Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)

Muzeológiai tanulmányok - Hováth László: Római bronzserpenyő a Murából, Tótszerdahelyen (Zala megye)

120

Horváth László

a koronglyuk átmérője: 19,5 mm, leltári száma: GyN. 265. A bronzserpenyő jelenleg a nagykanizsai Thúry György Múzeum állandó kiállításában látható.

A szakirodalom a bronzlemezből készített serpenyőkön kívül az öntött eljárással gyártott példányokat elsősorban a nyél jellegzetességei alapján osztályozta, melynek alapjait H. Willers rakta le a

20. század elején.3 A serpenyők tipológiája még ma is tulajdonképpen ezt a felosztást használja, így például megkülönböztetünk hattyúfej-kengyeles, korongos- nyelü serpenyőt a korongon fél holdas, kerek, lóherelevél alakú kivágással, vagy három kis lyukkal a nyélen. A különböző variánsok mellett ezeken belül két alapvető típust szoktak még elkülöníteni: a mély és a lapos („kanálszerű”) formát.4

A kerek kivágású korongos nyelű bronzserpenyő a római bronzipar egyik legelterjedtebb típusa volt, a birodalmon belül és kívül egyaránt. Gyártásukat Dél-Itáliában már Augustus korában elkezdték, s egészen a 2. század elejéig folytatták. Itálián kívül Galliában, Lyon környékén alakult ki egy gyártási centrum az 1. század harmadik harmadában, ahol először alapvetően az itáliai formákat utánozták, majd később néhány kisebb, de jellegzetes változtatást (például tagolt serpenyőforma: Gödáker-típus) hajtottak végre termékeiken. A korongos nyelű serpenyőket a 3. század elejéig gyártották itt.5

Szabó Klára 1990-ben megjelent tanulmányában Pannóniából összesen 14 lelőhelyről tesz említést ilyen típusú serpenyőről (Müllendorf, Balf, Savaria-Szom- bathely, Brigetio-Szőny, Aquincum-Budapest, Vetus Salina-Adony, Szőlősgyörök, Mursa-Osijek, Surcin, Siscia-Sisak, Scitarjevo, Gyulafirátót, Inota, Öskü).6 Ez a lista azóta tudomásunk szerint csupán a tótszerdahelyi lelőhellyel gyarapodott; a 2008-ban az egykori Aquincum területéhez tartozó Harsánylejtő lelőhelyen végzett feltáráskor előkerült bronzserpenyő töredék a

félholdas kivágású típusba sorolható.7

Mint a tótszerdahelyi serpenyő leírásának elején említettem, ez a példány formáját illetően a mély, meredek és profilálatlan oldalfalával; a sima, kevéssé be- mélyedő esztergályozott aljával; a lapos és a széleket alig bemélyedő árokkal kísért nyelével a serpenyők korai csoportjába tartozik (Radnóti 11/14, Eggers 140, Tassinari G 3100, Petrovszky V, 1 típus).

Ez a leírás Radnóti besorolásánál tulajdonképpen a félholdas kivágású serpenyőkre áll, a szerző meg is jegyzi, hogy „ez a tagolatlan serpenyőforma a holdas nyéltípussal szokott előfordulni, s így valószínűleg a korábbi dél-itáliai gyártmányokra jellemző”.8 A nyél végén a kisebb korong nagyobb kerek lyukkal a délitáliai példányoknál fordul elő, míg a galliaiaknál a kerek kivágás általában kicsi.9 Mint látni fogjuk, a serpenyőnknek nemcsak a formája, hanem a díszítése is korai gyártási időre utal.

A különböző nyéltípusú és öntött bronzserpenyők közül a hattyúfej-kengyelest kezdték el legkorábban, a Kr. e. 1. század második felében gyártani az alexandriai bronzipar jelentős hatása mellett Dél-Itáliában (Eggers 131-136), s nagyjából az 1. század közepéig,10 esetleg a Flavius kor végéig tartott a gyártásuk.11 A tipológiai sorrendben következő félhold alakú kivágású korongos serpenyők (Eggers 137-138) gyártási ideje megközelítően felöleli a Kr. u. 1. századot, de valószínűleg gyártják még a 2. században is, sőt használatuk hosszabb időre is kinyúlik.12 A nyélkorongon kerek kivágású példányokról már fentebb összefoglalóan szóltam. Tehát a különböző nyéltípusú serpenyőket időben egymással párhuzamosan is gyártották az 1. század elején, elsősorban Dél-Itáliában.13 Radnóti Aladár említ egy nagyon jó példát arra, hogy egyetlen egy bronzműves, nevezetesen Cn. Trebellius Romanus négy különböző formájú serpenyőt is gyártott az 1. század első felében Közép-Itáliában (Róma?), vagy Campaniában.14

3 WILLERS 1907, 69-82.

4 Például: RADNÓTI 1938, 9.; EGGERS 1951, Taf. 12.; DEN BOESTERD 1956, 1-13.; RAEV 1977, 617-618.; HORVÁTH 1981, 76-77.; BRESCAK 1982, 11-16.; SZABÓ 1990b, 131-143.; PETROVSZKY 1993, 29-91.; BOLLA 1994, 34-43.; KARASOVÁ 1998, 29-37.; SEDL- MAYER 1999, 79-87.; BIENERT 2007, 73-90.

5 RADNÓTI 1938, 42., 50.; SZABÓ 1990a, 23.; SZABÓ 1990b, 142.

6 SZABÓ 1990a, 23.

7 Aquincumi Füzetek 15,2009, 75-76., 3. kép; Láng Orsolya ásatásán a Budapest, III. kerület (Óbuda), Csúcshegy-Harsánylejtő lelőhelyen egy 2. századra keltezhető gödörből egy bronz patera töredéke, érmek és egy noricum-pannoniai típusú szárnyas fibula került elő. Az ásató volt szíves bővebb felvilágosítást is adni, valamint kitűnő minőségű fényképfelvételeket küldeni a serpenyőről számomra, amelyek alapján az egyszerű thyrsosbottal díszített öntött nyéltöredék egy korábbi serpenyőhöz tartozhatott, s ezt a töredéket használták fel egy másik serpenyő javításánál. A nyéltöredék végén lévő korong egyik fele hiányzik, egykor letörött, azonban világosan látszik a megmaradt ívből, hogy félholdas kivágású lehetett. Láng Orsolya szíves segítségét ezen az úton is köszönöm.

8 RADNÓTI 1938,43.

9 RADNÓTI 1938, 47.; SZABÓ 1990a, 23.

10 WILLERS 1907, 73-76.; RADNÓTI 1938, 21.; BRESCAK, 12-14, Fig. 1.

11 SZABÓ 1990b, 132.

12 WILLERS 1907, 76-77.; RADNÓTI 1938, 33, 4L; BRESÓAK, 14, Fig. 1.

13 Például BRESCAK 1982, 11-16, Fig. 1.

14 RADNÓTI 1938, 37.; BOLLA 1992, 28.; PETROVSZKY 1993, 169, T.08: késő Augustus/kora Tiberius kori, kb. Kr. u. 10/15-35/45.