Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Haász Gabriella: Zala gyermekek táboroztatása a Balatonnál az 1970-1980-as években
266 Haász Gabriella népesítették be a tábort, de a későbbiekben vendégként külföldiek, főiskolások-egyetemisták is érkeztek.24 A balatonedericsi tábor mozgalmi továbbképző feladatait a szomszédos Balatongyörök hasonló, de KISZ- tulajdonban maradó létesítménye vette át. Az üdülőhely északi határában az 1970-es évek elején építették fel a megyei vezetőképző tábort, mely a sátrak helyett már komfortosabb körülményeket és 240 férőhelyet biztosított, mind az úttörőmozgalmi, mind a KISZ-küldöttek számára. 1973-ban volt a Kenyeres Júlia Vezetőképző Tábor első szezonja, és a turnusok a különböző korcsoportok számára május végétől szeptemberig tartottak.25 A jellegzetes, alpesi tetőteres, hosszú szállóépület 6 ágyas szobáiban helyezték el a képzősökön kívül a vendégségbe, látogatásra érkező külföldi csoportokat is, néhány szobát pedig, külön konyhával és für- dőrészleggel, fenntartottak a megyei KISZ-szervezet dolgozóinak, üdülésre. A központi gyülekezőteret körülfogta az étterem, a vezetőségi épület és az oktatási központ.26 1974-ben rendezték be a módszertani szobát a képzések segédleteivel, 1975-ben pedig, országosan elsőként, elindult a kabinetrendszerű oktatás.27 Ehhez a kétszintes oktatóépületben alakítottak ki hat tantermet, a nagy konferenciaterem és a szabadtéri színpad mellé. A következő évre a játék- és klubszoba létesítését tervezték.28 A sporttelepet és a közeli kempinggel közös strandot a vasúti töltés választotta el az épületektől. A több pálya és a csónakkölcsönzés bővítette a szabadidős programok lehetőségeit: nemcsak foci, kosárlabda, röplabda, hanem atlétikai számok gyakorlása is folyt. Az épületegyüttes fenntartását és felújítását, az évenkénti karbantartó munkákat a KISZ Zala Megyei Bizottsága fizette. A táborban büfé, kis bolt, fagylaltozó, irodák, vendégszobák, műhely és orvosi rendelő is volt, az épületek köré ültetett növények ligetté nőttek fel. Az ellátó, technikai- és őrszemélyzetnek is a KISZ- bizottság adott fizetést, a szezonhoz alkalmazkodva.29 A balatonedericsi tábor beosztását folytatva, a nyári szezonból kb. 1,5 hónap jutott az úttörőmozgalmi képzésekre, június közepétől vagy július elejétől augusztus közepéig, a KISZ-es turnusok után és előtt. Szervezési háttér A balatoni gyermektáborozások szervezésének egyik felelőse a fenntartó volt: korszakunkban, a felsorolt helyszíneken a Zala Megyei Tanács és a KISZ Zala Megyei Bizottsága, valamint a Nagykanizsai Városi Tanács. A tanácson belül a művelődési osztály és az 1980-as években megalakuló ifjúsági- és sportosztály munkatársaira hárultak közvetlenül a feladatok. A táborok előkészítésében és lebonyolításában a fenntartók együttműködtek a másik felelős szervezettel: a Magyar Úttörők Szövetsége megyei elnökségével. Az úttörőelnökség szakbizottságokban dolgozott, a feladatokat és a beszámolókat üléseiken vitatták meg. A Táborozási Szakbizottság (később Sport és Turisztikai Szakbizottság) az üdülőtáborok, szaktáborok, nemzetközi turnusok és képzőtáborok felnőtt és gyermek résztvevőit szervezte, a programok összeállításában pedig segítséget kapott a Kulturális (később Közművelődési) Szakbizottságtól.30 A Vezetőképző Szakbizottság a balatonedericsi, majd a balatongyöröki táborok résztvevőiért, vezetőiért és a képzés programjáért felelt, felhasználva a Kisdobos Szakbizottság javaslatait és a városi úttörőházak apparátusát, felszerelését. A szervezésben év közben részt vettek a járási, városi tanácsok és úttörőelnökségek is; a fent felsorolt osztályok és bizottságok alsóbb szinteken is megvoltak, és összekötő kapcsot jelentettek a megyei irányítás és a majdani táborozok: a pedagógusok és a városi, falusi diákok között. A táborozás előkészítésekor a téli hónapokban a járási és városi úttörőelnökségek megtették javaslataikat a saját körzetük nyári tumusbeosztásaira, az iskolák keretszámaira, a táborvezetőségek tagjaira saját kebelükből; a képzőtáborokhoz pedig előkészítették a képzési tematikákat. Tavasszal a beérkezett javaslatok, tervezetek alapján a felsőbb szinten, a megyei úttörőelnökség és a megyei tanács művelődési osztálya, összesítettek, döntöttek a táborok menetrendjéről, a résztvevőkről, a szabadidős kulturális és sportprogramokhoz pedig forgatókönyveket dolgoztak ki. A leendő pedagógus táboroztatok előkészítésen vettek részt, a tudnivalókat pedig szétküldték az alsóbb szintekre, illetve az iskoláknak. Az iskolák úttörőcsapatai mozgósították a gyerekeket. Az üdülőtáborba indulóknál kijelölték az őrsöket, rajokat, és összeállították a táborozó csapat önálló programját, naponként. A táborok anyagi-technikai felszereléséről, a hiánypótlásokról, javításokról is ekkor gondoskodtak a fenntartók.31 A balatonmáriafürdői tábor ügyeit a nagykanizsai városi úttörő elnökség és a városi tanács művelődési osztálya vitték, de foglalkozásaikat és a táborvezetőségek beosztását felterjesztették a megyéhez jóváhagyásra.32 A külföldről érkező szovjet, lengyel, csehszlovák, bolgár, jugoszláv cserediák-csoportok programját, melyben az egyik táborban eltöltendő balatoni nyaraláson kívül a megye nevezetességeivel, városaival való megismerkedés is benne volt, a megyei úttörőelnökség állította össze a tavasz végén. Váltásként a zalai gyerekeket külföldre utaztatták; ez a fajta üdülés csak az iskolai- és úttörőmunkában kiemelkedő gyerekeknek járt. A külföld mellett nyaranta másik 100-500 kiválasztott diák a Balaton legnagyobb központi táborába, a Zánkai Úttörővárosba jutott el. Az 1970-es években beüzemelő, több ezer férőhelyes komplexumba az egész
