Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Horváth Hilda: Faragó Ödön, a „zalai láma” iparművészeti gyűjteménye
Faragó Ödön, a „zalai láma’’ iparművészeti gyűjteménye 233 terményében.31 Mellettük feltűnőek voltak, és újdonságot jelentettek a különféle korszakokból származó spanyol művek, melyeket Faragó Spanyolországban vett. Rengeteget utazott, útjain mindig vásárolt, és több ízben megfordult spanyol földön is. 1907-ben biztosan járt ott, hiszen az árverési katalógus néhány festmény provenienciájánál utal erre a dátumra. A spanyol alkotások közül többet reprodukcióból, egykorú felvételről ismerünk, mint a Szt. Anna harmadmagával című 13-14. századi faszobrot,32 az elefántcsont imádkozó Mária figurát33 (a kollekció legértékesebbnek tartott darabját), az 1500 körüli Krisztus siratását ábrázoló, eredetileg aranyozott, festett fa- domborművet,34 valamint egy Piéta-ábrázolást.35 Kérdőjelesen franciaként szerepelt 1912-ben a Megfeszített Krisztus elefántcsont-faragvány.36 Németalföldi (flamand) műalkotás volt egy igen mutatós, ovális elefántcsont relief, Mária megkoronázása ábrázolásával.37 (12. kép) Jóllehet mesterhez alig lehet kötni a műveket, amit viszont igen, az Donatello részben aranyozott bronz plakettje: Mária Jézussal.38 (10. kép) Érdekes, s a tanár-iparművész Faragóra jellemző, hogy voltak olyan faragványok, elemek, melyek nem külön szobrászi mivoltukban jelentek meg, hiszen alapvetően más funkciót töltöttek be, de plaszticitásuk okán helyet kaptak a kiállításon. Egyházi bútordarab betétjéül szolgált egy Szt. Pétert ábrázoló, 16. századi, spanyol, aranyozott, festett fadombormű.39 Erőteljes formaképzés nyilvánult meg két diófa ajtószárnyon, amelyeket egy férfi, illetve egy nő faragott mellképével díszítettek szobrászi igénnyel.40 E müvek a technikai kivitelezés reprezentálására, a fafaragás szemléltetésére is elsőrangú példák. (13. kép) Kevéssé köztudott, hogy a magyar műgyűjtés történetében a (kisjplasztika milyen fontos szerepet játszott. A tanagra figuráktól kezdve az antik bronzokon és a középkori faragványokon át a reneszánsz míves kisplasztikákig - nem beszélve egyéb speciális területekről, mint például a puszpángszobrocskák, valamint az egzotikus, különleges anyagból készült faragványok köre - igen sokrétűek voltak a gyűjtemények. Minden bizonnyal ezen körülmények is közrejátszottak abban, hogy 1912-ben Budapesten külön kiállítást szenteltek e műfajnak. A szobrászat emlékeinek további szorgos gyűjtésére hatással lehetett az is, hogy 1914-ben Ferenczy István szobrászművész kisplasztikái gyűjteménye a Szépművészeti Múzeumba került, vélhetően Faragó Ödön közbenjárása révén is. A főként itáliai kisbronzokból álló kollekciót — melynek legnevesebb darabja Leonardo Lovasszobra —, az örökösök a budapesti múzeumnak adták el, annak ellenére, hogy kecsegtető külföldi ajánlatokat is kaptak. Faragó Ödön a családtól egy Mária Terézia-korabeli magyar kardot kapott, amit ajándékba adott az Ipar- művészeti Múzeumnak.41 Mindenesetre Faragót talán ez a példa is további gyűjtésre sarkallhatta; ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a legjelentősebb magyar kisplasztikái gyűjteményekkel, Kohner Adolf, Delmár Emil vagy Wittmann Ernő kollekciójával nem vehette fel a versenyt a művek kvalitását illetően. Értelmezése is szélesebb körű volt, hiszen nála a plasztikai alkotások kevésbé a képzőművészethez, mint az alkalmazott művészethez kapcsolódtak, azaz többnyire valamilyen funkciójuk is volt a plasztikai alkotásoknak. Irányukban érdeklődése térben és időben egyaránt széleskörű volt, mindenben, mindenütt meglátta a plasztikát. Egyházművészeti tárgyak az 1930. évi kiállításon Gyűjteményének jelentős részét tették ki a keresztény művészeti alkotások; úgymint szenteket ábrázoló faragványok, s különösen gazdag volt a corpusok köre - elefántcsont, fafaragvány és öntött bronz is. Az Iparművészeti Múzeumban 1930-ban megrendezett Régi egyházművészet országos kiállításán lehetőség nyílt rá, hogy néhány más tárgy (kehely, mennyezet31 1919-ben, a Köztulajdonba vett műtárgyak kiállításán, antik példák nyomán készített itáliai aranyozott bronz plakettek szerepeltek tőle, Claudius és Galba császárok portréjával, melyek már 1912-ben ki voltak állítva: lásd: A GYŰJTŐ 1912, 181. 842. sz.; MŰCSARNOK 1919, 98. 12-13. sz. 32 A GYŰJTŐ 1912, 147. 169. sz.; EGYHÁZMŰV. KIÁLLÍTÁS 1930,3. sz.; ERNST AUKCIÓ 1935, 857. sz. XXXII. tábla. 33 A GYŰJTŐ 1912, 168. 594. sz.; Magyar Iparművészet 29 (1926) 67.; EGYHÁZMŰV. KIÁLLÍTÁS 1930, 98. sz.; ERNST AUKCIÓ 1935, 861. sz. XXXVI. tábla. 34 A GYŰJTŐ 1912, 152. 262. sz.; EGYHÁZMŰV. KIÁLLÍTÁS 1930, 60. sz.; ERNST AUKCIÓ 1935, 863. sz. XXXVII. tábla. 35 A GYŰJTŐ 1912, 150. 213. sz. Talán ez van az eredeti üvegnegatívon: IM Adattár NLT 2473 36 A GYŰJTŐ 1912, 150. 197. sz. Kép: 319.; KŐSZEGHY 2009 37 A GYŰJTŐ 1912, 164. 496. sz. Kép: 137.; KŐSZEGHY 2009; Eredeti üvegnegatív: 1M Adattár NLT 2474 38 A GYŰJTŐ 1912, 176. 772. sz.; KŐSZEGHY 2009 (téves hivatkozással); Eredeti üvegnegatív: 1M Adattár NLT 2476 39AGYÜJTŐ 1912, 156. 333. sz.; EGYHÁZMŰV. KIÁLLÍTÁS 1930, 124. sz.; ERNST AUKCIÓ 1935, 862. sz. 40 A GYŰJTŐ 1912, 150. 211. sz.; ERNST AUKCIÓ 1935, 854. sz. Eredeti üvegnegatív: IM Adattár NLT 2477 41 Faragó Ödönnek egy 18. századi magyar díszkardért és török hímzett kendőért az IM vezetősége 1920-ban mondott köszönetét, IM Adattár 1920/294. A török textíliát csak Faragó halálát követően leltározták be (ltsz: 18369), míg a kard nyilvántartásba vételének nem találtuk nyomát. A kardról leltározatlan fotó került elő.
