Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Tanulmányok Asbóth Sándorról - Tar Ferenc: Asbóth Sándor az utókor emlékezetében
96 Tar Ferenc 5 Edmund VASVÁRY: Lincoln’s Hungarian Heroes. The Participation of Hungarians in the Civil War 1861-1865. Washington, 1939. 66. 6 SZABÓ László: Magyar múlt Dél-Amerikában (1519-1900). Budapest, 1982. 159-165. 7 KÁLMÁN Gyula: 175 éve született Asbóth Sándor. Honismeret, XIV. évf., 1986/6. sz. 14. 8 Hazánk s a Külföld. 1866. II. évf. 44. sz. 9 Vasárnapi Újság, 1866. dec. 16. XIII. évf. 50. sz. 605-606. 10 LÓSY-SCHMIDT Ede: A szabadságharc mérnökvezérei és mérnökvezetői. Magyar Technika, 1948. 3. sz. 48. 11 ÁCS Tivadar: Akik elvándoroltak. Budapest, 1940. 19-26. (továbbiakban: ÁCS 1940.) 12 ÁCS Tivadar: Magyarok az észak-amerikai polgár- háborúban. Budapest, 1964. 16. 13 Magyarország vármegyéi és városai. Temes Vármegye - Temesvár. Szerk.: Borovszky Samu. Budapest, [1914.] 403. 14 ASBÓTH Lajos: Az éjszak-amerikai polgárháború története. Budapest, 1875. 8. 15 Britannica Hungarica I. köt. Főszerk.: Halász György. Budapest, 1994. 759. 16 Magyar Nagylexikon II. köt. Főszerk.: Élesztős László. Budapest, 1994. 450. 17 VIDA István Koméi: Világostól Appomatoxig. Bp. 2011. 115. (továbbiakban: VIDA 2011.); lásd még: VIDA István Kornél: Adj, Kossuth katonát! Magyar tisztek az amerikai polgárháborúban. Múlt-kor, 2011/2. 12-19. 18 TAR Ferenc: Lincoln magyar tábornoka. Asbóth Sándor életútja. Hévíz, 1998. 172 [38] 19 A keszthelyi római katolikus plébánia keresztelési anyakönyve, 1810. Megtalálható a keszthelyi Magyarok Nagyasszonya Plébánián. 20 The New York Times, 1861. máj. 3. Idézi: VIDA 2011. 76. 21 The New York Times, 1861. szept. 3. Idézi: VIDA 2011. 115. 22 The New York Times, 1864. nov. 26. Idézi: VIDA 2011. 114, 117. 23 Vasárnapi Újság, 1866. dec. 16. XIII. évf. 50. sz. 605-606. 24 Magyarország és a Nagyvilág, 1868. 12. sz. 133-134. 25 Ua. 26 Asbóth János (1845-1911) író, újságíró, néprajzkutató, konzervatív politikus és gondolkodó. Asbóth Lajos honvédezredes fia. Müvei többek között: Álmok álmo- dója (1878), Magyar Conservativ Politika (1874), stb. 27 ASBÓTH János: Asbóth Sándor bátyámról (Emlékeimből). Fővárosi Lapok, 1868. 72-73-74. sz. 28 LUDVIGH János: Asbóth Sándor és Paraquay. Hon. VI. évf. 66. sz. 1968. márc. 19. 5. 29 Dictionary of American Biography, Charles Scribner’s Sons, New York, 1928. 379. 30 Révai Nagy Lexikona II. köt. Budapest, 1911. 158. 31 Magyar Életrajzi Lexikon I. köt. Főszerk.: Kenyeres Ágnes. 1967. 58. 32 A koronázási jelvényeket 1849. augusztus 23-án ásta el Szemere Bertalan, a szabadságharc utolsó miniszterelnöke és a kormánytagok egy csoportja a határ menti Orsóvá közelében. 33 Új Magyar Életrajzi Lexikon I. köt. Főszerk.: Markó László. Budapest, 2001.211-212. 34 Britannica Hungarica I. köt. Főszerk.: Halász György. Budapest, 1994. 759; Magyar Nagylexikon II. köt. Főszerk.: Élesztős László. Budapest, 1994. 450. 35 IMREFI/VACHOT Imre: Magyar menekültek Törökországban, Pest, 1850.; EGRESSY Gábor: Törökországi naplója 1849-1850. Pest, 1851.; SZÖLLŐSY Ferenc: Kossuth és a magyar emigrátio török földön. Lipcse, 1870.; ÁLDOR Imre: Vázlatok a magyar emigráció életéből. Pest, 1870.; VERESS Sándor: A magyar emigrátio Keleten. I-II. Budapest, 1878-1879.; LÁSZLÓ Károly: Naplótöredék az 1849-iki menekülteket, internáltakat, különösen Kossuthot és környezetét illetőleg Törökországban és az Amerikai Egyesült Államokban. Budapest, 1887.; DANCS Lajos: Töredékek tíz éves emigráci- ós élményeimből. Nagyszőllős, 1890.; SZALCZER Sándor: A magyar emigránsok Törökországban. 1849-1861. Pécs, 1893.; PERCZEL Miklós: Naplóm az emigrációból. (Válogatta: Závodszky Géza) Budapest, 1977.; PERCZEL Miklós: Naplóm az emigrációból II. (Válogatta: Závodszky Géza) Budapest, 1979.; BERZENCZEY László: Rovás I. Csemáton. Kolozsvárt, 1873. 36 VADONA János: Az öt világrészből. Budapest, 1893.230. 37 VÁRDY Béla: Asbóth Sándor az amerikai emigrációban. A magyar szabadságharc és az amerikai polgár- háború között. Valóság, LIV. évf. 8. sz. 2011. 27-37. 38 Asbóth Lajos (1803-1882) katonatiszt. 1820-44 között a császári seregben szolgált, majd Lúgoson gazdálkodott. A szabadságharc idején reaktivált, 1849 januárjában ezredessé nevezték ki. A tavaszi hadjárat csatáiban és Buda ostrománál is kitüntette magát. Győzelmet aratott a június 20-i peredi csatában, de túl sok emberét feláldozta, ezért leváltották. A világosi fegyverletétel után, 1849 novemberében előbb halálra, majd tizennyolc év várfogságra ítélték. 1854-ben szabadult. 1861-ben részt vett az Almásy-Nedeczky-féle szervezkedésben, ezért letartóztatták. Jóval halála után derült ki, hogy a bécsi titkosrendőrség besúgója lett, s ő árulta el a mozgalmat. 1862-ben megírta emlékiratait, majd 1867- ben az amerikai polgárháború történetét. 1863-ban
