Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)

Muzeológiai tanulmányok - Müller Róbert: Késő római kori vaseszköz lelet Vindornyafokról

Késő római kori vaseszköz lelet Vindornyafokról

169

folytatódik, hegye, keresztben ellapított. Az él végén fo- gazás nyomai látszanak. A fogazás és a penge alig ívelt keresztmetszete alapján jobb kezes sarlóhoz tartozott. Valószínű, hogy nem tartozott össze az előző pengével, mert ennek a pengéje szélesebb és a foka vastagabb, mint az előző darab keskenyebbik vége. H: 11,4 cm.

11. Zabla (5. kép 2.). Korrodált, kissé hiányos példány. A két tag keresztmetszete lekerekített négyszög, elvékonyított végeik hurokká visszagörbitve kapcsolódtak össze. Az egyik hurok fele hiányzik, feltehetően a feltárás során törött le. Másik végük is zárt illetve visz- szagörbített hurokban végződik. Ebbe fűzték bele a két karikát. Teljes H: 25,2 cm; karika átm: 5,4 és 5,7 cm.

12. Lószerszám veret (5. kép 3.). Bronzból öntött szíjösszekötő. Az enyhén ovális formájú darabot együtt öntötték a felszínéből alig kiemelkedő, ugyancsak kissé ovális gyűrűvel és az alján lévő két, lapos, szabálytalan, kerek fejű szegeccsel. Ezt követően esztergába fogták- a szerszám nyoma a tárgy közepén látszik - és 2+1, három kört karcoltak bele. A külső csak részben fért rá az ovális darabra. Átm: 4,3-4,6 cm.

13. Kerékvasalás (7. kép I.). Erősen korrodált, hiányos, torzult darab. Szélessége változó: 3,3-4,2 cm. Vastagsága ugyancsak: 0,25-0,4 cm. Feltehetően már eredetileg is torzulva, összehajtva került a leletbe. Két darabból áll, amit egy szegeccsel fogtak össze. A két végén is szegecs látszik. Végei különböző szélességüek- 3,4 és 4,2 cm - de ettől még összetartozhattak, hiszen az összeszegecselt szalagok is különböző szélességüek (3,6 és 4,2 cm). Mérhető H: 150 cm.

14. Béklyó (7. kép 2.). Korrodált, kopott, törött példány. A nyitott, kissé szabálytalan kör alakú - belső átm.: 7,4-8,0 cm - béklyó belső oldalán az 1,7 cm széles lemez domború, nehogy megsértse az állat lábát. Végein két hurkot alakítottak ki, amelyeket négyzet keresztmetszetű, tordírozott huzal köt össze. Az egyik hurokba egy ovális (átm: 7,2-3,2 cm), a másikba egy nyolcas alakú (H: 8,4 cm), síkban megtört láncszemet fűztek. Az előbbit utóbbin átfűzve zárhatták a béklyót (7. kép 3.).

15. Béklyó lakat töredék (4. kép 2.). Korrodált, hiányos lemez. Az eredetileg 3,3 cm átmérőjű, kerek lemez egyik oldalán 1,5 cm széles nyúlvány indul, a lemezen 1,1 cm széles, négyszögletes áttörés van. Ezzel egy hengeres zár egyik végét zárták le. Ezen tolták be a két rugalmas acéllemezzel ellátott zárbetétet, amit a henger oldalán vagy a másik végén betolt U-alakú kulccsal tudtak összenyomni, és így a zárbetétet újra kihúzni. Valószínűsíthető, hogy a 14-es számú, lánccal zárható béklyó másik végén hengeres zárral ellátott béklyó volt.

16-18. Kanálfúró készlet (4. kép 3-4.; 7. kép 4.). Három különböző hosszúságú és szélességű, korrodált szerszám. Mindhárom szára lekerekített sarkú négyszög

keresztmetszetű. Egyik végük ellapított, felfelé elkeskenyedő. Erre húzták rá a szárra merőlegesen a fúró fából készült nyelét. A szár másik felén található a lekerekítve hegyesedő, szélein élezett, kanál alakú fúró fej. A szerszámok egy készletet alkothatnak, a fúrófejek szélessége: 1,85,2,9 és 3,2 cm. Hosszúságuk is eltérő: 29,3, 32,5 és 34,6 cm, a középső fejszélességű a legrövidebb.

19. Sütő rostély töredékei (5. kép 4. és 6. kép 2-6.). Korrodált, hiányos, részben torzult darabok. A tárgy két szélén, két 1,8-2,0 cm széles lemez volt, amelyek végeihez tompaszögben, alul kiszélesedő lábak csatlakoztak. A záró lemezek közé párhuzamosan rögzített pálcákra lehetett helyezni a sütni való húst vagy a főzőedényt. A rostély alá került a parázs. Két záró lemez töredéke áll rendelkezésre. A lyukak, ill. a maradványok alapján mindkettőhöz három-három pálcát erősíthettek. A pálcák távolsága egymástól: 3,8-4,5 cm volt. A két záró lemez nem csatlakozik egymáshoz, ezért feltételezhető lenne, hogy egy fél rostély került a leletbe. Ennek ellentmond, hogy a lábak különböző hosszúságúak, a két töredék magassága 6,2 és 7,7 cm. Továbbá nem három, hanem öt pálca került elő, az egyik a rövidebb lábú lemezhez rögzítve. Ezen jól megfigyelhető, hogy a négyzet keresztmetszetű pálcák élükkel felfelé helyezkedtek el. A pálcák végei elvékonyodnak, némelyiken látszik, hogy az elvékonyodó nyúlványt a záró lemez külső oldalán elgörbítették. Hosszúságuk különböző: 24,0, 24,8, 26,4, 27,0 és 27,2 cm.

20. Ládavasalás (7. kép 5.). Derékszögbe hajlított, középen 0,7x0,3 cm keresztmetszetű pálca, amelynek mindkét vége ellapított ovális lemezben végződik. A két szár 7,5 és 8,8 cm hosszú. Az egyiken egy lyuk van, ezen keresztül lehetett szeggel rögzíteni, a másikhoz két szegeccsel egy nagyobb vaslemezt rögzítettek, ez töredékes. Feltehetően egy nagyobb faláda sarkát erősítették meg a vasalással, és a lemezes, eredetileg talán valamilyen díszt formázó rész kerülhetett a láda elejére.

21. Vaskarika (3. kép 6.). Korrodált, 0,25-0,4 cm vastag, 0,7-1,1 cm széles szalagból kovácsolt, szabályos, zárt karika, átmérője 4,1 cm. Rendeltetése nem határozható meg pontosan.

22. Vasszalag (3. kép 7.). Korrodált, középen ívelten meghajlított szalagtöredék. Egyik, törésfelületü vége kissé szélesebb és vastagabb, a másik elvékonyodó, keskenyebb végét visszahajlították. H: 6,2 cm, Sz: 1,1 cm. Rendeltetése nem határozható meg.

23. Bronzlemez (3. kép 8.). Hosszúkás lemeztöredék, egyik széle ép, másik elvékonyodik és sérült. Felületén kalapácsnyomok figyelhetők meg. H: 8,0 cm; Sz: 2,7 cm. Félkész darabnak tűnik, talán egy bronzedényt akartak befoltozni a lemezzel.

A lelettel együtt került a KÖH-höz egy kerámiatöredék (4.kép 5.), amely feltehetően a leletet rejtő gödör földjéből került elő. Szürke, durva szemcsés homokkal