Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Cseh Valentin: A amerikai 15. légi hadsereg bombázóinak tevékenysége a zalai olajmezők felett a második világháborúban
200 Cseh Valentin amerikaiak azt is, hogy a MAORT magyar szakemberei hogyan álcázták a kutakat.7 Még viszonylag távol volt hazánktól a front, amikor 1943. január 14-26. között a marokkói Casablancában a Trident fedőnéven megrendezett konferencián fontos döntésekre került sor. A tanácskozáson Franklin D. Roosevelt amerikai elnök és Winston S. Churchill brit miniszterelnök vezetésével a két ország haderejének vezérkari főnökei és a katonai tanácsadóik bevonásával az amerikai és brit kormányzat képviselői megegyeztek abban, hogy összehangolják az amerikai és brit légierő tevékenységét, amelynek keretében már 1943-tól kezdve kiterjesztik a szövetséges légierő működését Dél-Európára. Az új elképzeléseket is tartalmazó Combined Bomber Offensive, vagyis a CBO-terv, melyet májustól már Pointblank fedőnéven használtak, a második légi front megnyitására fókuszált. Az elképzelések szerint a célpontok fontossági sorrendje így állt össze: 1. ) Tengeralattjáró-építő gyárak, 2. ) repülőgépipar, 3. ) közlekedés, 4. ) olajipar, 5. ) egyéb hadiipari létesítmények. A megegyezés ellenére a brit és amerikai katonai vezetés között komoly nézeteltérés uralkodott, mivel az amerikai Ira C. Eaker tábornok elsősorban célzott “precíziós” támadásokra akarta gépeit felhasználni, míg a brit Arthur Harris tábornok, a Bombázóparancsnokság főnöke, inkább a német nagyvárosok elleni szőnyegbombázásokat kívánta folytatni.8 E kettősség az amerikai és brit légierők között a háború végéig megmaradt, s e vitát a feleknek nem sikerült nyugvópontra juttatni. A hazánkra leselkedő veszélyt a nyugat-magyarországi megyéken át Dél-Németország felé átrepülő szövetséges nehézbombázó kötelékek jelezték.9 Egyelőre azonban nyilvánvaló politikai okokból elmaradt az ország bombázása. Erre az akkori kormányfő, Kállay Miklós később így emlékezett vissza: „Nemzetem örök hálára van kötelezve az angoloknak és az amerikaiaknak, hogy ezt elkerülhettük. 1944. március 19-e előtt egyetlen bomba sem hullott Magyarországra, eltekintve néhány jelentéktelen orosz támadástól. [...] Nyilván volt taktikai oka is a bombázások elmaradásának: e tekintetben nem voltunk az első vonalban. Romániát és Bulgáriát bombázták, bennünket nem. [...] Volt közöttünk egyfajta hallgatólagos megállapodás: mi nem zavarjuk őket, nem lövünk rájuk, ők sem bántanak minket. ”10 11 Az amerikai és brit bombázóerők, illetve a Magyar Királyi Honvéd Légierő A hazánk elleni légitámadásokat a Földközi-tengeri Szövetséges Légierő" alárendeltségébe, és a Földközi-tengeri Szövetséges Stratégiai Légierő12 kötelékébe tartozó amerikai 15. légi hadsereg13 és a brit királyi légierő (RAF) 205. bombázócsoportja14 hajtotta végre, de az ún. ingabombázások15 keretében az angliai székhelyű amerikai 8. légi hadsereg is részt vett néhány támadásban 1944 nyarán. A Magyarország elleni bombázások nagy részét a már említett CBO-terv alapján az a 15. légi hadsereg hajtotta végre, amelynek az egységei - a RAF 205. bombázócsoportjával16 együtt - 1943 decemberéig Tu7 AFHRA K-67/02, May, 1944, 19. 8 KEEGAN 2003, 722. 9 Az első átrepülésre 1943. augusztus 13-án került sor, amikor az amerikai 201. ideiglenes bombázóezred repülői a Juggler-hadművelet keretében támadást intéztek a bécsújhelyi Messerchmitt Művek ellen. Ekkor Győr, Moson és Pozsony, Somogy, Sopron, Vas, Veszprém és Zala vármegyékben légiriadót rendeltek el. Érdekesség, hogy ez volt az első magyarországi légiriadó, amit a zalaegerszegi Arany Bárány Szállodába települt 15. kerületi légvédelmi központ rendelt el az Országos Légvédelmi Központ utasítására délután 13:30-kor. VERESS D. 1981, 151., PATAKY- ROZSOS - SÁRHIDAII. 1992, 90. 10 KÁLLAY II 1991, 147-148. 11 Mediterranean Allied Air Force - MAAF 12 Mediterranean Allied Strategic Air Force - MASAF 13 United States Army Air Forces 15th Air Force 14 Royal Air Force No. 205. Group 15 A hadművelet (Operation Frantic Joe) lényege az volt, hogy az amerikai légierő szovjet repülőterek igénybevételével növelte a Közép-Európa ellen bevethető repülőgépek számát. A 8. légi hadsereg Angliából, a 15. légi hadsereg Dél-Olaszországból szállt fel a bevetésekre B-l 7-esekkel, s a bombázás után szovjet repülőtereken szálltak le. Ott a repülőgépeket megtankolták és feltöltötték bombákkal, majd a visszaúton más célt is támadtak, mielőtt olaszországi repülőtereken leszálltak, ahonnan eredeti bázisaikra tértek vissza. A hadművelet 1944. június 2-től 1944. október 11-ig tartott, és 8 bevetés volt, majd szovjet követelésre e katonai vállalkozást leállították. SIPOS 1997, 191-192. 16 A szövetségesek közötti megegyezés értelmében a brit királyi légierő (RAF) 205. bombázócsoportja fő feladatául a Duna elaknásítását szabta a Gardening (kertészkedés) hadművelet keretében. Ezt a köteléket 1941. október 23-án hozták létre: 7 bombázóezrede volt, amelyekben 180-200 db nehézbombázót használtak a bevetések során. A brit királyi légierő 205. bombázócsoportja a következő egységekből állt: 231. Bomber Wing (37., 70. század); 236. BW(40., 104. század); 240. BW (178., 614. század); 330. BW (140., 150. század); 344. BW (148., 1578. század), valamint a dél-afrikai légierő (SAAF - South African Air Force) 31., 34., 614. és 1586. századaiból, továbbá a légierő két lengyel századából (138., és 170.). A 205. bombázócsoport századai közül a 37., 40., 70., 104., 140., 150. Vickers Wellington, a 138., 148., 170., 614. (SAAF), 1586., 1578. Handley Page Halifax, míg a 31., 34., 178., 614. (RAF) századok B-24D Liberator típusú bombázókkal voltak felszerelve. A 205. bombázócsoport gépeinek a száma 180-200 db között mozgott. SIPOS 1997, 54., a 205. bombázócsoport történetére vonatkozóan lásd: Granfield, Alun: Bombers over Sand and Snow. 205. Group RAF in World War II. Pen & Sword Aviation, Barnsley, 2011.
