Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)

Muzeológiai tanulmányok - Bekő Tamás: Zalatárnokiak a Donnál, 1942–1943

Zalatárnokiak a Donnál, 1942-1943 171 is elősegítette, hogy az áttörés pillanatában a magyar hadseregparancsnokság nem rendelkezett komoly erőt képviselő és bevethető tartalékállománnyal, így a cér­navékonyságú védelmi vonal könnyen átszakadt. A karácsonyi ünnepek a fronton viszonylag nyu­godtan teltek, de a zalai alakulatok egy részét még az év utolsó napjaiban is bevetették (20-21. kép). 1942. december 30-án a Gremjacsjétől északra kialakított szovjet hídfő elleni támadásban a tárnoki bakák is részt vettek. Sipos Béla, aki szintén tevékeny részese volt a sikertelen akciónak, a következőket írja erről az eseményről:49 ,,December 30. Este 6 órakor kezdődött a gennyfolt pucolás. Olyan benyomást keltett a heves tüzérségi és aknavető össztűz, mint pl. a nyári támadás. Én is 115 db-ot lőttem. Sajnos a harc kudarccal végződött. Nem sikerült. Pedig a ruszki nehézfegyverrel alig lőtt, úgy le volt fogva. A vállalkozó - Kékedi főhadnagy - pa­rancsnok megsebesülése okozta a pánikot, melyből fe­jetlenség lett. Veszteségünk 10 halott, 30 sebesült. December 31. Szomorú a szilveszter reggele, mikor szegény magyar bajtársak holttesteit és a sebesültek tömegeit kell szállítani az örök sírba és a segélyhelyre. Egy kis jeltelen tömegsír fogja némán hirdetni, hogy ott pihen pár hős magyar, kiknek ez a sors jutott, hogy az 1942-es év utolsó napján hagyják itt az árnyékvi­lágot. ” Ezt követően a magyar 2. hadsereg napjai meg vol­tak számlálva. Ami hetek óta várható és érezhető volt, bekövetkezett. A Vörös Hadsereg támadó alakulatai alapos, felkészült és gondos előkészítés után, 1943. ja­nuár 12-én Urivnál áttörték a doni arcvonalat, és meg­kezdték az előrenyomulást. A leharcolt és gyengén fel­szerelt magyar hadsereg védelme az embertelen hideg időjárás és rettenetes túlerő hatására rövid időn belül felmorzsolódott. Az áttörés borzalmait csak néhány IV. hadtestbeli tárnoki honvéd élte meg testközelben, a többi községbeli honvéd ez időben az északi arcvo­nalat védte, és csak január 26-án és 27-én kezdte meg a visszavonulást. A 111. hadtest utóvédje a 9. könnyű hadosztály 17/III. zászlóalja volt, amely - sorai közt számos zalatárnoki honvéddel — a 2. hadsereg vala­mennyi alakulatát beleértve, utolsóként hagyta el a Don menti állásokat. Sipos Béla szakaszvezető hónapok óta várt leváltá­sa éppen a doni áttörés és a visszavonulás időszakára esett. Harctéri naplójában így emlékezett vissza ezek­re a szörnyű napokra:50 „ Január 13. Délután itt hagytuk a kolhozt, mondha­tom boldogan. Mozdonyállásból este indulunk. Sztaro Nyikolszkojéig mentünk kb. 20 km-t, nagyon elfárad­tunk. Hitvány házakban, földön fekszünk. Január 14. Egész éjjel jól aludtam. Pihenés egész nap. Este eligazításon azt a parancsot kapom, hogy reggel 4 óra 20 perckor indulunk tovább. Jó hangu­latban vagyunk este, megy a nóta. Éjjel jön hozzám a hírvivő, hogy az indulásból nem lesz a további pa­rancsig semmi. A hitvány kemencében olyan erős tüzet raktunk, hogy a feneke kigyulladt. Január 15. Éjfél után tűzoltással foglalkozunk. Legalább -30 fok hideg van. Majdhogy meg nem fa­gyunk a hideg kuckóban. Reggel szomorúan vettem tudomásul, hogy az oroszok tőlünk délre betörtek, és hazamenet helyett a bevetéssel számolhatunk. Rossz a hangulat a rideg házban. Este idemenekül a hadtest- vonat, sok ellátó és gazdasági hivatal délről-északra. Este megint befűtöttünk. Január 16. Rettenetes hideg éjszaka. Legalább -30-35 fok. Délután újra megrakjuk a tüzet a szpics- kiben. Nagyon rossz és hideg helyünk van. Várunk és fekszünk; szenvedünk. Este óvatosan tüzelünk, majd­nem megfagyunk. Január 17. Rettenetes hideg, -35-40 fok hajnal­ban. Délelőtt riadóztatnak, és mint puskásszázadok fogunk szerepelni. Az én szakaszommal be vagyunk osztva egy puskás hadnagy parancsnoksága alá. A szállásunk változik, de helyet csak nagy nehezen tu­dunk kapni. Kosztunk, úgy látszik, lesz dosztig. Olyan hideg az este és az éjszaka, hogy a fák durrognak. Azt csodálom, hogy meg nem fagyunk, fél napokig meleg ruha nélkül kint a hidegen, és a lovak hihetetlen sokat kibírnak. Január 18. Egy elég rendes helyre szállásolunk. Jól alszom (ez is fontos). Lányok is vannak itt, este megint riadó. Rettenetes hideg van, és állítólag autóra rakva visznek ki a vonalba. Elkeseredett pofával aggatjuk a falba a körmeinket, de egyelőre semmi nem lett. Ugyanoda visszaérünk, ahonnét elindultunk. Tele volt már a helyünk, de mégis jut hely. Január 19. Csak úgy kuporodva, ülve alszunk. Dél­ben riadó teljesen felszerelve, de visszajöttünk, nem lett semmi. Az idő meggyöngült és a hó esik. Este jól alszom. A szolgálat, járőrözés erősül. Este tudomá­somra adja a főhadnagy úr, hogy a szakaszomat szét-, 49 Frontnaplók 1992, 93-94. 50 Frontnaplók 1992,96-98.

Next

/
Oldalképek
Tartalom