Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Tanulmányok Asbóth Sándorról - Solymosi József: Asbóth Sándor amerikai emigrációja és kapcsolata Kossuthtal 1851 és 1860 között
Asbóth Sándor amerikai emigrációja és kapcsolata Kossuthtal 1851 és 1860 között 67 ügyeket és teljesítették Kossuth utasításait. Szó volt egy magyar betegek részére fenntartott kórház működtetéséről, de ennek semmi konkrét eredményéről nem tudunk. Asbóth - szintén Kossuth kívánságának megfelelően - 6200 dollárért elzálogosított 6000 fegyvert a Battele és Rennwick New York-i cégnél. Nem tudni azonban mi lett a többi fegyverrel. A Moringville-i, valamint a weawetowni üzem is nagy valószínűséggel csak eddig működött. Az elkészült felszerelést pedig raktárakban helyezték el.20 Egy 1852. augusztusi levelében Kossuth beszámolt róla, hogyan hozta kellemetlen helyzetbe egy szélhámos, még elutazása előtt, aki lőfegyvereket, ágyúkat és lőszert kínált neki, későbbi megvételre, azután az ő előzetes ígéretével szerzett magának másnál hitelt. Kossuth azonban - előrelátóan - nem fizetett neki, csak szándéknyilatkozatot tett, így kár nem érte. Asbóth és Kossuth 1852—1853-as levelezése egyébként a napi ügyek, a magyar betegek részére alapítandó kórház, az elkészült töltények, a fegyverek raktározása, és ezek pénzügyi fedezete, valamint az egyes emigránsok ügyei és hogyléte körül forogtak.21 Miután 1853 júniusában a cári orosz csapatok bevonultak a dunai román fejedelemségek (Havasalföld és Moldva) területére, a magyar emigráció számára egyre világosabban rajzolódott ki egy orosz-török háború képe, amelybe orosz oldalon Ausztria is bekapcsolódhat, igy lehetőség nyílik török szövetségben, az 1849-ben levert magyar szabadságharc folytatására. Kossuth látva a lehetőséget, azonnal megtette a szükséges diplomáciai lépéseket és az előkészületeket, melyekről november 15-i Londonból írt levelében számolt be Asbóthnak. A nagyhatalmak azonban nem a magyar elképzelések szerint cselekedtek. Anglia és Franciaország - Törökország potenciális szövetségesei - távol akarták tartani Ausztriát a háborútól, és ez Ferenc Józsefnek sem volt ellenére, sőt 1854-ben csapatokat vezényelt Erdélybe, a fejedelemségek határára és a fegyveres semlegesség álláspontjára helyezkedett. A háborúba török oldalon bekapcsolódott Anglia és Francia- ország is, orosz oldalon azonban mindkét potenciális szövetséges nagyhatalom, Poroszország és Ausztria is cserbenhagyta a cárt. A fejlemények ilyetén alakulása a magyar terveknek sem kedvezett, így a magyar emigrációnak le kellett tenni a szabadságharc magyar földön történő újrakezdésének vágyálmáról.22 Az események kapcsán Kossuth 1853. novemberi leveleiben bizakodón tekintett a jövőbe, és felkérte As- bóthot, hogy titokban szervezze meg az amerikai magyar emigránsok, sőt esetleg más nemzetiségű segítőik, akár amerikai segélycsapatok összeírását és azok el- utaztatását Konstantinápolyba Henningsen23 segítségével. Választ ezekre az utasításokra azonban nem ismerünk. Kossuth 1853. december 27-i és 1854. március 3-i levelei pedig arról tanúskodnak, hogy nem is kapott hírt Amerikából, a politikai események alakulása után pedig már nem is volt jelentősége a dolognak. Ezután egészen 1859 nyaráig nem ismerünk levelet kettőjük érintkezéséből, pedig más forrásból - Asbóth valószínűleg egy barátjához írott leveleiből - tudjuk, hogy felvette a kapcsolatot Henningsennel, foglalkozott a kérdéssel, Kossuthtól pedig még 1854. decemberéből is kapott levelet. Asbóth élete az Egyesült Államokban Az amerikai magyar emigráció történetét kutató, és a témáról a múlt század középső harmadában több könyvet publikáló Ács Tivadar szerint Asbóth első újvilági megbízatását Kossuth ajánlásával nyerte el, a New York állambeli syracusai csatornaépítés főmérnöke lett. Ács szerint később egy acélkohót állított fel New Yorkban egy Davies Baldwin nevű vállalkozóval közösen. Miután ez a vállalkozása csődbe ment, elvállalta New York város egyik tervező és kivitelező mérnöki állását, amelyet nyilvános pályázaton nyert el. E munkáján keresztül lett a bitumenaszfalt első New York-i alkalmazója, a Central Park tervezője, és a Washington Heights (a Manhattan-sziget északi része) szabályozásának közreműködője.24 Ács egy korábbi könyvében előbbiek mellett Asbóth első foglalkozásai közt említi építési rajzolói munkáját, valamint azt, hogy az első időkben egy bányavállalkozás szolgálatában ércbányákat tárt fel. Itt Ács azt írja, hogy acélöntödei vállalkozásába társa miatt bukott bele.25 Sajnos azonban az információk forrásai sehol nincsenek megjelölve, így ezeket fenntartásokkal kell kezelnünk. Annál is inkább, mert Ács Tivadar László Károly naplóját közlő könyvéből megint más információkat kapunk. 1852. július 20-án, László Károly26 magyar emigráns közbenjárásával Asbóth tárgyalásokat folytatott Baldwin Harvey-val, egy csatornakivitelező társaság tulajdonosával esetleges mérnöki alkalmazásával kapcsolatban. Az ígéreten kívül azonban mást nem kapott.27 Ugyancsak László számol be Asbóth körülményeiről az 1850-es évek közepéről. Amikor 1855 májusának végén meglátogatta régi ismerősét New Yorkban, Asbóth beszámolt neki egy sikeres pályázatáról, mellyel 300 dollár jövedelemhez jutott. A város egy emlékmű megtervezésére tett közzé felhívást, amely az első helyi telepeseknek állít emléket. A maximum 100.000-es költségvetésű szoborra Asbóth is benyújtott egy tervezetet, amely - bár költségvetése 125.000 dollár volt - elnyerte a pályadíjat. Erre láthatólag nagy szüksége is volt, mivel László beszámolója szerint ugyan egy szép vendégfogadóban lakott, de állandó keresete nem volt.28 Arra egyébként több - nem feltétlenül Kossuthoz írt - Asbóth levélben találunk példát, hogy egy szál
