Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Bekő Tamás: Zalatárnokiak a Donnál, 1942–1943
176 Bekő Tamás Zalatárnoki honvédek a keleti hadszíntéren, 1942-1943 Életrajzi adattár BÁRCZAY BÉLA (Zalaegerszeg, 1905. február 27. — Zalaegerszeg, 1977. január 5. an. Deák Emma) tartalékos főhadnagy. Foglalkozása gazdász, földbirtokos, a mozgósítás idején nőtlen, zalatárnoki lakos. Tényleges katonaidejét 1929. október 1. — 1930. július 30-ig a budapesti 1. honvéd huszárezred alakulatánál töltötte. 1938. szeptember 21-én ismét behívták katonának, akkor két hónapig Szombathelyen, majd 1940. július 1-től október végéig a Veszprém megyei Kádártán és Erdélyben teljesített szolgálatot. Az ország gyarapító hadműveletekben való részvételéért megkapta az Erdélyi Emlékérmet. 1942. március 19-én újra bevonult Kádártára, majd a III. fogatolt vonatosztály kötelékével - mint tartalékos főhadnagy - a szovjet hadszíntérre került. Egységével megjárta az ellenséges hadműveleti terület teljes egészét, s bár ismereteink szerint nem harcolt az első vonalban, ő maga is átélte a doni katasztrófát. 1943. február 25-én szerelték le végérvényesen. Hadtörténelmi Levéltár — M. kir. Honvédelmi Minisztérium. Tiszti személyügyi és anyakönyvi lapok, minősítési táblázatok, (a továbbiakban: HL HM AKVI) Bárczay Béla tiszti okmánygyűjtője. Csegezi Józsefné Hunyadi Zsuzsanna szóbeli közlése. (29. kép) BECS JÓZSEF (Zalatárnok, 1916. május 25. an. Kovács Mária) honvéd. Foglalkozása földműves, a háború kezdetén nőtlen, zalatárnoki lakos. Tényleges katonai szolgálatra 1938-ban vonult be a nagykanizsai 17/1. zászlóaljhoz. Az orosz frontra 1942 októberében került ki, ahol a 47/111. zászlóalj 7. puskás századának kötelékében, a Brjanszki-erdőben teljesített harctéri feladatokat. 1943 márciusában részese volt annak, amikor Szeredina Buda környékén Matkovits Lajos géppuskás századparancsnok kényszerhelyzetben átvette a zászlóalj parancsnokságot, és katonáit kivezette a szovjet gyűrűből. 1944-ben az Alföldön harcolt, majd ezt követően átállt a Vörös Hadsereghez. Zegi. Tsz. 1. St. 63/1991., Sipos Béla zalatárnoki lakos szóbeli közlése. BECZE JÓZSEF (Zalatárnok, 1913. március 23. - Csesztreg, 1980. június 4. an. Hermán Verona) rendfokozata nem ismert. Frontszolgálatának kezdetén nős, külsősárdi lakos. Részt vett az oroszországi hadműveletekben, de alakulatára és katonai szolgálatára vonatkozólag nincsenek bővebb adataink. A visszaemlékezés szerint harcolt a lengyel hadszíntéren is, 1943 őszén pedig Doszpot Lajos honvéd több ízben is találkozott vele a keleti fronton. Becze István zalatárnoki lakos szóbeli közlése. Doszpot Lajos 1943 október-novemberben írt tábori levelezőlapjai. BECS SÁNDOR (Pusztaszentlászló, 1918. február 21. an. Bán Júlia) szakaszvezető. Foglalkozása földműves, 1942 tavaszán nőtlen, zalatárnoki lakos. 1939-1941 között részt vett a felvidéki, az erdélyi és a délvidéki bevonulásokon, amiért mindhárom emlékérmet megkapta. A mozgósítás idején az 1. felderítő zászlóalj kötelékében került ki a keleti hadszíntérre, ahol visszaemlékezések szerint, harcolt a voronyezsi páncélos ütközetben. 1942. október 27-i kihirdetéssel Magyar Bronz Vitézségi Érem kitüntetésben részesült. 1943. január 18-án Matryne és Gesowo települések közt megsérült, majd lábzúzódással kezelték a növi oszkoli katonai kórházban. Ezt követően 1943 februárjában nyomtalanul eltűnt. Hadtörténelmi Levéltár — M. kir. Honvédelmi Minisztérium 22. v. [háborús veszteségek nyilvántartása] osztály iratai, HL HM 22. v. oszt. 745386/1943. (a továbbiakban: HL HM 22. v. oszt.) Nagy József zalatárnoki lakos szóbeli közlése. BELSŐ JÁNOS vitéz (Szentkozmadombja, 1895. február 25. an. Pálos Julianna) tartalékos szakaszvezető címzetes őrmester. 1942-ben barátföldi lakos. Az orosz hadszíntérre a III. fogatolt vonatosztály kötelékében vonult ki, ahol 1943 januárjában vesegyulladással kezelték az 535. tábori kórházban. HLHM 22. v. oszt., 756107/1943. BOGDÁN JÓZSEF (Szentkozmadombja, 1904. március 12. an. Pálos Terézia) honvéd. 1942 tavaszán a 9. könnyű hadosztály 3. élelmiszerraktárával vonult ki a keleti hadszíntérre. A doni visszavonulás során eltűnt, és vélhetően hősi halált halt 1943. január 27-én.
