Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Kostyál László: Pataky Andor (1891–1945) emlékezete
Pataky Andor (1891-1945) emlékezete 219 Az oroszlán, illetve a turul visszatérő motívumot képez, bár a figura variálására Pataky általában gondot fordított. Mihályfa és Zalaboldogfa szobrát egy másik elem köti össze: a felrobbant ágyú összetört kereke, amelyen a rohamra induló - az egyiken kézigránátot dobó, a másikon puskáját sújtásra emelő - katona éppen átgázol. A két alak kétségkívül a művész legsikerültebb emlékműszobrai közé tartozik. Az anatómiai hiányosságok és a bizonyos fokú szögletesség elhalványodnak a figura mozdulatának életszerűsége mögött. A kevéssé megtört, piramidális kompozíciós alapséma mindkét esetben harmonikus zártságot eredményez. Mozgalmasabb ilyen szempontból a magas relief technikával készült zalaistvándi csoport - ahol a két rohamozó katona egyike szuronyt szegezve tör előre, a halálos lövést kapó bajtársa viszont fejéhez kapva hanyatlik hátra -, és a zalalövői emlék géppuskával célzó, illetve gránátot hajító figura-kettőse, azonban a művész mindig szembetűnő odafigyeléssel építette fel a kompozíciót. Istvánd domborművén ez X alapra épül, amit dinamikussá tesz a két figura ellentétes irányú mozgása. Mind a részletkialakítást, mind a plasztikai megoldást tekintve ez mondható a legsikerültebbnek az emlékcsoportban. A kávási emlékművet díszítő, rendkívül szűk kivágató domborművön egy szuronyt szegezve rohamozó katona mögött ágaskodó lován kardját előrenyújtó huszár látszik, de mindkét alak csak részlegesen kerül megmintázásra. Talán ennek is köszönhető, hogy a kompozíció zavaros, a mozdulatok szögletesek, a térmélység érzékeltetése sikerületlen. Ennél kétségkívül könnyebb dolga volt Patakynak Pacsán, ahol egyetlen álló, erőteljesen mintázott alak került az emlékműre, viszont ez a leginkább sematikus figurái közé tartozik. Gyepükajánon az a pillanat került megjelenítésre, amikor a falu tanítója, a háborúban hadnagyként elesett Vitai Dávid gyilkos golyótól eltalálva a fejéhez kap, puskáját kiejti a kezéből, lába megbicsaklik.59 A Kisgörbőn körbejárható oroszlános allegória Hot- tón szinte ugyanúgy, de relief formában jelenik meg. Az állat sörényét és hatalmas vállizmait, illetve félelmetes fogait talán eltúlzó mértékben hangsúlyozó megfogalmazás a realitást teljes mértékben a jelképes mondanivalónak rendelte alá. Ugyancsak az erőt szimbolizáló részleteket (karom, csőr) hangsúlyozta a művész a turulszobrain is, ezekben azonban — talán a nem túl szerencsésen megkettőzött, legkevésbé részletezett óhídi turulpárt leszámítva - több életszerűséget érezni. A legsikerültebb kétségkívül a kiterjesztett szárnyait uralkodói méltóságjelvényként viselő vin- dornyaszőlősi megoldás. Pataky köztéri alkotásai egy kivétellel műkőből készültek, és szignó nem szerepel rajtuk. Ez az utókor számára különösen megnehezíti tevékenységének esetleges további feltérképezését, hiszen a sajtóból nem ismert, jelzetlen emlékműszobrok müvészkézhez kötése ebben az egyéni stílusjegyeket alig felvonultató műfajban meglehetősen problémás. A helyzetet az is bonyolítja, hogy a később felállított szobrok nem Pataky türjei műtermében készültek, az ő modelljeit egy erre berendezkedett kőfaragó műhelyben öntötték ki. Ez több esetben (nem egyértelmű, hogy mindig) Si- poss Dezső zalaegerszegi kőfaragó műhelye volt, aki saját maga is számos figurával ellátott hősi emlékművet készített (Pusztaszentlászló, Csatár, Zalaegerszeg stb.). A zalaszentgróti hősi emlékmű turulja az egyetlen kivételként bronzból készült, talapzatán Pataky névaláírása és az évszám („937”) olvasható. Az eredeti emlékművet (pontosabban díszkutat) húsz éve, 1992- ben elbontották, és fő motívumának, a művész turulfigurájának megtartásával egy új, kibővített tartalmú, elegánsabb, gránitborítású emlékművet állítottak helyette. Ma már nehezen deríthető ki, hogy a nála szokatlan anyaghasználat minek köszönhető, talán Zala- szentgrót a környező falvakénál kicsit nagyobb anyagi erőre támaszkodó igényességének. A turul kicsinyített (1:2-es?) gipszmodellje évtizedeken keresztül egy zalaegerszegi családi otthon dísze volt. A Dobronhegyről Csonkahegyhát felé vezető út szerpentinje mellett áll 1936 óta Pataky Andor Patrona Hungariae-szobra (25. kép). A feliratát tartalmazó, a „Boldogasszony anyánk” kezdetű népének négy sorát idéző márványtábla szerint ugyan 1938-ban állították fel, ami ellentmondani látszik a 44. jegyzetben szereplő újsághír két évvel korábbi dátumának, azonban ez a tábla a szobor 1982-es felújítása alkalmával készült, így alapos okkal feltételezhető, hogy a szoborállításra még emlékező falusiak a dátum szempontjából bizonytalanok voltak. A szobor enyhén kontraposztos állásban, lehajtott fejű fiatal nőalakot mutat, köpenye fejére borul, mögötte tányérszerű glória, kezeit alázatos módon keresztezi maga előtt. Arckifejezése imájának lelki intenzitását jelzi, és figurájának egésze is arra utal, hogy ő nem a mi világunk, hanem egy szellemi szféra részese. Testének formáit a bő drapéria eltakarja. Beállítása konvencionális, Máriára utaló, azonban semmilyen attribútum nem jelzi, hogy itt a Magyarok Nagyasszonya áll előttünk, csupán a felirat 59 HAJAS 1998, 40.
