Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Tanulmányok Mindszenty Józsefről - Göncz László: „Álmaink álma Alsólendva és a Muraköz”. Mindszenty (Pehm) József erőfeszítései a Mura mente visszacsatolásáért
50 Göncz László nyék fátylát, a kis-zalai és kis-magyar láthatár helyébe tágabb, nagy-zalai és nagy-magyar horizontot nyitott. Ezt teszi akkor, amidőn álmaink álmáról, a Szent Korona gyöngyszemeiről, Alsólendva és a Muraköz sorsfordulójáról megemlékezik. Szeretném, ha minden mondatomat és szavamat a tárogató hűvösségébe márthatnám, ha velőkig és szívgyökerekig hatolhatnék [...] A magyar ember leikébe, testébe, életébe akkor vonul be igazán a tavasz megifjító, boldog életárama, ha a feje felett megjelennek a tavasz első fecskéi és a régi ház ismert eresze alatt keresi a régi fészket, régi otthont. Ez valósul meg ma itt nálunk. Dicsőséges emlékezetű Zrínyi Miklós, derék, hűséges, vallásos muraközi népének első fecskéi szálltak el hozzánk és keresve két évtizedes zimankó után a régi hazát, a régi ereszt, régi fészket, ide szálltak a Tekintetes Vármegye öreg székházába, hogy Murán innen, Murán túl tavaszt jelentsenek [...] Az első fecskék nem sokan vannak, de tízezrek nevében jöttek és a nyomukban a tavasz tör elő. Csáktornya, Perlak, Légrád, Szentilona és a Zrínyi-erdő üzenetét hozzák. A Zrínyiek vértanú és száműzött életfáját, Gasparich Márk barát tüzes lángolását. A déli ellenség, a török felégette, szerb felrobbantotta a Mura és a Dráva hídjait. Addig is, amíg a vármegye felépíti ezeket a hidakat, a muraközi nép április 27-én kemény néphatározatával és mai útra kelésével a szívével vert hidat az ezeréves haza irányában. Sebet hoztatok Muraköz első fecskéi? Tudjuk: gálád ellenség ütötte. De mély és sajgó a mi sebünk is, mert trianoni elvesztésetek és mérhetetlen szenvedésetek ütötte. De a régi fészek nem hűlt ki, melegen tartottuk számotokra. És ez az első fecskejárás az öreg vármegye legboldogabb napja. ”14 A hangzatos beszédet követően Pehm József a törvényhatósági kisgyűlés véleményéről szólt az új miniszterelnök, Bárdossy László kinevezését illetően, amiből úgyszintén érződik a későbbi magyar egyházfő általános nemzetpolitikai álláspontja. Ahhoz nem fér kétség, hogy Pehm a két világháború közötti időszak legáltalánosabb magyar politikai álláspontját fogalmazta meg és képviselte. Az állítás akkor is igaz, ha tekintettel a tényleges körülményekre és a reális helyzetre irreális politikai célkitűzést vallott a revízió tekintetében: a történelmi Magyarország határainak teljes visszaállítását. A visszacsatolások miatt eufórikussá vált hangulatban az ilyen magatartásformát mai távlatból aligha szabad egyértelműen tévesnek minősíteni, hiszen a Trianon utáni magyar értelmiségi elit sebei akkor még rendkívül frissek és mélyek voltak. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a Muraközben már a lakosság jelentős része - sokkal nagyobb arányban, mint a Muravidéken - akkor is magyarellenes beállítottságú volt. Az ilyen jelenségnek mély történelmi okai és összefüggései voltak, amire ezúttal nincs mód bővebben kitérni. Pehm József apátplébános az említett törvényhatósági ülésen Bárdossyval kapcsolatosan a következőket hangsúlyozta: ,,Idők jele az, hogy diplomata lép a magyar kormányrúd mellé, a kormány élére. Abban a reményben és várakozásban állunk mögéje, hogy mint külügyminiszter és a kormány feje minden erejét latba veti azért, hogy a kormányzói kiáltvány szellemében a Délvidék és benne a Dél-Zala határai mindenben és mindenütt a Szent István kitűzte, ezeréves történelmi határok legyenek. Azt pedig ne felejtse senki, hogy az ép, integer Magyarországhoz, amelyről soha le nem mondunk, az ép vármegyék testén keresztül vezet csak az út. ” Bárdossyt illetően ugyan, bizonyára a későbbiek során, a miniszterelnök Muraköz iránti álláspontja miatt, megváltozhatott a véleménye. A Muraköz kérdése a következő hetekben Zala megye vezetőségét, az említett közgyűlésen túl is, élénken foglalkoztatta, mivel a katonai közigazgatás, illetve a megyéhez történő teljes integráció nem volt még lehetséges. Ennek tudtában aligha vitatható, hogy jól megszervezett akció keretében, 1941 májusának utolsó harmadában 33 muraközi község harminchárom táviratot intézett Horthy kormányzóhoz, amelyekben kérték a vidék betagolódását a magyar államszervezetbe. Az egyik fontosabb érvelési szempont, eléggé érdekes módon, a muraközi horvát nyelvjárás iránti aggodalom volt a Varasd-vidéki, illetve zagorjei „horváttal” szemben.15 Ilyen vonatkozásban eléggé hasonló a helyzet a korábban ismertetett muravidéki „vend nyelvjárás” példájával. Az akkori magyar magatartásformát később, az egypártrendszer időszakában, az ún. utódállamokban, a korabeli Jugoszláviában is, a Horthy nevével fémjelzett magyar vezetés asszimilációs politikát szorgalmazó megnyilvánulásának minősítették. Szerintem az ilyen vélemény valóságtartalmát teljességében nem lehet megkérdőjelezni, azonban fontosabb lett volna - helyesebb helyzetfelismeréssel - a nyelvjárás melletti kiállás hangoztatását tompítani, ami a későbbi események vonatkozásában pozitívabb hatással járt/ járhatott volna. Az adott politikai légkörben - érthetően - erőteljes 14 ZML - Zala vármegye törvényhatósági közgyűlése 1941. május 8-án tartott rendes ülésének jegyzőkönyve, 663. 15 ZML, XIV/23. Teleki Béla főispán magániratai
