Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Tanulmányok Mindszenty Józsefről - Balogh Margit: A pályakezdés. Pehm József életútja a diákévektől az apátplébánosi kinevezéséig
A pályakezdés 29 zalaegerszegi hívek körében szerzett tapasztalataival támasztotta alá: „1917-ben egy napi áldozó kislány ma veszi a papja kezéből az Úr testét, rá közzéteszi a pap szerelmes leveleit a Népszavában. Nemrég napi áldozó apáca csúnya botrányok közt kilép, felmondva az engedelmességet eljegyzik egymást egy internált orosz piktorral; forrong a város, de az apáca napi áldozó marad, utána egész nap csókolóznak a fogolytábor nyílt színén. Betegségem után visszajőve betiltottam a napi áldozást. Volt egy napi áldozó kislány, jó, buzgó, de egyszer csak elmarad, egy hóra rá hozzák a gyereket keresztelni. Találtam 1 vadházast, 2 ok nélkül elváltat stb. Ilyen társaságba betérdelni nem kívánkozott akárhány hívatott. A hitbuzgalom kompromittálása ez. Én elhatároztam, hogy seprűt fogok.,.”m Pehm a rendteremtést azon az asszonyon kezdte, akinek életvitelét kirívóan léhának tekintette. A gyakori áldozok tisztogatását azonban a megyéspüspök nemhogy helyeselte, de kimondottan rosz- szallással fogadta, mert nem felel meg a lelkigya- korlás-tan szabályainak, ellentétes az egyházi törvénykönyv elveivel, ráadásul X. Pius pápának e tárgyra vonatkozó rendeletéi sem engedik meg ezt az eljárást. (X. Pius ugyanis 1905. december 20-án kelt dekrétumában éppenséggel a napi szentáldozásra bátorított, miközben természetesen megfelelő lelkűidet kívánt meg az áldozóktól.) Pehm hiába volt Mikes kedvence, a konkrét esetet a püspök úgy ítélte meg, hogy plébánosa „mindent összevetve helytelenül járt el”. A megbírált asszonyt figyelmeztetnie kellett volna hibáira és családanyai kötelességére, „az ellene felhozott vád nem meríti ki a nyilvános bűnös fogalmát, és a »söntéstöltelék« jelzőt”. Buzgó, de tapasztalatlan papját körültekintésre, szeretetre, türelemre intette, mert „amidőn a konkolyt irtják, nagyon köny- nyen kirostáljuk a búzát is. S amidőn egy visszaélést erélyesen megszüntetünk, türelmetlen buzgósággal esetleg nagyobb bajt idézhetünk elő”.104 105 Az atyai figyelmeztetés ellenére később is előfordult, hogy Pehm kíméletlenséggel kezelt ügyeket. A püspökhöz írt Pehm-levélben megemlített betegség a túlfeszített munkavégzők, a gyermekkorban korán önállóságra kényszerült embereknél gyakori, a pajzsmirigy túlműködésével járó gyógyíthatatlan Basedow-kór volt. Ennek következtében idegrendszerének tűrési küszöbe alacsonyabb lett, de roppant nagy önfegyelemmel kordában tartotta kirobbanni kívánkozó indulatait. Állandó belső feszültségtől iz- zott, szinte mindig elégedetlenség és türelmetlenség látszott rajta. Talán ezért is vélték hűvös, gőgös és fölényes embernek. Távolságtartó személyisége ellenére nagyfokú megértéssel közeledett a szegények problémáihoz. Úgy véljük, amikor Zalaegerszeg plébánosa a szegényekkel foglalkozott, a katolikus pap alapvető kötelességét tartotta szem előtt: a krisztusi örömhírt kell továbbadnia minden lehetséges eszközzel. Pehmnek nem lehetett nehéz azonosulni a szegényekkel - ő maga is mélyről jött, a nélkülözők iránti elkötelezettsége származásából is fakadt. Egyik első közéleti szereplése az volt, amikor 1919 őszén csatlakozott a zalaegerszegi polgármester drámai felhívásához: a nyomor és a közelgő tél halálos fenyegetése ellen képviselőtársai körében segélyakciót kezdeményezett. Pehm javaslatára a gyűjtésbe bevonták a vidék lakosságát is, elsősorban a jómódú földbirtokosokat és a falvak értelmiségét jelentő lelkészeket, tanítókat, jegyzőket.106 Amikor 1921-ben a városi képviselő-testület egy járványkórház felállítása érdekében a szegényház áthelyezését tervezte, Pehm a javaslat ellen foglalt állást, mivel abban a felszámolás veszélyét látta, Hozzászólásában többek között kiemelte: a menhely révén „legalább tűrhető helyzetet nyújt a város a gyámoltalan szegényeknek. Megszüntetése visszafejlődést jelentene, mert ez a városnak egyetlen szociális létesítménye, mely a proletárdiktatúra idején létesült, az a vád érhetné a várost, hogy egyetlen jótékony intézményét a polgári társadalom lerombolja. ”107 Pehm még hittanársága idején kezdte kiépíteni a sokgyermekes parasztcsaládok tehetséges fiainak továbbtanulási támogatását. Évente 25 diáknak biztosított szállást a városban jóravaló iparosoknál és özvegyasszonyoknál, a lakbérrel őket is támogatva. Plébánosként számtalan jómódú családot kért meg arra, hogy hetente egy-két napig lássák el koszttal a rászorulókat. Jótékonysági hálózata idővel túllépett az alamizsnálkodáson: szinte a szeretet megkerülhetetlen adójává tette, s egyaránt ellenőrizte a „napokat adó” családokat és a „napokat evő” diákokat. A diákok rendszeresen megjelentek nála, ő meg távol lévő apjuk 104 SzEL AC 1263/1922. Pehm József jelentése Mikes János megyéspüspöknek. Zalaegerszeg, 1921. augusztus 19. Manuscript. 105 SzEL AC 1263/1922. Mikes János megyéspüspök levele Pehm József esperesplébánoshoz. Szombathely, 1921. 106 MNL ZML V. 1606. Zalaegerszeg város képviselő-testületének jegyzőkönyvei, XVI. kötet, 1919. 32-36. föl. Az 1919. november 8-ai rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve; PAKSY 2011,44-45. 107 MNL ZML V. 1606. Zalaegerszeg város képviselő-testületének jegyzőkönyvei, XVIII. kötet, 1921. 64. föl. Az 1921. március 31-ére összehívott, április 1-jén folytatott rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve.
