Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Bilkei Irén: Egy hivatalvállaló köznemes família a későközépkori Zalában, a Háshágyiak
ZALAI MÚZEUM 21 2013 137 Bilkei Irén Egy hivatalvállaló köznemes família a későközépkori Zalában, a Háshágyiak A Háshágyi család nevét adó Zalaháshágy falu neve először 1328-ban fordult elő egy oklevélben, amelyben I. (Anjou) Károly király a Csébi Pogány család őseinek adományozta Cséb birtokot és határjárást rendelt el.1 A falu neve nyelvészeti kutatások alapján a „hárs” fanévből származik2 és „Hassaagh” formában olvasható az idézett oklevélben, de a későbbi forrásokban számtalan változatban bukkant fel: Hashagi, Hasadi, Hassagi stb. A továbbiakban mind a település, mind a család nevét a mai forma alapján Háshágyi alakban használom. A középkori Zala megye jómódú középbirtokos családjára vonatkozó összefüggő levéltári anyag nincs. A Háshágyi család levéltára 17. századi kihalásuk után uraik, a Nádasdyak levéltárába került, majd ennek részeként 1671 után a Magyar Kamara levéltárába.3 Ma a MNL OL Diplomatikai Levéltára, a MNL Zala Megyei Levéltár Mohács előtti gyűjteménye, illetve a zalavári és a kapornaki konventek hiteleshelyi levéltáraiban vannak a Háshágyiakra vonatkozó források.4 A klasszikus magyar családtörténeti szakirodalom, mind Nagy Iván, mind Kempelen Béla munkája csak néhány sorban, mint kihalt családot említi őket.5 Az oklevelekből elszórt birtoktörténeti, családtörténeti és hivatalviselési információk állnak rendelkezésre, így ezek alapján kísérelem meg vázolni a középkori Zala megye egyik meghatározó középnemesi famíliájának birtokviszonyait és a családtagok karrierlehetőségeit. Egy családot (rokonságot) úgy lehet rekonstruálni, ha azt vizsgáljuk, hogy mely személyek álltak egymással birtokjogi kapcsolatban (öröklés, osztály, zálog stb.).6 A települések és az ott birtokos családok története többnyire fedik egymást. A családok tagjai a forrásokban mint birtokosok, jogügyletek szereplői és mint hivatalviselők jelenhetnek meg. A továbbiakban ezért lesz szó mind a Háshágyi család tagjairól, mind birtokaikról. A család tagjai - mint a későbbiekben látni fogjuk - a középnemesi karrierlehetőségek tipikus példáit mutatják: megyei szolgálat és értelmiségi pálya a főúri magánfamiHárítás keretein belül. A családtagok - két kivétellel - nem tartoztak a korszak főszereplői közé. Háshágyi István, Mátyás király korának országbírói ítélőmestere, és Imre, szlavóniai ítélőmester, a Jagelló-kor kezdetén közel kerülhettek az országos események alakítóihoz, a többiek azonban mellékszereplők maradtak főúri dominusaik mellett. A család korai történetéről keveset tudunk. A 14. század végén az oklevelekben, mint megyebéli nemes tanúk, illetve szomszédos birtokosok szerepeltek.7 1371-ben Háshágyi Miklós fia: István, 1374-ben Dénes fia: János és Mihály fia: István. Nem véletlen, hogy mind a család tagjai, mind a birtokaik a Zsig- mond-korban, illetve utána tűnnek fel sűrűbben az oklevelekben, amikorra már a megyében stabilizálódtak a birtokviszonyok.8 Ekkor sem azonosíthatók mindig a forrásokban felbukkanó Háshágyiak, például az 1424-ben felbukkanó Damján fia: István, Nádasd birtok szomszédja, nem fordul elő máshol, így nem 1 CSÁNKI 1897, 59. - ZO I. 229. nr. 165. 2 HOLUB 1933, 52., MNL ZML - Helytörténeti lexikoncédulák. MNL ZML XV. 61. 24. doboz, 500. dosszié. 3 HOLUB 1929, Előszó. XVII. 4 MNL OL DL, MNL OLDF, MNL ZML DL XV. 1, MNL ZML hh. It. XII. 1. 5 NAGY 1857/V, 65. - KEMPELEN 1911,493. 6 ENGEL 1998, 16. 7 Kehida 2001, 25-27. 8 RÁCZ 2001, 48-49.
