Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Tanulmányok Asbóth Sándorról - Csorba György: Asbóth Sándor az Oszmán Birodalomban
50 Csorba György szédet, majd osztott úrvacsorát.28 1850. április 23-án Kossuth arról tájékoztatta Asbót- hot, hogy a török elöljáróságok az internáltak szenvedéseit rendszeresen „mindennemű vexákkal” súlyosbítják, ráadásul az emigránsokhoz nem illő modorban, midőn „ nyilvános plakátokban tömlöccel fenyegettetiink anélkül, hogy tudtomra valami ily bánásmódot provokáló tény követtetett volna el Nem következnének be ily dolgok, ha mindenki kizárólag az ő utasításaihoz tartaná magát, a máshoz érkezett rendeleteket hozzá küldenék sürgősen, illetve semmiféle szervezett cselekménybe tudta és beleegyezése nélkül nem kezdenének. Ezért elrendelte a kíséretéhez tartozók számára, hogy „a török hatóságnak mindazon rendelkezéseit, melyek vagy mindnyájunkra kiterjedő szabályzati természetűek, vagy egynek bárha eltűrendett sérelméből a többiekre is kedvetlen befolyást eredményezhetnének - ha nem én általam van tudtokra adva mielőtt teljesítéséhez hozzájárulnának, vagy azt éppen elősegítenék, minden esetben velem közöljék és a követendő ösvényre nézve utasításomat vegyék. ” Utasította Asbóthot, hogy hívja össze az emigránsokat és ismertesse ezt a rendeletet.29 A törökországi emigráció idején sok katonai kinevezésen, igazoláson, valamint megbízólevélen a kormányzó mellett Asbóth, mint Kossuth hadsegédje aláírását láthatjuk ellenjegyzésként.30 így szerepelt neve azon az iraton is, amellyel Kossuth Hainesz Artúrt felhatalmazta, hogy képviselje azon konstantinápolyi magyar emigránscsoport érdekeit, akik Svédországtól vártak menedéket, valamint őrnaggyá nevezte ki, és egyben megbízta, hogy ott is képviselje érdekeiket. Az iratot azonban nem kapta meg egyenesen Hainesz, hanem Kossuth konstantinápolyi ügynöke, Vay László kezéhez küldte, azzal az utasítással, hogy csak akkor adhatja át Hainesznek a megbízást és kinevezést, ha az utazók mind becsületes emberek, valamint ténylegesen megtörténik az indulás, amelyre azonban végül nem került sor.31 A tavaszi és nyári reggeleken Kossuth Asbóth, Kalapsza János és Ahmed lovasezredes társaságában, valamint néhány török lovas kíséretében rendszeresen kilovagolt Kütahya vidékére. Ilyenkor egy-egy ciprus vagy platán lombjai alatt a Borzuk-patak partján reggeliztek, ahová Ahmed vagy Süleyman Rétik bey pompás reggelit rendelt.32 Az internáltak elzártsága, reménytelensége, a régi és új valós és vélt sérelmek súlyos incidensekhez vezettek, tovább gyöngítve az amúgy is több táborra szakadt kütahyai menekülteket. Az egyik ilyen eset 1850 őszén esett meg. Szabó Samu egykori főhadnagy33 arról számolt be egy levélben, hogy Kütahyában sikerült szereznie egy kiváló főzőkandallóval ellátott, kényelmes szobát, ahol egy asszonnyal élt együtt. Mivel az asszony kiválóan főzött, számosán kosztoltak nála, s esténként nagy beszélgetések is folytak. Azonban szeptemberben váratlan fordulat következett be, amikor is beköszöntek az első fagyok, s az inspekciós tisztek, azaz a Kossuth köré szerveződött önkéntes testőrség tagjainak egy csoportja - akik közé ő is tartozott -, szemet vetettek a kandallóra, no meg az asszony főzőtudományára. Miután Szabó nem mondott le ezekről, Török Lajos és Fráter Alajos századosok szóvá tették szoros viszonyát a hölggyel, s felszólították, hogy mondjon le az inspekcióról. Szabó panaszt tett Kossuthnál, aki leteremtette az ármánykodókat, s vádjaikat írásban kérte be. Kiderült, hogy az egyik fő vád az volt, hogy Szabót az asszony elverte! Végül azonban nem bírták bizonyítani vádjaikat.34 A további egyenetlenkedéseket megakadályozandó Kossuth az inspekciós tisztek élére az általuk „gyűlölt” Asbóthot tette meg „gazdatisztnek”, s 1850. szeptember 29-én kiadott egy rendeletet Asbóthnak a „ testőrséggel” kapcsolatban, ami szerint a korábban önkéntesen szerveződött, és Kossuth védelmét ellátó tisztek szolgálatát szabályos katonai fegyelem alapján kell szabályozni. Utalva a viszálykodásra, többek között kijelentette, hogy „csak úgy lehetvén egy részről ezen szolgálatban nem csak a rend, hanem egyszersmind azon tekintély is fentartva, mellyel annak úgy irányomban, mint a török hatóság irányában is bírnia kell, másrészről pedig minden egyenetlenség és comprommisio is eltávoztatva, melynek árnyéka a nélkül, hogy tudnám, enmagamra is kellemetlenül kiterjedhet. ” Mindezek fényében utasította Kossuth Asbóthot, hogy szigorúan katonai alapon szervezze meg az „inspectionalis” szolgálat rendjét, majd terjessze be a szabályzatot megerősítés végett. Kikötötte, hogy az inspekciós tisztek közé felvenni vagy onnan elbocsátani valakit a kormányzó kizárólagos joga. A katonai rend és fegyelem fenntartása Asbóth kötelessége lett. Végül a szolgálatot teljesítő tisztekkel közölnie kellett e rendelkezést azon kitétel mellett, hogy ettől kezdve Asbóthtal, mint Kossuth vezérsegédjével „s így személyem körüli szabott szolgálatra alkalmazott tiszti személyzet főnökével, a katonailag szokott hivatalos viszonyban állandónak s magukat ahhoz szintúgy alkalmazandják, mint ha ben a honban volnának a kormányzói hivatalban. ”35 Ketten, Koszta Márton és Harczy Gábor, erősen tiltakoztak az ellen, hogy katonailag szervezzék meg őket, hangsúlyozva, hogy Kossuth Magyarországból nem mint kormányzó, hanem mint egyszerű polgár menekült ki. Emiatt írásban is kifejezték lemondásukat az inspekciós tiszti szolgálatból, s csatlakozott még hozzájuk Timáry is, aki kérte, hogy valami polgári foglalkozással bízzák meg. Október 1-jén a többiek írásban fordultak Kos- suthhoz, hogy hagyja meg szolgálatukat az önkéntesség alapján, ne vonja őket katonai fegyelem alá, s tiltakoztak Asbóth „suprematiája” ellen - Szabó Samut egyébként meg sem kérdezték a beadványról. Kossuth