Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Farkas Tamás: Zalaegerszeg küzdelme a vasútért (1865-1890)
ZALAI MUZEUM 20 2012 245 Farkas Tamás Zalaegerszeg küzdelme a vasútért (1865-1890) Zala megye első vasútvonalát, amelyet Nagykanizsa és Pragerhof között építettek, 1860. április 24-én adták át a forgalomnak.' Ezt követte 1861. április elsején a Buda-Kanizsa,2 majd 1865. szeptember 11-én a Sop- ron-Kanizsa vonal,3 és ezzel (a Murakeresztúr-Barcs vonal 1868-ban átadott rövid szakaszától eltekintve) hosszú időre lezárult a megyében a vasútépítés. Ezeket a vonalakat a Császári és Királyi Szabadalmazott Déli Vaspálya Társaság (a továbbiakban: Déli Vasút) építette, elsősorban a birodalmi érdekek figyelembevételével. A vasutak kiemelkedően kedvező helyzetbe hozták a nagykanizsai kereskedőket, látványos fejlődést hoztak a város számára. A fejlődést irigyelték Zalaegerszegen is, ahol nyilván sokak önérzetét sértette, hogy a megye székhelyét elkerülte a vasútvonal. Mi lehetett ennek az oka? Miért nem vezették közelebb a vonalat? Már Széchenyi István grófnak, mint az első független magyar kormány közmunka- és közlekedésügyi miniszterének vasútépítési koncepciójában sem szerepelt az, hogy a Sopron— Szombathely-Kanizsa fővonal közvetlenül érintse a zalai székvárost.4 A megvalósult pálya a várostól mindössze 7 km-re haladt el. Mivel az 1861 körül induló zalai sajtó Nagykanizsa központú volt, Zalaegerszeg első helyben kiadott sajtóterméke, a „Zalamegye” című hetilap csak 1882. június 25-étől jelent meg,5 így egykorú sajtóforrással nem rendelkezünk az okokról. A helytörténeti irodalom pedig nem egységes a kérdés megítélésében. A levéltárat a 20. század elején rendező Sebők Samu6 szűkszavúan csak ennyit írt: „ ...a városnak azonban minden erőlködése daczára nem sikerült a déli vasúttársaságot arra bírni, hogy a Soprony-Nagy kanizsai vonalat a város határán át vezessék... "7 Egy 29 évvel később megjelent másik munkában található meg az a köztudatban is máig meglévő, ám levéltári források által nem bizonyított feltételezés, mely szerint a város 1865-ben a fuvarosok féltékenysége miatt „engedte”, hogy a Déli Vasút terepnehézségekre hivatkozva távolabb vezesse a vonalat.8 Ez a nézet már 1883 nyarán a helyi lapban is megjelent, a vezércikk írója ,, néhány rövid látó, de vezérszerepre, népszerűségre törekedett egyén” számlájára írta a fájdalmas vasútnélküliséget.9 A távoli vasutat Degré Alajos 1970-ben megjelent tanulmányában is a „szűk látókörű kisiparos vezetőség” hibájaként említette. Szerinte a tanács egyenesen kérte a vasút átvezetését, sőt vonaltervet is javasolt Zalaszentlőrinc—Zalaeger- szeg-Bak-Hahót irányban, de a Déli Vaspálya Társaság akkora hozzájárulást kért a pálya ilyen módon való kiépítéséhez, amit a város képtelen volt kifizetni. Szó esett még a kapornaki jezsuita apátság befolyásáról is, hiszen az Egerszeg felé forduló pálya távolabb került volna az ő birtokaiktól.10 A legvalószínűbb ok Degré szerint, és ezt a feltételezést egyéb levéltári forrás híján magam is osztom, hogy a társaságot a jó vonalvezetés és az olcsóbb földmunka késztette arra, hogy elkerüljék a megye székhelyét. A fuvarosok meg tudták oldani az utas- és árufelhordást, annál is inkább, mivel még 1883- ban is mindössze három menetrend szerinti vonatpár haladt át az állomáson naponta." Másrészt a lakosság ebben az időben mintegy 6000 főt tett ki, ami úgy látszik, nem jelentett akkora vonzerőt, hogy a vasutat egy kerülővel odavezessék. A város vezetősége ezért már 1864 decemberében kérvénnyel fordult a bécsi Kereskedelmi Minisztériumhoz, melyben kérték, hogy legalább a szentiváni állomás nevét változtassák meg „Zala-Eger- szeg” vagy „Zalaegerszeg-Szentiván” formában. Indokaik között főleg gazdasági és közigazgatási okok szerepeltek, például: a város Göcsej gazdasági központja, a vidék fő terményei a bor és gabona, jelentős erdőségei épület- és tűzifa forrásai, itt van a vármegye és bíróság székhelye, a 6000 lakos többsége iparos és kereskedő, évente 10 vásár van, hetente két piac.12 A kért névváltoztatás engedélyezésére semmiféle adatunk sincsen. A városi bérkocsisok mindenesetre kapva a kínálkozó alkalmon „társas menet”-et alakítottak 1865. október 24-én. Naponta kétszer, reggel 8-kor
