutól a másikig. ” Ennek kapcsán Pömeczi szemléletesen mutatja be egy nyilas falu, talán éppen saját faluja életét, egy vasárnapján keresztül: „ Vasárnap délelött- je az ilyen falunak sajnos, nem igen van. A templom messze nyolc-tíz kilométerre. Ki kívánhatja meg a vasárnapi szentmisét? Papot csak temetéskor látnak. Tanítója van a falunak egy-két év óta, de egymaga egy eszmeáramlattal szemben nem sokat tehet. A leventekoron felüliek pedig még írni-olvasni se igen tudnak, ilyen analfabéta falu főfészke a nyilasmozgalomnak. Vasárnap délelőtt eltelik tisztálkodással és öltözködéssel, hogy délután a magyar melleket már a zöld ing borítsa. Délután autókon berobognak a nyilas vezérek. Sorbaállás, üdvözlés, karjeltartással és hangos „bátorság” köszöntéssel. Ez tetszik a népnek!" Meizler Károly visszaemlékezései szerint ezt a cikket Pehm rendelte meg a szerzőtől, amit maga nem tudott a sok nyilas híve miatt elmondani, elmondatta egy hívével.8 A keresztényszocialista politikai erők a kezdetektől szemben álltak a nemzetiszocializmussal, melynek elsősorban ideológiai okai voltak. A nácizmust német „faji vallásnak” tekintették, amely nem egyeztethető össze a katolicizmussal. „A nemzeti szocializmus egyházellenessége nem valamilyen véletlen, időszaki jelenség”, hanem következik annak ideológiai tartalmából - magyarázta Pehm József újságja, a Zalame- gyei Újság.9,, A nemzeti szocializmus soha nem fogja feladni az egységes német vallás gondolatát, hogy ebben egyesítse az össznémetséget politikai céljai érdekében. Ezért látják a nemzeti szocialista teoretikusok a katolikus egyházban fő ellenségüket. ” Ez ellen persze a magyar nemzetiszocialisták, a nyilasok tiltakoztak, és hangsúlyozták a nyilas mozgalom keresztény - nemzeti tartalmát és jellegét. Jellemző eset volt ebben az időszakban az egységesen, zöld ingben misére vonuló nyilasok csoportja. Azt sem mulasztották el, hogy minden pártrendezvényüket imával kezdjék, s egy arra hajlamos egyházi személlyel helyiségeiket felszenteltessék, eseményeiket megáldassák. (A katolikus egyház tiltása miatt azonban ezt legtöbbször szerzetesek vagy protestáns lelkészek végezték el.) Zalaegerszeg térségében az 1930-as évek közepére három olyan politikai erő tevékenykedett pártszerűen, amely jelentős társadalmi bázissal is rendelkezett: a kormányzatot képviselő Nemzeti Egység Pártja (NÉP), a nyilasok és a legitimista keresztényszocialisták. Ösz- szeütközésük 1935-ben, a választások idején következett el. A NÉP Arvátfalvi Nagy Istvánt, Gömbös Gyula bizalmasát indította, akit a hatóság tűzzel-vassal támogatott, hiszen azon személyek közé tartozott, akik lojális képviselőként mindenben támogatták a kormányt, ezért parlamentbe kerülése „országos érdek” volt.10 S bár Arvátfalvi szociális elkötelezettsége nyilvánvaló volt, a helyi keresztényszocialisták, s különösen Pehm József körében csak arculcsapásként volt értelmezhe5 VONYÓ 1994,278-279. 6 Betiltották 1934-ben a párt zalaegerszegi és zalalövői gyűléseit az ott „elkövetett atrocitások miatt”. Hasonlóképpen 1934. január 7-én a tapolcai nagygyűléshez, illetve a révfülöpi pártvacsorához, utóbbit a csendőrök oszlatták fel az elhangzó politikai beszédek miatt. ZML IV. 40Í. b. 50/1934. 7 Magyar Kultúra, 1936. szeptember 5. Pömeczi József: Krisztus a magyar faluban. 8 MARÓTHY-MEIZLER 1958. 9 Zalamegyei Újság, 1937. február 21. Katolicizmus és a nemzeti szocializmus. 10 PAKSY 2004, 88-106.
