Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Tanulmányok Mindszenty Józsefről - Balogh Margit: Pehm József és a felekezeti viszályok
62 Balogh Margit litikájához, Pehm viszont mindenkivel, „aki szintén a Nemzeti Egység politikáját szolgálja, a legélesebb elvi és gyakorlati harcban áll”, saját politikai és hatalmi törekvéseit pedig a katolikus érdekek védelmének állítja be.21 Az eset élénk visszhangot váltott ki a helyi közéletben, foglalkozott vele a képviselő-testület és több katolikus egyesület is. A felzaklatott kedélyek miatt az illetékes zalaegerszegi törvényszék azt kérvényezte, hogy az ügy tárgyalását helyezzék át egy másik fórum elé. A testületet alkotó hat katolikus és két protestáns bíró képesnek érezte ugyan magát a pártatlan ítélkezésre, de úgy vélték, hogy akármilyen személyi összetételű tanácsot állítanak össze, az félremagyarázásokra adna okot, és az ítélet nem tudná megnyugtatni a közvéleményt. A Kúria indokoltnak találta a kérvényt „a hívők lelkiéletéhez fűződő, tehát nagyon is indokolt jogpolitikai tekintet” miatt, mivel a konkrét ügyben a katolikus helyi bírák „nagy részének lelki gondozója és egyházi vezére ellen annak papi hivatására is kiterjedő” támadást intéztek.22 Mindez jól jelzi, hogy az 1930-as évek Magyarországán a felekezeti hovatartozás kérdése még mindig mennyire fontos tényező volt, sőt egyre inkább azzá vált. Az ügy tárgyalására a Kúria a szombathelyi törvényszéket jelölte ki. (Ugyanakkor felmerülhet a kérdés, hogy a püspökség székhelyének bírósága minden szempontból semleges fórumnak számított-e?) 1935 májusában a vizsgálóbíró terheltként hallgatta ki Pehm Józsefet, aki tettét lényegében hivatali kötelességként írta le. Azzal érvelt, hogy a püspöki kar által létrehozott egyesületi ernyőszervezetnek, az Actio Catholicának van egy sajtószakosztálya,23 „melynek az a feladata, hogy a rosszirányú sajtót leküzdje és lehetőleg jó irányba terelje. Azok a sajtóközlemények, melyekkel szemben én az inkriminált levelemben felléptem, nemcsak rossz irányban levőknek, hanem határozottan sértő és támadó irányúaknak voltak tekinthetők.”24 Emellett megemlíthette volna az - ebben a vonatkozásban a székesfehérvári mintát követő25 1927-es szombathelyi egyházmegyei zsinat határozatait is, amelyek elrendelték, hogy a plébános a gyóntatás és a prédikáció során hívja fel a hívek figyelmét a „rossz” olvasmányok káros hatásaira, valamint azt, hogy tegyen meg mindent a katolikus sajtó terjesztéséért.26 Pehm szenvedélyesen igyekezett megfelelni ezeknek az elvárásoknak. Mintegy ötvenoldalas „védekezése” pontosan megmutatja, hogy milyen alapossággal követte nyomon a „rossz sajtó” helyi képviselőjének tevékenységét. Vallomásában részletekbe menően elemezte a Zalai Naplói, amely - megsemmisítő kritikája szerint - rendszeresen a katolikus hitelvekkel ellentétes állításokat közölt, a „pogányság”-nak csinált hangulatot, bántó profanizálásoknak adott teret, katolikusellenes könyveket ajánlott, tekintélyellenes nézeteket hangoztatott, rágalmazta a klerikusokat, erkölcstelen felfogást közvetített, a válást, a női meztelenséget dicsérte. A lap szerinte „a fajtalanságban, erőszakosságban, magzatirtásban és az öngyilkosságok kiteregetésében” utazott.27 A bíróságnak végül nem nyílt lehetősége arra, hogy megítélje az esetet, ugyanis Sylvester Péter János - aki talán nem bízott abban, hogy ő kerül ki nyertesként az erőpróbából, és mert napirenden volt vagy lapja fúziója a Zalai Közlönnyel, vagy megszűnése - visszavonta keresetét.28 (Sylvester Péter János személye még évekig, ameddig csak Zalaegerszegen maradt, bosszantotta az apátplébánost: 1940. január 29-én a Zalamegyei Újság név nélkül, de félreérthetetlenül Teleki Béla főispánra értve gyanús érdekösszefonódásra utalt a hírlapíró és a „közéleti előkelőség” között, akik ráadásul figyelmen kívül hagyják a „független bíróság álláspontját”. „Minden ilyen feltételezést, vagy ennek látszatát kelteni akaró eljárást, mint amilyenre a Zalamegyei Újság cikke alkalmas, a leghatározottabban visszautasítok!” - nyilatkozta Teleki, kivételesen reagálva a tekintélyromboló cikkre. Nem történt más, mint a MEP vármegyei nagyválasztmányi ülésén egyebek mellett elbúcsúztatták a távozó Sylvestert, aki hírlap21 Uo. 72. föl. 22 Uo. 77. föl. A Magyar Kir. Kúria B.I. 3681/1934/6. sz. végzése. Budapest, 1934. november 7. 23 A sajtószakosztályok működése azonban általában nem érte el a kívánt hatásfokot. Erről lásd GIANONE 2003, 191-192. 24 ABTL 3.1.9. V-700/40. 104. föl. Jegyzőkönyv. Készült a sajtó útján elkövetett rágalmazás és hitelrontás vétsége miatt Pehm József és Péter János ellen indított bűnügyben a Szombathelyi Kir. Törvényszéknél, 1935. május 18. 25 KLESTENITZ 2013. 26 A szombathelyi 1927, 152. 27 ÁBTL 3.1.9. V-700/40. 162. föl. Pehm József védőirata. 28 Uo. 200. föl. Sylvester Péter János bejelentése a Szombathelyi Kir. Törvényszékhez. K. n.; MNL ZMLIV. 401. b. Zala vármegye főispánjának bizalmas iratai, 2/1935. Dr. Nyáry Miklós ügyvéd levele Tabódy Tibor főispánhoz. Budapest, 1935. július 25. - A lap adóssága miatt Sylvester Péntek János 1935. november 15-én Tabódy Tibor főispánra ruházta a Zalai Napló kiadásával és felelős szerkesztésével járó engedélyét, cserébe 9398 pengő nyomdai tartozását kiegyenlítették. Megyei kormánylapnak ezután a Zalai Hírlap maradt (MNL ZML IV. 401. b. Zala vármegye főispánjának bizalmas iratai, 2/1936. Nyilatkozat. Zalaegerszeg, 1935. november 15. Aláírt, tanúkkal hitelesítve.)
