Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Tanulmányok Mindszenty Józsefről - Balogh Margit: A pályakezdés. Pehm József életútja a diákévektől az apátplébánosi kinevezéséig
ZALAI MÚZEUM 21 2013 11 Balogh Margit A pályakezdés Pehm József életútja a diákévektől az apátplébánosi kinevezésig Gimnáziumi tanulmányok A kiskamasz Pehm József alighanem 1903-ban indult először nagyobb útra szülőfalujából, amikor beiratkozott a vasi megyeszékhely neves oktatási-nevelési intézményébe, a premontrei rend Szombathelyi Kir. Kath. Főgimnáziumába. A falu por- és sártengeréhez szokott fiút lenyűgözte a negyvenezer lakosú iskolaváros: a kövezett utak, a terek, a parkok, az öreg templomok, a márvány székesegyház, s szinte restelkedett, ha a mindszenti vert falú elemi iskoláját összevetette a palotának is beillő, hatalmas, világos, tiszta gimnáziummal. Itteni élményei döntően befolyásolják egész szellemi világát, sorsát és pályáját. A bevett szokásnak megfelelően szállást és kosztot egy szombathelyi családnál kapott. Az első osztályt még nyolcvanan kezdték, de kilencen már év közben kimaradtak. A gimnázium katolikus szellemű ugyan, de nem mondható dogmatikusnak vagy túlságosan konzervatívnak. A felekezeti nyitottságot igazolja, hogy a 71 diákból 47 katolikus, 15 zsidó, 6 evangélikus, 3 református vallású volt. A nemzetiségi hovatartozást tekintve erősen a magyarok javára billent a mérleg: 65 magyar, 5 német, 1 horvát gyermek járt az osztályba. Az osztálytársak többsége tisztviselő, értelmiségi, iparos vagy kereskedő szülőkkel dicsekedhetett, s nem a lenézett földműves származással: az iskola statisztikája szerint 20 tisztviselő, 15 orvos, ügyvéd, mérnök, 11 kereskedő, 10 kisiparos, 4 őstermelő és 11 egyéb foglalkozású szülő gyermeke fejezte be az első osztályt.1 Az egytanítós, osztatlan falusi népiskola után nem lehetett könnyű beilleszkedni a gimnáziumi életbe, leküzdeni a kisebbrendűségi érzést és a városi élet pallérozottságának hiányát. Nem volt egyszerű elérni a megfelelő tanulmányi eredményt sem. Emlékirataiban őszintén bevallja, hogy több év eltelt, mire behozta hátrányát a jobban felkészült városi fiúkhoz képest. A diák Pehm József érdemjegyei nem kiemelkedő tehetséget, inkább szorgalmat és szívósságot igazolnak. A négy osztályzatból álló skálán - l=jeles, 2=jó, 3=elégséges, 4=elégtelen - az alsó osztályokban még sok az elégséges (az első osztály végén hat, a harmadikban három), amivel a középmezőnyben végzett, és ez a tandíj elengedéséhez kevés volt. Ötödikben már csak görög nyelvből, számtanból és tornából kapott hármast, a hatodikban aztán a tíz tantárgyból négyre jelest és hatra jó érdemjegyet kapott, nyolcadikra a jelesek számát ötre növelte, míg hat tantárgyból jóra értékelték, tehát egyenletesen javult az „erős jó”-ig. Magyarból (az ötödiket és nyolcadikat kivéve) és történelemből már a második osztálytól jeles osztályzatot kapott. Amivel nem volt egyáltalán gondja, az a magaviselet.2 A gimnázium szigorúsága találkozott a Pehm fiú belső igényével a fegyelmezettség, a kitartás, a rend iránt. Akaratereje megedződött, s az eredmény nem maradt el. Hatodikos korában az iskola igazgatósága neki és Horváth Lajosnak ítélte a 100-100 koronával járó Okolicsányi-díjat. Ezt olyan tanulók kaphatták meg, „kik példás magaviseletűek s tanulmány tekintetében is dicséretet érdemelnek”.3 Majd a hetedik osztály végén harmadmagával a gimnázium egyik legnagyobb kitüntetésében, egy arany pénzjutalomban részesült. Ekkor már az osztály legjobbjai közé tartozott.4 Egy 1 EDELMANN 1904, 151. 2 KUNTAR 1992, 16. (A szerző adatait a gimnáziumi értesítők alapján néhol pontosítottuk.) - Évtizedekkel később az államvédelmet is érdekelte Mindszenty József tanulmányi előmenetele: adataik szerint az évi hét osztályozott tantárgyból legfeljebb háromra kapott jelest. 1911-ben szépírásból, magaviseletből és vallásból jeles, magyarból, latinból, földrajzból, természetrajzból és mennyiségtanból jó osztályzattal zárt. (ABTL 3.1.8. Sz-222.4. föl.) 3 KÁRPÁTI 1909, 77. 4 KÁRPÁTI 1910, 68. és 82.