Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Kaján Imre: Előszó
ZALAI MUZEUM 21 2013 5 Előszó Tisztelt Olvasó! Örömteli, hogy megint a szokásos formában, papíralapon jelenhetett meg a Zala megyei közgyűjtemények - levéltárak, múzeumok, könyvtárak - munkatársainak tudományos beszámolóit tartalmazó sorozatunk legújabb kötete, immár a huszonegyedik. A megelőzőhöz képest nem látszik ebben változás, az intézmények életében mégis igen nagy és jelentős történt: a Zala Megyei Levéltár a Magyar Nemzeti Levéltár tagintézménye lett, míg a megyei könyvtár egyesülve a városival, Zalaegerszegé. A megyei múzeumi szervezet tagintézményei - a keszthelyi Balatoni Múzeum, a nagykanizsai Thúry György Múzeum és az ezután is megyei feladatokat ellátó zalaegerszegi Göcseji Múzeum - mind a nekik otthont adó városok fenntartásába kerültek. A változás 2013. év elejétől datálódik, és nem tagadhatjuk, hogy aggódva néztünk elébe. Az idő azonban - ahogyan a kötetek megjelenésével kapcsolatban is - nem igazolta aggodalmunkat: az intézmények fenn tudtak maradni, fejlődtek és a városok jó gazdáknak, igazi fenntartóknak bizonyultak. Nem mellékes ez, hiszen alig negyedszázaddal a rendszerváltás után nem természetes, sőt esetenként (szélsőséges közgazdasági megközelítésekben) megkérdőjelezett a kulturális intézmények ilyen szintű működtetésének szükségessége. De hát Churchill híres háborús beszéde óta tudjuk, hogy „ha feladjuk kultúránkat, akkor miért is élünk és harcolunk?” Hála Istennek, nincs így, és e kötet tartalma is mutatja, hogy szerte a megyében lelkiismeretes munka folyik a kulturális örökség őrzőhelyein. És mutat e kötet mást is: azt, hogy elődeink történetét sokféleképpen lehet elmondani, és lehet úgy, ahogyan manapság „divat”, jól olvashatóan, közérthetően és érdekesen. A kulturális intézmények a 2013-mal zárult Európai Uniós költségvetési ciklusban innen nyert támogatással sok új módszert dolgozhattak ki arra, hogyan is közvetítsék a kulturális örökség „üzeneteit”, leginkább a fiatal korosztályoknak. Hogy a befektetett pénz jól fialt, azt az intézmények igen népszerű programjai bizonyítják. Ennek a mostani kötetnek első nagyobb tematikai egysége annak a magyar főpapnak, Mindszenty (Pehm) Józsefnek állít emléket, járja körül zalai működésének évtizedeit, akit azután később oly kegyetlenül meghurcolt a sors, és életművére még ma is sokan túlfűtött érzelmekkel tekintenek. Mi nem tehetünk mást, mint a tudomány lehetőségeivel élve felsorakoztatjuk a tényeket, elmondjuk a történetet és a megítélést az olvasóra, a későbbi olvasóra és így az utókorra bízzuk. Lám, mennyire kevés - immár másodszor említve csak ebben a bevezetőben is - a politikai rendszerváltás óta eltelt huszonöt esztendő?! Mennyire nem volt elég kibeszélni, tisztázni a múltat, hogy megerősítsen bennünket a jövő felé vezető út (vagy utak) megtalálásában? Arról azonban, hogy feltárjuk a gyűjtemények mélyén rejlő történeteket, amelyek később az utókornak üzenetekké nemesedhetnek, nem mondhatunk le! Ez egyik legfontosabb közfeladatunk, és nem mellesleg gyönyörű munkánk leginkább szeretett része — minden zalai közgyűjteményben. A Zalai Múzeum tehát - immár a zalaegerszegi Göcseji Múzeum periodikájaként - továbbra is közreadja a megye tárgyi kulturális örökségével kapcsolatos tudományos eredményeket, függetlenül a szerzők intézményi jogállásától. Most, hogy ezt a bevezetőt írom, 2014 januárjában, kedden, éppen egy-két-három éves kisgyermekek múzeumba szoktató baba-mama foglalkozása zajlik régészeti látványraktárunkban, csilingelő énekszótól hangos a folyosó. Ez már a jövő múzeuma, a jövő látogatóival és kötetolvasóival. Amikor tehát arra buzdítom a tisztelt Olvasót, hogy merüljön el a zalai évezredek történeteiben, arra is kérem, hogy pillantson a jövőbe: meglátja-e benne a jövő múzeumát, őket, akik már most nálunk vannak? Ha igen, akkor lesz igény a munkánkra, lesznek újabb tudományos eredmények és lesz újabb kötet is! Kaján Imre múzeumigazgató
