Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Tanulmányok Mindszenty Józsefről - Göncz László: „Álmaink álma Alsólendva és a Muraköz”. Mindszenty (Pehm) József erőfeszítései a Mura mente visszacsatolásáért
47 „Almaink álma Alsólendva és a Muraköz érdekében. Egyebek mellett, 1941. április 14-én a Zala megyei küldöttség Teleki Béla főispánnal az élen terepszemlét tartott Alsólendván. Két nappal később, április 16-án sor került a Mura mente birtokbavételére. A magyar katonai alakulatok minden ellenállás nélkül elfoglalták az 1919-ben a délszlávok által megszállt területeket. A szervezetlen és szétzilálódott jugoszláv katonaság erejéből csak annyira futotta, hogy felrobbantották a Mura folyón átvezető hidakat. Atörténelmi alsólendvai és muraszombati járás visz- szakerülését az anyaországhoz a muravidéki magyar és magyar érzelmű lakosság méltóképpen megünnepelte. Minden nagyobb településen, és természetesen a városi rangú Alsólendván és Muraszombatban, nagyszabású, látványos rendezvényeket szerveztek a felszabadulás tiszteletére. A szlovénok körében, főképpen a két világháború között szocializálódó fiatalabb nemzedékben és a betelepítettekben az esemény ellenszenvet váltott ki, amely később egyeseknél ellenállássá fajult. Az alsólendvai ünnepi rendezvényről - egyebek mellett - a következőképpen tudósított a Zala Megyei Újság: „Alsólendván már a kora reggeli óráktól sűrű csoportok vonultakfel nemcsak a történelmi nevezetességű járási székhelyről, hanem a messze környékről is. Egész Lendva ünnepelt és zászlóerdő borította a környéket. Sűrűn lehetett látni a jellegzetes népviseletben megjelent falusiakat, és a magyar ruhaviselet színezte azt a tarka-barka képet, amelyet a tábori oltár körül összegyűlt közel 15.000 ember megjelenése mutatott. A templomi oltárnál Pehm József pápai prelátus, zalaegerszegi apátplébános öt pap segédletével szentmisét mondott. ”6 Pehm József feltehetően már néhány nappal korábban is járt a Lendva-vidéken. Ott volt azonban a néhány héttel később, 1941. május 12-én megrendezett visszacsatolási ünnepségen is, amelyen az említetthez hasonló körülmények közepette celebrált szentmisét. Prédikációjában a prelátus hatásosan kiemelte az Árpád- házi szentek magyar történelmi jelentőségét, majd hangsúlyozta a magyarok Nagyasszonyának fontosságát, „ akinek oltalma köti össze az erőszakkal elszakított nemzettestnek minden tagját”. Pehm szentbeszédét Winter György tábori esperes szlovén nyelvre is lefordította. A vallási szertartás után az apátplébános a megye és a város vezetőivel a díszfelvonulást az alkalmi emelvényről nézte végig. A felvonulók között ott voltak „ az alsólendvai és járásbeli tűzoltók, a rokkantak és tűzharcosok, a leventék és cserkészek, továbbá iskolások, magyar ruhás leányok, asszonyok és férfiak nemzeti viseletben, nemzeti virágokkal és nemzeti színekkel feldíszített kerékpárosok, a nagy feltűnést keltő hetésiek saját érdekes népviseletükben és külön-külön táblák alatt a falvak, Csentevölgy, Kebeleszentmárton, Kapca, Radamos, Kámaháza, Zsitkóc, Bagonya, Filóc, Nagypalina, Lendvavásárhely, Petesháza, Göntérháza, Völgyifalu, Lendvahidvég, Kót, Pince, Gyertyános, Felső- és Alsólakos képviselői ”.7 A magyar érzelmű papság körében, ellentétben a szlovén származásúakkal, főképpen azokkal, akik már túlnyomórészt az első világháború utáni délszláv államban szocializálódtak és tanultak, a muravidéki szlovén lakosságot általában - történelmi szempontból helytelenül - a többi szlovén nemzetrésztől eltérő, vend etnikumnak minősítették. A „vend kérdés” ellentmondásos és szakmai berkekben is eléggé ismeretlen összefüggéseibe ezúttal nem kívánok belemélyedni, csupán érzékeltetni kívánom, hogy az értelmezésének rendkívül fontos szerepe volt a Mura mentén a tárgyalt időszakban is. Az őshonos magyar és szlovén lakosság többsége számára maga a „vend” megnevezés, amit a magyar nyelvi kommunikációban használtak, egykor nem volt pejoratív hangzású, mert azzal a történelmi Magyar- ország vasi és zalai területén élő, szlovén származású közösséget azonosították. A szlovén értelmiség viszont a nyelvjárásként nyilvántartott vend nyelv használatát, amelynél általában a magyar betűrendszert alkalmazták, és amelyet 1941 után a muravidéki szlovénok lakta terület templomaiban az illetékes egyházi hatóság szorgalmazott, a magyarosítás egyik eszközeként tartotta számon. Az ilyen magyarázat ugyan eléggé leegyszerűsített és mélyebb ismertetést igényelne, azonban az nem vitatható, hogy a visszacsatolás eufóriájában az ilyen jellegű magyar magatartásforma vitathatatlanul jelen volt a térségben.8 Pehm József erre vonatkozó véleményét pontosan nem ismerjük, mert sem a megvizsgált korabeli újságokban és jegyzőkönyvekben, sem a szombathelyi Püspöki Levéltárban a korszakra vonatkozó levelezéseiben arra utaló konkrét adatot nem találtunk. Feltételezhető azonban, hogy Pehmhez is a korabeli szombathelyi egyházmegye vezetése és a megyéspüspök, Grősz József által képviselt és szorgalmazott álláspont állhatott közel, amely az ún. vend nyelvjárás használatát helyezte előtérbe az irodalmi szlovénnal szemben. 6 ZMÚ, 1941. április 17., 2-3. 7 ZMÉ, 1941. május 12., 1-2. 8 E kérdés könnyebb megértése céljából a Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941-1945. című monográfiám, A „vend-magyar” elmélet című fejezetében juthatnak bővebb ismertetőhöz az érdeklődők. - GÖNCZ 2006b, 48-57.
