Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Simmer Lívia: Az újudvari johannita konvent az okleveles források és a régészeti terepmunkák tükrében
210 Simmer Lívia gyakran csupán a crucifer kifejezést tűntetik fel egy- egy lovagrendhez tartozó birtok, város, templom vagy vár megjelölésekor, mely alapján sokszor téves következtetést vonnak le a kutatók. Az oklevelekben előforduló helységneveket olykor félreértelmezik,9 a rendház épületeinek elhelyezkedésére, felépítésére vonatkozóan pedig a legtöbb esetben nem, vagy csak nagyon kevés adatot olvashatunk. Több országban a lovagrendi kutatásnak ugyanakkor szerves részét képezi a régészet is. Az írott források adatait légifotók segítségével meghatározott lelőhelyek, terepbejárások és szisztematikus ásatások során talált maradványok egészítik ki. A vizsgált oklevelekből egyértelműen kiderül, hogy a középkori Nova Curia, ahol a johanniták egykori commanderiuma is működött, a Kanizsától északkeletre fekvő Újudvar településsel azonosítható. A középkori falu egy részét terepbejárással és feltárással Horváth László és Vándor László lokalizálta, teljes kiterjedését 2011-ben a szerző és munkatársa10 pontosította terepi megfigyelések során. A kérdés, hogy a johanniták konventjüket a falu szívében, vagy a településtől kissé távolabb, ugyanakkor védhetőbb helyen építették fel. A keresztes háborúk idején a lovagrendek — köztük a johanniták - építészetében hasonló tendencia figyelhető meg. A brit szigeteken, az egykori Francia Királyság nagy részén, Itáliában valamint a Német Birodalom egyes területein a nagy haszonnal járó, erős gazdaságok, commanderiumok megszervezése volt a cél a termelő munkát végző lakosság védelmének biztosításával. Dél-Franciaországban az eretnekség elleni harcban, az Ibéria-félszigeten a Reconquista-ban vállalt vezető szerepük követelte meg a szentföldi erősségekhez hasonló masszív erődítmények kialakítását. Hazánkban és Európa keleti vidékein a zarándokok és keresztesek békés útját felügyelő „állomásokat” létesítettek. Magyarországi párhuzamot nehéz találni, lovagrendi commanderiumot hazánkban teljes egészében még nem tártak fel. A legkiterjedtebb ásatásokat Esztergomban és Székesfehérváron végzeték. Az esztergomi Szent Kereszt templom mellett került elő ajohannita lovagok 13-14. században épült ispotályának és konventjének néhány helyisége: konyha, pince (KOZÁK 1982: 90.), továbbá egy középkori padlótéglával fedett „kandallós helyiség” (ZSEMBREY 2009: 89.). Székesfehérváron az egykor mocsarakkal határolt Sziget külváros területén állt a johanniták 12. század második felében létesített rendháza, mely a több évtizede folyó ásatások tanúsága szerint igen kiterjedt lehetett. Siklósy Gyula vezetésével tártak fel többek között egy nagyméretű csarnokot a hozzá csatlakozó épületekkel együtt (AR 23: 276.). Újudvaron a konvent azonosításában további bonyodalmat jelent, hogy a johanniták kolostora mellett a településnek volt egy plébániaegyháza, melyet Szent Péter tiszteletére emeltek, valamint egy Szent János tiszteletére épített kápolnája is (HOLUB 1937.). Az okleveles adatokból nem derül ki a konvent pontos építési ideje; 1193-ban az adományozás tényét és a település határait rögzítik, 1236-ig pedig csupán a johanniták tulajdonában lévő faluról tesznek említést. Az első hiteleshelyi tevékenységet bizonyító oklevél 1259- ből származik, mely alapján feltételezhetjük, hogy ekkor már biztosan álltak a commanderium épületei. Ha figyelembe vesszük, hogy a johanniták az európai preceptroriumdk zömét, főként mikor fontos útvonal mentén feküdt, és kiemelt szerepet töltött be a jogéletben, erődítésekkel látták el, mindenképpen egy megerősített, több épületet - dormitórium, refektórium, kápolna - magában foglaló létesítményt kell Újudvaron keresnünk." Az Újudvar-Töröktemető/Törökte- metési dűlő lelőhelyen feltárt templom valószínűleg a középkori Nova Curia Szent Péter tiszteletére szentelt plébániaegyháza lehetett. Ezt a feltételezést támasztja alá az a tény, hogy a templom közelében egy Árpádkori lakóházon kívül más épület nem került feltárásra, a konventhez tartozó egyéb objektum maradványait a 2011-es terepbejáráson sem észleltük. Az előkerült kaputimpanon a pontos helyszín ismerete nélkül nem tekinthető egyértelmű bizonyítéknak, ugyanakkor nem tarom kizártnak, hogy a johanniták birtokában lévő falu templomát lovagrendi motívumokkal is ellátták. A tatárjárás utáni bizonytalan időszakban a falu felett magasodó, stratégiailag védhető Gurda ugyanakkor kedvezőbb lehetőséget nyújthatott a lovagrend számára, hogy egy erődített commanderiumot felépítsen. Az 1975-ös ásatás bár nem hozott számottevő eredményt, a terepbejárásunk alkalmával észlelt felszíni nyomok és a kályhaszem töredékek arról tanúskodnak, hogy nem csupán egy templomot rejt magában az erdővel borított dombtető. A johannita konvent biztos azonosítására további feltárás(ok)ra van szükség.
