Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Horváth Hilda: Faragó Ödön, a „zalai láma” iparművészeti gyűjteménye
236 Horváth Hilda kielégíteni.58 A kollekció aukciója 1935. november 25-től november 30-ig zajlott, az Ernst Múzeum LI1. árveréseként. A tárgylista elkészítéséhez segítséget nyújthatott Faragó gyűjteményének pontos leltára, amit otthona (Alkotmány u. 10.) fali kasszájában őrzött. Az árverésre bocsátott főbb gyüjteménycsoportok a következők voltak: festmények, porcelánok, fajanszok, arany-, ezüsttárgyak, egyéb fém és különféle tárgyak, textíliák, szőnyegek, bútorok és könyvek. Abban, hogy az 1410 tételes árverési anyagból néhány tárgy országos múzeumba kerülhetett, jelentős szerepe volt Faragó műgyűjtő barátainak. Mindenekelőtt meg kell említeni a kor egyik kétségkívül legjelentősebb gyűjtő-egyéniségét, Delmár Emilt, akinek az Iparművészeti Múzeumhoz és annak vezetőihez fűződő kapcsolatai igen fontosak voltak, és évtizedekre nyúltak vissza. Hg. Esterházy Miklós nagy násfáját az aukcióról megvásárolta, és a Művészeti Múzeumok Barátai Egyesületének ajándékozta.59 Az Iparművészeti Múzeum a múzeumbarátok örökle- téteként60 kapta meg ezt a szalagcsokros násfát, míg a másik Esterházy-násfát,61 mely szintén volt Bubics Zsigmond tulajdonában is egykor, az intézmény vásárolta meg, egy bogiáros násfával62 és kalpagforgó- val,63 továbbá egy keleti tányérral64 együtt. így tehát elsősorban régi magyar, erdélyi ékszerek kerültek be Faragó kollekciójából közgyűjteménybe. Sajnos azonban azt, hogy ezek az ő gyűjteményéből származnak, a leltárkönyvek már nem tüntették fel, csak az Ernst aukció sorszáma (LII.) alapján sikerült a darabokat azonosítani, melyek átadás folytán ma már a Magyar Nemzeti Múzeumban találhatók. A végrendelet rendezésében részt vett dr. Géber Antal miniszteri tanácsos is, aki — mint saját feljegyzésében utalt is rá gyűjtést szorgalmazott annak érdekében, hogy a katalógusban illusztrált, két 2. századi, kisázsiai márványszobor közül a filozófust ábrázoló, már korábban publikált és méltatott portré65 a Szépművészeti Múzeumba kerüljön. E mű az 1935- ben megszervezett Antik Plasztikai Gyűjtemény szinte egyetlen jelentős szerzeményének tekinthető ebben az időszakban.66 Különös sorsa, története volt egy üvegfestménynek, amit az aukciós katalógus reprodukcióban is közölt. Már 1926-ben a Magyar Iparművészet című folyóiratban a lakás egyik szembetűnő darabjaként írtak a nagyméretű üvegfestményről, Mária mennybevitelének jelenetével, amely vélhetően Flandriában készült a 16. század elején.67 A hagyatékból a tárgy a Kosztolányi család tulajdonába került; mindenestre az Iparművészeti Múzeum 1. letéti leltárkönyve tanúsága szerint 1259. sorszám alatt 1936. január 18-án jegyezték be, mint Kosztolányi Gyula (1. Sziget u. 9. I. em.) tulajdonát. 1943-ban tulajdonosváltozás következett be, Kartschmaroff Loránd festőművészé (V. Pozsonyi u. 12.) lett az üvegfestmény, és továbbra is letétben maradt.68 A 200x220 cm méretű, egyébként nem intakt műalkotás több éven át az Iparművészeti Múzeum kiállításán szerepelt. 1959-ben a tulajdonos eladásra ajánlotta fel, végül 1960-ban a korabeli levelezés tanúsága szerint függőben hagyták a megvásárlását, hivatkozva arra is, hogy több, eredetileg nem összetartozó elemből állították össze.69 Az 1935-ös árverésen a műtárgyak szétszóródtak, több alkotás magyar gyűjtőkhöz,70 nem egy darab pedig külföldre került.71 Figyelemreméltó közülük egy 17. századi, németalföldi, bacchikus jelenetet ábrázoló terrakotta dombormű, a részeg Szilén ábrázolásával, amit Lucas Faydherbe (1617-1697) művének tulajdo58 A család azonban e javakat oly sokáig nem élvezhette; egy évtized sem telt el, és saját életüket kellett menteniük. Testvérei közül ketten a holokauszt áldozatai lettek: Özv. Wimmer Lipótné szül. Fischer Helén (1861) zalaegerszegi és özv. Kelemen Alfrédné szül. Fischer Tinka (1877) sárvári lakosok (Holokauszt Emlékmúzeum adatbázisa alapján). 59IM ltsz: 18361 -átadva a MNM-nak (lásd 20. jegyzet) Itsz; 1960.122c 60 OROSZLÁN 1943,4. 61 IM ltsz: 18362 - átadva a MNM-nak (lásd 21. jegyzet) ltsz: 60.123 c 62 ERNST AUKCIÓ 1935, 521. sz. IM ltsz: 18364 - átadva az MNM-nak, ltsz: 60.124 c 63 ERNST AUKCIÓ 1935,525. sz. IM ltsz: 18360-átadva az MNM-nak, ltsz: 60.121 c. Köszönöm dr. Kiss Erikának az MNM-ba került tárgyak leltári számának megadását. 64 ERNST AUKCIÓ 1935, 296. sz. IM ltsz: 18363 - leírása: Tányér - porcelán, világosszürke mázas, fekete (Schwarzlot) és kevés arannyal festve. A bemélyített részen Krisztus feltámadása: középen felhőkoszorúban a feltámadt Üdvözítő lebegő alakja, mellette a sírkövön ülő angyal, elől a hanyatt homlok menekülő sírt őrző katonák. Peremén törtvonalú hullámos, virágos inda. Jezsuita porcelán. Kína, 18. sz. Átm: 0,225 cm. Jelenleg: Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum ltsz: H. 51.229. Köszönöm dr. Fajcsák Györgyinek a leltári szám közlését. 65 ERNST AUKCIÓ 1935,872. sz. XXX. tábla.; HEKLER 1929, Kát. Nr. 176. Jelenleg: SZM ltsz: 6923 66 NAGY ÁRPÁD MIKLÓS 2007 67 Megvételéről lásd: IM Adattár 1920/134: Faragó Bécsben vásárolta, egyeztetve az Iparművészeti Múzeum vezetőségével. Magyar Iparművészet 29 (1926) 67.; ERNST AUKCIÓ 1935, 891. sz. XXXIII. tábla. 68 IM Adattár 1949/39; III. letéti napló 55.97.1. sz. alatti bejegyzés. Technikai dosszié 131. 69 Megvásárlással kapcsolatos iratok: IM Adattár 12-1/1960. 1989-ben a gyűjteményt a gyűjtő örökösei a múzeumoknak megvételre ajánlották fel, s a listában félmillió forintnyi összeggel szerepelt a gótikus üvegablak is. 70 Lásd Bedő Rudolf gyűjteményének vonatkozó darabjairól: VÉCSEY 2010, 212-213. 71 Géber Antal megírta, hogy Faragó már életében eladott kortárs magyar gyűjtőknek műkincseiből: KŐSZEGHY 2009, Baumgarten nevénél, 028-020.
