Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - T. Bíró Katalin: Későrézkori kőeszközök Nagykanizsa környékéről
ZALAI MUZEUM 21 2013 101 T. Biró Katalin Későrézkori kőeszközök Nagykanizsa környékéről A közelmúltban számos olyan munka született, amely az őskori lelőhelyek kőeszköz anyagával foglalkozik. A korábban meglehetősen elhanyagolt terület dinamikus fejlődése akkor is örvendetes, ha ezeknek a munkáknak egy része (még) nem jelent meg, vagy a megjelenésre igen sokat kell, kellett várnunk. így a középső- és későneolit pattintott kőeszközök ösz- szefoglalója1 vagy a rézkori (és bronzkori) pattintott kőeszközök - elsősorban Magyarország középső és keleti területeit átfogó gyűjtése.2 A nyugat-magyarországi leletmentő ásatások kapcsán jelentős új rézkori leletanyagok állnak feldolgozás alatt, illetve kerültek közlésre.3 Megindult a bronzkori kőeszköz-anyag szisztematikus felgyűjtése is.4 Elkészült és megjelent néhány kiemelkedően fontos nagy rézkori lelőhely feldolgozása, amelyben a kőanyag vizsgálata is jelentős szerepet kapott: Tiszalúc,5 Budakalász,6 Balatonőszöd.7 Ebben a folyamatban különösen értékes minden olyan lelőhely, ahonnan egyértelmű leletösszefüggésben, tiszta rétegtani viszonyok közül kerülnek elő a kőeszközök. A kőeszköz ugyanis rendkívül konzervatív funkció- és formavilágot képvisel: ugyanaz a technikai megoldás (pl. penge, szilánk) évezredeken keresztül megfelelő lehetett. Csak a kőeszköz-anyag elenyésző hányada hordoz egyértelmű korjelző információkat, mint típus: egyes eszközfajták, formák, technológiai típusok a középső paleolitikum óta megfigyelhetőek a leletanyagban. A rézkori “inventárium” tehát szükségszerűen tartalmaz ismert, állandó formákat-jellemző sajátos típusok mellett, amelyeknek felismeréséhez, elkülönítéséhez viszont elengedhetetlen a “tiszta” lelőkörülmények közül, lehetőleg zárt objektumból származó kőanyag. A kőeszköz-anyag által hordozott másik fontos információ, a származási hely és az ebből következő kapcsolatrendszer vizsgálata, szintén csak hiteles lelőhelyekre alapozottan értékelhető. A rézkori kőesz- köz-nyersanyagvizsgálatok állásáról készített utolsó összefoglaló óta több mint negyed évszázad telt el:8 az újabb szintézis, vagy inkább a jelenlegi ismeretek rögzítése szintén megjelenésre vár.9 A kőeszközök előfordulásával, amint az ma már nyilvánvaló, a teljes őskor alatt számolnunk kell; egyelőre nehéz megítélni, hogy ebben mennyi a másodlagos felhasználás szerepe. A rézkor idején még egészen biztosan saját, önálló kőipar létezik, amelyben az újrafelhasználás, másodlagos használat csak eseti jelentőségű. Nagykanizsa közvetlen környékéről több ásatásból is ismerünk jelentős rézkori kőeszköz-együtteseket. Ilyen leletanyag került elő Horváth László ásatásaiból (Nagykanizsa-Sánc, Balaton-Lasinja kultúra, 136 kőeszköz;10 Nagykanizsa-lnkey kápolna, Baden (péceli) kultúra, 48 kőeszköz).11 Ezeket a leletegyütteseket még a nyolcvanas évek elején alkalmam volt tanulmányozni, adataikat összefoglaló elterjedési munkákban felhasználtam, de részletes közlésre nem kerültek. Megállapításaim a régi adatfelvételből eredően, különösen a csiszolt kőeszközök terén még pontosításra 1 BÍRÓ 1991, 1998 2 CS. BALOGH 1993, 2000, 2004, 2009 3 MARTON 2002 4 HORVÁTH T. 2004, 2009 5 KÖVECSES-VARGA 2005 6 CS. BALOGH 2009 7 ZANDLER-HORVÁTH 2010 8 PATAY 1976 9 BÍRÓ s.a. 10 KALICZ 1974-75 11 HORVÁTH L. 1984
