Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Horváth Hilda: Faragó Ödön, a „zalai láma” iparművészeti gyűjteménye
230 Horváth Hilda szont eltért magyar példaképe, Ráth György műgyűjtői ízlésétől: ott jórészt itáliai és németalföldi müvek alkották a képtárat. Ráth György kollekciója a következő gyűjteménycsoportokból állt: metszett kövek, több mint kétszáz ötvöstárgy, mintegy félszáz görög-római s egyéb kis- bronz, antik kerámia, puszpángfaragványok, ólomérmék és bronzplakettek, ékszerek, félszáz festmény, márványszobrok, majdnem háromszáz darab porcelántárgy, bútorok, ezüst asztali készletek, keleti bronzok és porcelánok, textíliák, keleti szőnyegek, kárpitok, csipkék és egyéb különféle műalkotások. Összességében jóval ezer fölött volt a tárgyak száma. Hozzávetőleges értéküket tekintve egymillióegyszázezer korona, melynek mintegy hatvan százalékát a festmények tették ki. Ráth gyűjtésének lényege igazából az otthonteremtés volt, azaz feleségével együtt - akit elsősorban az ezüstök, apró ezüsttárgyak, porcelánok vonzottak — műalkotásokkal rendezte be villáját a Városligeti fasorban: a műtárgyak között, azokkal együtt él. Faragó Ráthhoz hasonlóan eklektikus ízlésű, művészi igényű, sajátos karakterű, műtárgyakban dúskáló otthont teremtett. Gazdag művészi otthont, ahol mindenféle stílusbeli megkötés nélkül alakította ki az enteriőröket, otthonná formálva igazán egyéni és sokoldalú gyűjteményét. Egykori, Alkotmány utca 10. szám alatti lakásának enteriőr-felvételeit a Magyar Iparművészet című folyóirat 1926. évi 3-5. számából (1-3. kép) és hagyatékának 1935-ben rendezett árverési katalógusából8 ismerhetjük meg; (5-6. kép) az egyik fotón stílszerűen a tárgyak között fotóztatta le magát. A műtárgyak egyszersmind lakása berendezési tárgyai voltak, s Ráth Györgyhöz hasonlóan Faragó Ödön is benne élt a gyűjteményben. A falakon több sorban festmények függtek, a párkányokon nagy tálak sorakoztak. A porcelánok és fajanszok többnyire vitrinekben kaptak helyet. A kisplasztikák szabadon elhelyezve, szétszórtan a lakásban mindenütt jelen voltak, s különös hangsúlyt jelentettek az egyes szobákban a nagyméretű szobrok, faragványok (tükör és képkeretek, frízek, pilaszter, oszlopok) és az óriás vázák.9 Volt néhány olyan tárgy - mint egy látványos díszítésű kétoszlopos állóóra,10 egy dúsan faragott széles ágy,11 egy hatalmas függő lámpás, faragott női félalakkal (ún. Luster-Weibchen, mely 17. századi német enteriőrök jellegzetes eleme volt12) - amely rögtön meghatározta és egyedivé is tette az egyes helyiségek hangulatát. A sajátosan berendezett szobákat igazából a textilek fogták egybe. Nem a dekoratív színfoltként odavetett egy-egy párna vagy miseruha, (utóbbiak profán elhelyezésére másutt, például Wolfner Gyula egykori Eskü téri otthonában is találunk példát), hanem a többi textília: részben az egyik átjáróra függesztett szőttesek, de leginkább a padlót beborító keleti szőnyegek, melyek között oszmán-török és kaukázusi darabok egyaránt voltak.13 Igen jellegzetes, ahogy az európai és keleti dísztárgyak egymás mellé kerültek, s szembeszökő, hogy Faragó milyen bátran variálta a különböző méretű és arányú tárgyakat. A műtárgyak igazi kavalkádja vette körül, melyek nemcsak térbeli és időbeli eredetüket, hanem technikai kivitelezésüket és méretüket tekintve is sokfélék voltak. Együttesük izgalmas, érdekes és meglepő hatást eredményezett. 1907. amateur kiállítás: kétpólusú gyűjtés Faragó Ödön - több polgári, illetve ’parvenü’ gyűjtőhöz hasonlóan — első alkalommal a budapesti „ama- teurök”, azaz műgyűjtők kiállításán, 1907-ben az Ipar- művészeti Múzeumban mutatkozott be, immár elismerésre méltó kollekcióval. A kiállításon szereplő több mint 120 tárgya gyűjtésének akkori főbb irányait jelezte, elsősorban különféle típusú és anyagú távol-keleti (kínai és japán) tárgyakkal. Emellett jelentős számban voltak 16-18. századi gyűrűk, egyéb ékszerek, továbbá miniatűrök, európai porcelánok és különféle plasztikai alkotások. A legnagyobb értéket egy limoges-i zománc tál és egy arany nécessaire jelentette. A gyűjtés iránya, illetve leginkább a főbb hangsúlyok azonban később megváltoztak Faragó mintegy négy évtizednyi gyüjtőtevékenysége során. Keleti orientáltsága évtizedekig jellemezte, amit az Iparművészeti Múzeumban 1929-ben megrendezett Keleti Művészeti Kiállítás katalógusa (szerkesztette Csányi Károly és Felvinczi Takács Zoltán) is alátámaszt: a kiállítók között ő is szerepelt.14 Gyűjtésének fő irányát tekintve a legnagyobb for8 1907-ben, az amateur kiállítás címjegyzékében, s 1912-ben is a kisplasztikái kiállítás kapcsán a Podmaniczky utca 14. szám alatti elérhetőség szerepel. 9 Például: Nagy fajansz díszváza, kék kínai modorú díszítéssel, bronz talapzaton. Frankfurt, 1700 körül - ERNST AUKCIÓ 1935,361. sz. XL1II. tábla. 10 RÉGI ÓRAK 1925, 101. sz.; ERNST AUKCIÓ 1935, 853. sz. 11 ERNST AUKCIÓ 1935, 1128. sz. XLII. tábla. 12 Faragó fotógyűjteményében található 17. századi német enteriőrre példa: IM Adattár FLT 25889 13 Faragó két szőnyeggel vett részt 1924-ben a Magyar Szőnyegkedvelők Egyesületének régi keleti szőnyegkiállításán az Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeumban: SZŐNYEGKIÁLLÍTAS 1924, 18. sz.: Kis Usak imaszőnyeg, Anatólia, 17. sz.; 106. sz.: Kuba szőnyeg, Kaukázus, 17. sz. 14 Keleti tárgyak gyűjtéséről FAJCSÁK 2009
