Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Tanulmányok Mindszenty Józsefről - Balogh Margit: Pehm József és a felekezeti viszályok
Pehm József és a felekezeti viszályok 61 már megnyugtató az is, hogy a vármegye területén az állami tisztviselők közt a felekezetének ötszörösével szerepelnek a protestáns rátermettek. [...] Sopron protestáns főispánnak örvend. Zala se viszi el - úgy mondják - szárazon - a maga gyatra 93%-ával. Sopron, Zala, Győr vármegyék egyszerre kaptak nemkatolikus egészségügyi orvosfőnököt.”15 Pehm apátnak a keresztény egység igazából a katolicizmus győzelmét jelentette, és nem a konvergencián alapuló dialógust. Intranzigenciája, vallási fundamentalizmusa egyrészt egyházi konzervativizmusából következett. De miért is kérnénk számon Pehm apáton vagy Mindszenty bíboroson az ökumenizmust? A II. vatikáni zsinatig egy hithű katolikusnak csak családi okból volt megengedett protestáns szertartáson részt venni. Az 1918-as Codex Iuris Canonici 1258. kánonja helytelenítette, ha katolikus pap nem katolikussal „szent dolgokban közösködik” (communicatio in sacris). A politikában viszont 1919 óta jelszóvá vált a keresztény egység, és az állam elvárta, hogy katonai és civil ünnepségeit a felekezetek közösen legitimálják. Az 1926. március 17-i püspökkari tanácskozáson Cesare Orsenigo pápai nuncius épp azt kifogásolta, hogy Magyarországon gyakori a más vallásúakkal történő „veszedelmes közösködés”, így protestáns papokat hívnak meg katolikus rendezvényekre, sőt még közös istentiszteletek is előfordulnak. A Szentszék képviselője helytelenítette politikai megnyilatkozások és gyűlések egybekötését egyházi szertartásokkal, valamint politikai színezetű énekek éneklését a templomokban. Ráadásul XI. Pius pápa 1928. január 6-án kibocsátotta a Mortalium animos kezdetű apostoli körlevelét „az igazi vallásegység elősegítéséről”, és ez mindenütt visszavetette az ökumenizmus iránti csírázó lelkesedést: „a katolikusok az ilyen mozgalomhoz nem csatlakozhatnak, és azt nem támogathatják, mert ha ezt megtennék, úgy egy hamis, Krisztus Egyházától nagyon is eltérő vallásnak tekintélyét növelnék.”16 Azaz a pápa a katolikus egyházon kivüli keresztényeket szakadároknak tekintette, a katolikus hívőknek pedig megtiltotta, hogy az ismételten eretneknek nyilvánított protestánsok vallási egységtörekvéseiben részt vegyenek. A szentszéki üzenetre leggyorsabban Mikes János szombathelyi megyéspüspök reagált, aki körlevélben hívta fel papjai, így Pehm József figyelmét a nemzeti ünnepségen vagy más rendezvényeken való „közösködés” tilalmára.17 Otőle eddig is hasonló eligazítást kaptak papjai. Amikor Pehm József még újdonsült plébánoshelyettesként azzal szembesült, hogy Zalaegerszegre látogat Kapi Béla evangélikus püspök, zavartan kért tanácsot: „Zalaegerszegen kevés lutheránus van, már a keresztények egymás szeretése is alábbhagyott. De a választás idején magam nagyon kerestem az együttműködést velük. Ha azonban vasárnap, amikor a katolikusok templomban vannak, a papjuk lutheránus templomban lesz: megütközés lesz a vége. [...] Kisebb helyen lelkiismeretemre és saját szegény eszemre hagyatkoznék, de egy megyei székhely teendője több megfontolást kíván. Könnyebben nagyra fújhatják.” A püspök válasza megnyugtatta: megjelenhet a szuperintendens fogadásánál, üdvözlésénél és az ebéden, de istentiszteleten nem, hiszen „nem szokás az, hogy ilyen alkalmakkor a tisztelet megadása abban is megnyilvánuljon, hogy az istentiszteleten is megjelenjünk”.18 Ahogy lazult a keresztény-nemzeti kurzus „össz- keresztény arculata”, úgy tértek vissza a hitelvi különbségek merev külsőségei. Ezzel a tendenciával is összefügg Pehm József Himnusz-ügye. Már apátként egyszer azzal érdemelte ki a kormánypárti Zalai Napló vitriolos cikkét, hogy az 1934. március 15-ei ünnepi szentmise után nem énekelte híveivel együtt a Himnuszt, hanem „tüntetőén” kiment a templomból, és otthagyta elképedt híveit.19 Pehm József válaszként levélben azt kérte a lap több előfizetőjétől, hogy mondja le a - szerinte - „katolikus és erkölcsi szempontból” kifogás alá eső lapot, mire Sylvester Péter János, a Zalai Napló tulajdonos-főszerkesztője hitelrontás miatt beperelte Pehmet. Sylvester érvelését politikai szempontok határozták meg, mivel szerinte az apátplébános tetteit legitimizmusa irányította: „március 15-e egy olyan magyar nemzeti ünnep, mely árnyékot vet a Habsburg uralkodóházra. Tény az, hogy Habsburg Ottó királyi herceg névnapján és születésnapján a sértett külsőségeiben díszes, pompás szentmiséket tart, Magyarország kormányzójának [...] névünnepein azonban a lehető legszegényesebb szentmiséket tartatja valamelyik káplánjával.”20 Sylvester azzal próbálta meg elnyerni a bíróság rokonszenvét, hogy hangsúlyozta: közel áll a Gömbös-kormány po15 EPL Mindszenty magánlevéltár, 21. doboz, „Prot. front” - Pehm József „Ki bántja!?” c. kézirata, keltezés nélkül [1936 előtt], 16 http://katolikus-honlap.freeweb.hu/regil_elemei/Page703.htm (Letöltés: 2013. március 17.); A körlevél korabeli kiadása latinul és magyar fordításban: Theologiai Szemle IV. évf. (1928) 5-6. 17 SzEL Körlevelek 1926. IV. Nr. 1926. 18 SzEL AC 2884/1920. Pehm József levele Mikes János püspökhöz, Zalaegerszeg, 1920. május 12., és az arra adott válasz, Szombathely, 1920. május 22. 19 Zalai Napló, 1934. március 18. 20 ABTL 3.1.9. V-700/40. 70. föl. Sylvester Péter János beadványa a Szombathelyi kir. Törvényszékhez. K. n. [1934. március]
