Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Horváth Hilda: Faragó Ödön, a „zalai láma” iparművészeti gyűjteménye
232 Horváth Hilda gyűjteménye, utóbbi gazdagsága igazából az 1927-es ezüstkiállításon24 mutatkozott meg, a legkülönfélébb típusú és lelőhelyü, készítésű tárgytípusokkal. Sajnos, ezekről felvételeket nem ismerünk, de a katalógustételek felsorolása igen impozáns, elsősorban 17-18. századi müvekkel, többek között a nagy ötvösművészeti központokban (Nürnberg, Augsburg) készült darabokkal. Faragó az ezüstöket valószínűleg az 1910-20-as években gyűjthette, s az ezüsttárgyak döntő többsége egészen haláláig tulajdonában maradt, melyek aztán hagyatékának 1935-ös árverésén találtak új tulajdonosra. Egy mókus alakú augsburgi díszedény25 - típusánál fogva — szerepelt az 1912-es kisplasztikái kiállításon, majd az ezüstkiállításon is, végül a kollekció nagy részéhez hasonlóan 1935-ben került kalapács alá. Kisplasztikák az 1912. évi kiállításon Faragó Ödön kisplasztikák iránti érdeklődése már az 1907-es amateur kiállításon megnyilvánult, még ha annyira nem is súlypontozva. Gyűjteményéből egy feszületet (ébenfa kereszten elefántcsontból faragott Krisztussal) publikált is a kiállításról hírt adó Magyar Iparművészet című folyóirat.26 (11. kép) Vélhetően éppen e kiállítás után folytathatott további vásárlásokat, ugyanis például Szana Tamás művészeti író műgyűjtőtől került gyűjteményébe: egy 17. századi bronz corpus, korabeli bőrtokban,27 valamint egy másik corpus, amit a Magyar Iparművészet című folyóirat fent említett számában, pontosan Faragó feszületével egy oldalon közöltek.28 Lehetséges, hogy más kisbronzok is kerültek Szanától Faragóhoz, azonban csak e két esetben rendelkezünk konkrét bizonyítékokkal. A kollekció újabb megmérettetését jelentette az 1912-es kisplasztikái kiállítás, ahol gyűjteményének egyik legfontosabb részét tudta Faragó bemutatni, körültekintően kiválasztott darabokkal. A kiállítási bejelentési ívek szerint 1912 januárjában 147, majd februárban újabb három tárgyat, tehát összesen 150 műalkotást adott át a tárlatra, melyek nagy része valóban be is került a kiállításra.29 (9. kép) A bemutatott alkotások nagyobb hányadát igen, de kisebb részét alig lehet beazonosítani a kollekció végső stádiumában meglévő alkotásokkal, az 1935-ben árverésre kerülő gyűjtemény darabjaival: főként a rövid leírások akadályozzák a pontosítást, valamint természetesen az, hogy alig rendelkezünk fényképfelvételekkel a tárgyakról. Jóllehet összességében Faragó Ödön gyűjteményében az iparművészet minden ága megtalálható, ezen túl kiemelendő a szobrászi alkotások iránti vonzódása. Mint ahogy bútortörténeti kiadványában, amelyben a lakáskultúra és a bútorok történetét elsősorban olyan berendezési tárgyakon keresztül ismertette, amelyeken a plaszticitás és szobrászi díszítés a meghatározó, ugyanúgy a tárgyak gyűjtésében is ez az egyik fő szempont, és mindvégig az is maradt. Szinte minden létező anyagból szerepeltek plasztikák a kollekcióban: fa, elefántcsont, terrakotta, bronz stb. Jóllehet a keleti és európai plasztikák különféle korszakokból származtak, nagyrészük 16-18. századi volt. A kiállítás kéziratos jegyzéke alapján Faragó tulajdonában a legértékesebb egy elefántcsont Mária szobrocska (6000 korona) volt, ezt követte egy 18. századi francia arany női készlet (1800 korona), és pár 1000- 1000 koronás műalkotás: egy 15. századi firenzei bronz férfialak és egy szintén firenzei bronz Krisztus, továbbá egy fából faragott spanyol Piéta csoport és egy 14. századi bronz aquamanile.30 A kiállítás kapcsán Faragó néhány tárgyát 1912-ben, A Gyűjtő című folyóiratban publikálták, amelyben egyébként a kisplasztikái kiállítás műtárgylistáját is közölték. A lajstromban felsorolt alkotások is bizonyítják a kollekció sokrétűségét, hiszen a keleti faragványok (főleg japán) mellett német, francia, flamand, itáliai és spanyol müvek egyaránt vannak. A gyűjtők körében közkedvelt itáliai reneszánsz szobrocskák, reliefek is megtalálhatóak Faragó gyüj24 EZÜSTKIÁLLÍTÁS 1927 25 A GYŰJTŐ 1912, 161.436. sz.; EZÜSTKIÁLLÍTÁS 1927, 557. sz.; ERNST AUKCIÓ 1935,481. sz. 26 Képe: Magyar Iparművészet 10 (1907) 308. 378. kép.; EGYHÁZMŰV. KIÁLLÍTÁS 1930, 198. sz.; ERNST AUKCIÓ 1935, 848. sz.; Eredeti üvegnegatívja: IM Adattár NLT 243 27 AMATEUR KIÁLLÍTÁS 1907, XL/29. „Szobrocska, bronzból öntve, a megfeszített Krisztust ábrázolja. Egykorú bőrtokban. Olasz munka, XVI. sz. Mag 18,5 cm.” (Szana Tamás); EGYHÁZMŰV. KIÁLLÍTÁS 1930, 192. sz.; ERNST AUKCIÓ ,1935,713. sz. 28 Képe közölve: Magyar Iparművészet 10 (1907) 308. 380. sz. — mint Szana Tamás tulajdona.; EGYHÁZMŰV. KIÁLLÍTÁS 1930, 193. sz.; ERNST AUKCIÓ 1935, 712. sz. XXXVII. tábla. Eredeti üvegnegatívja: IM Adattár NLT 4337 29 Az 1912-es Kisplasztikái kiállítás átvételi papírjai, bejelentő ívei egyelőre leltározatlanok az Iparművészeti Múzeum Adattárában. Saját tárgyairól alapos listát készíttetett Faragó Ödön, becslési értékkel együtt. Úgy tűnik, nem minden átadott tárgy került végül bemutatásra. wTalán erről írhatta Géber Antal (műgyűjtőkről szóló kéziratának másolata IM Adattár): „Egy román oroszlányformájú akvamanile, (sic!) amely valamely magyar vidéki templomból került hozzá, egy amerikai vásárolta meg... ” Mindenesetre hagyatékának árverésén 1935-ben már nem találjuk a tárgyak között.
